Számotokra jelent még valamit Jack Kerouac idézet? Mit üzen a távolból?

Valóban "elvetemült írás" lenne? A beat költők ugyan falták az életet, szerelmesek is voltak az életbe, de valami megcsömörlöttség sokszor kiütközött. Ez a fajta életundor a vers lényegi magva, erre fókuszál végig a költő. Ugyanakkor a zeneiség elemeivel- hiszen végig olyan, mintha súrolna a zene és a költészet határait- próbál hatást kelteni. Azaz van az egész szövegben egy sodrás, hogy tovább olvassuk, szinte kényszerít arra is, hogy hangosan olvassuk, akár üvöltsük (vesd össze Allen Ginsberg Üvöltés című versével). Ha a szövegben található szavakra fókuszálunk az generál egyfajta végzetességet, negatív tónus, az élethez való negatív attitűd is kiolvasható belőle. Ugyanakkor ott van az élni akarás, a hinni akarás, a bizakodás is. Induljunk ki az első sorból "a remegő hús fogantatásának kereke pörög az űrben" lehet az én bolondériám de eme sorok számomra evokálják Madách Imre Az ember tragédiája című művének gondolatait "A gép forog, az alkotó pihen". Utalhatnak ezek a sorok az alkotó deista felfogására, ugyanakkor erősen ott érződnek a buddhista tanítások. A kerék talán az élet megfelelője vagy utalhat az újjászületésre, azaz másik formában születünk meg újra halálunk után. A buddhista tanítások szerint az emberi életnek van egy körforgásos menete, erre reflektál az első két sor. Innentől kezdve folyamatosan telik meg negatív szóáradattal a szöveg. Záporoznak az állatnevek, amelyek mind-mind előrevetítik a végén felsíró fájdalmat. A szöveg olvasása közben vetődött fel bennem a kérdés, hogy mi is az élet, mi történik velünk, miért vagyunk itt? Jim Morrison mondta azt valahol, hogy a testünk egyfajta börtön, de vajon hogyan tudnánk kiszabadulni belőle? Olyan ez, mintha rabszolgák lennénk, akik a testünk korlátai közé vagyunk szorítva, rabszolgák vagyunk. A másik fő kérdés, ami az idézett részlet végén kerül előtérbe, hogy vajon deista felfogásról vallanak-e a sorok? Bár számomra úgy tűnik, hogy a végén a mennyben megszabadul minden földi dologtól és elvegyül. Még egy megközelítési lehetőséget felkínálok. Jack Kerouac a konzumkutúra és a populáris kultúra ellen lázadó kitaszított, outcast vagy inkább outsider jelenség volt Az idézett vers egyértelműen szembemegy a trenddel, a konzumkultúrával elég ha arra gondolunk, hogy a szövegtestben egyértelműen felfedezünk a stream of consciousness narrative style-ra utaló jegyeket, azaz magyarul tudatfolyamtechnika. Nyilvánvalóan sok megközelítési lehetőség van még, de legyen elég most ennyi.

Valóban "elvetemült írás" lenne? A beat költők ugyan falták az életet, szerelmesek is voltak az életbe, de valami megcsömörlöttség sokszor kiütközött. Ez a fajta életundor a vers lényegi magva, erre fókuszál végig a költő. Ugyanakkor a zeneiség elemeivel- hiszen végig olyan, mintha súrolna a zene és a költészet határait- próbál hatást kelteni. Azaz van az egész szövegben egy sodrás, hogy tovább olvassuk, szinte kényszerít arra is, hogy hangosan olvassuk, akár üvöltsük (vesd össze Allen Ginsberg Üvöltés című versével). Ha a szövegben található szavakra fókuszálunk az generál egyfajta végzetességet, negatív tónus, az élethez való negatív attitűd is kiolvasható belőle. Ugyanakkor ott van az élni akarás, a hinni akarás, a bizakodás is. Induljunk ki az első sorból "a remegő hús fogantatásának kereke pörög az űrben" lehet az én bolondériám de eme sorok számomra evokálják Madách Imre Az ember tragédiája című művének gondolatait "A gép forog, az alkotó pihen". Utalhatnak ezek a sorok az alkotó deista felfogására, ugyanakkor erősen ott érződnek a buddhista tanítások. A kerék talán az élet megfelelője vagy utalhat az újjászületésre, azaz másik formában születünk meg újra halálunk után. A buddhista tanítások szerint az emberi életnek van egy körforgásos menete, erre reflektál az első két sor. Innentől kezdve folyamatosan telik meg negatív szóáradattal a szöveg. Záporoznak az állatnevek, amelyek mind-mind előrevetítik a végén felsíró fájdalmat. A szöveg olvasása közben vetődött fel bennem a kérdés, hogy mi is az élet, mi történik velünk, miért vagyunk itt? Jim Morrison mondta azt valahol, hogy a testünk egyfajta börtön, de vajon hogyan tudnánk kiszabadulni belőle? Olyan ez, mintha rabszolgák lennénk, akik a testünk korlátai közé vagyunk szorítva, rabszolgák vagyunk. A másik fő kérdés, ami az idézett részlet végén kerül előtérbe, hogy vajon deista felfogásról vallanak-e a sorok? Bár számomra úgy tűnik, hogy a végén a mennyben megszabadul minden földi dologtól és elvegyül. Még egy megközelítési lehetőséget felkínálok. Jack Kerouac a konzumkutúra és a populáris kultúra ellen lázadó kitaszított, outcast vagy inkább outsider jelenség volt Az idézett vers egyértelműen szembemegy a trenddel, a konzumkultúrával elég ha arra gondolunk, hogy a szövegtestben egyértelműen felfedezünk a stream of consciousness narrative style-ra utaló jegyeket, azaz magyarul tudatfolyamtechnika. Nyilvánvalóan sok megközelítési lehetőség van még, de