A II. után miért csak Nyugat-Németországban gyártottak BMW-ét, Mercedes-t és VW? Keleten miért nem lehetett?

Ezek a puhány rothadó kapitalista termékek nem voltak valók a kemény proletár munkásnak. nekik karakteresebb szocialista termék kellet mint a Trabant és Wartburg. ☻

(Ugyan ki tudta volna megfizetni?)

Meg fogsz lepődni: Keleten is gyártottak BMW-t. Az eisenachi üzemük a szovjet megszállási övezetbe esett, a II. világháború után pedig ez az üzem elkezdte gyártani a korábbi típusokat. Volt 327-es, 340-es és R35 is. Aztán 1952-ben a "nyugati" BMW beperelte őket, így EMW lett belőlük.

A II. világháború végén az említett márkák központjai a szövetséges megszállási övezetbe estek. Így a BMW (München), a Mercedes-Benz (Stuttgart) és a Volkswagen (Wolfsburg) is nyugati autóként támadhatott fel. Igaz, ehhez előbb rendezni kellett a VW jogállását, mert a Harmadik Birodalom egykori állami projektjeként nem volt könnyű helyretenni.

A szovjet megszállási zónában főképp az Auto Union gyárai maradtak, nem is jártak túl jól. A mérnökök menekültek, mert tudták, hogy sem a szövetségesek, sem a szovjetek nem fogják megsimogatni a buksijukat, de míg a szövetségeseknél megússzák pár év börtönnel, a szovjetek beutalják őket a GULAG-ra, aztán vagy túlélik, vagy nem. Így hát amíg lehetett, megpattantak Nyugatra, aztán vitték a tervrajzokat is. A megérkező szovjetek pedig egész gyárakat szereltek le és vittek haza jóvátételként. Eleinte eszük ágában sem volt, hogy Kelet-Németországban bármilyen járműipart építsenek fel, aztán ez megváltozott.

Az a helyzet ugyanis, hogy a későbbi NDK-ban nagyon sok nyugati jármű készült, csak más néven. A DKW F9-ből Wartburg lett, a Horch-ból Sachsenring, a DKW RT 125-ből MZ RT 125 (meg BSA Bantam, meg Yamaha YA1, meg Kovrovec K55 meg ki tudja, mi), a BMW R25 pedig AWO, később Simson 425-ként gördült ki a gyárkapun. Egyszerű volt a sztori: a II. világháború előtt megalkotott típusok kaptak valami új karosszériát, aztán azt gyártották, amíg tudták. Így eshetett meg, hogy 1989-ben még bőszen ontotta magából Eisenach a '30-as években tervezett alapokra épült Wartburgot.

De máshol is megjelentek az egykori keleti autók: a Moszkvicsok például az Opel Kadettek leszármazottai, amelyeket a rüsselsheimi üzemben szereltek össze. A derék ruszkik ugyanis fogták a teljes berendezést és az összes rajzot, aztán hazavitték, majd így lett belőle MZMA, később AZLK.

Eleinte léteztek luxusautók a keletnémeteknél is. A nagy, hathengeres Sachsenring P240 és EMW 340 akkoriban csúcsnak számított, de aztán jött a KGST és minden megváltozott. A KGST-n belül az autógyártást jó alaposan felosztották, a bazi nagy egyenlőségbe meg hiba csúszott. A szovjetek - erőfölényük tudatában - kierőszakolták a német luxusautók gyártásának befejezését, helyette a Volgák, Csajkák, ZiSz-ek, ZiL-ek lettek a luxusautók. Pontosabban csak lettek volna, de egy idő után eljutottak odáig, hogy még a szovjet pártvezetés is inkább Mercedeseket használt, azok ugyanis jobbnak bizonyultak az iszákos ruszki monstrumoknál.

Volt viszont egy kivétel: a cseh - akkor épp csehszlovák - Tatra elérte, hogy kis szériában gyárthasson luxusautókat. Komoly lobbimunka kellett hozzá, de sikerült nekik, így a világ gazdagabb lett pár csodás autóval.

Így hát az NDK-ban maradt a kétütemű népautók és népmotorok, illetve a Barkas, Robur és IFA teherautók gyártása, mert a KGST-ukáz azt tette kötelezővé.

A nagy német gyárak meg közben élték a maguk életét Nyugaton, összeszedték magukat és kiheverték a keleti üzemeik elvesztését is. Mondjuk az Auto Union majdnem beleszakadt, mert a gyáraik nagy része odaveszett, de a Mercedes és a VW közt hánykolódva csak túlélték és még sikeresek is lettek.