Az ókori rómaiaknál volt lehetőség a társadalmi felemelkedésre?

Gladiátorból nem tudok róla, hogy lett volna császár, de ez nem jelent semmit. A császárnak nem feltétlenül kellett patríciusnak lennie. A katonacsászárok korában a hadsereg azt emelte trónra, aki az ő érdekeiket képviselte. Ha az épp plebejus volt, akkor az volt. Senkit sem érdekelt.

Én azt kérdeztem, hogy plebejusból lehetett-e patrícius.

A hadseregbe amúgy Marius reformja (Kr. e. 105) után bárki beléphetett. Ha leszolgálták az idejüket, akkor földbirtokot kaptak, de a patríciusi "címet" nem.

Ranggal sem járhatott, mert tiszteket (tribunus, legátus) a Szenátus nevezett ki, ők pedig nem hiszem, hogy ezzel patríciussá emeltek volna egy egyszerű plebejust. Akkor inkább kevésbé tehetségest neveztek volna ki, csak legyen patrícius.

Alapvetően igen.

Minden korra igaz volt, hogy egy társadalmi rétegbe csak úgy kerülhetsz be, ha beleszületsz.

Gyakorlatban azonban mindig volt kitörési lehetőség. A középkorban pl. lehetett vásárolni nemesi címet, ha (pl. háborúk okán) megfogyatkozott a nemesség.

Az ókorban is, ha egy rabszolgát felszabadítottak, az automatikusan plebejus lett, bár az alacsonyabb rangú fajtából való.

Időközben eszembe jutott, hogy ha egy patrícius örökbe fogadott egy plebejust, akkor azt a jog a fiának ismerte el, vagyis ő is patrícius lett.

De nem tartom valószínűnek, hogy túl gyakran esett volna meg, hogy egy patrícius örökbe fogad egy plebejust. Valószínűbb, hogyha nagyon kell neki gyerek, akkor egy elárvult patrícius gyereket, vagy egy lecsúszott patrícius fiát választja, akinek ez kitörési lehetőség.

De azt nem tudom, hogy más lehetőség volt-e. Ez lenne a kérdésem.