Tudnátok ezeket elemezni?

Nem mindig értem pontosan mire gondolt a költő.

Egyébként ezek modern versek, úgy értem mostanában íródtak :D

Forgatom a világot:

Csillagokat tépek le neked az égről, lopok egy üstököst.

Kiszemeltem az egész Tejútrendszert, most a Kis Vörös

van napirenden. Emberek, vigyázzatok a házra,

mert a Jupiter gázából szült násznagy visz majd a gyászba.

Aki Én leszek, élvezek mindent, az önzés szikra.

Bennem csekély, mint cetben az ikra..

Kazikba kapott rejtély támasztja a terméket, a szavatosság lejárt.

De emlegetni fogják a korszakot amit lezárt.

Kirágott gatyák, hittelen atyák hiszik hogy papok.

Halhatatlan fajok, pedig csak csótányrajok!

Rövid kis életük során szerzett bölcsesség lesz a tananyag,

mely megtanít hogy öntsünk fülbe ólom helyett parazsat.

Nem kapsz el engem bűzölöghet a kopár sík szarja,

mi az elméd marja, én vagyok Fagyos December Varja.

Elszállok, kiszámolom koordinátáit az iránynak,

majd repülök meghódítani tetejét a világnak.

2005

A másik kicsit könnyebben érthető nekem:

Fegyverek és Rózsák

Elég volt mára, majd holnap folytatom.

Pihenni kéne, egy-két feles fenekére nézve

felidézve a gondolatot. Újra kézbe venni végre,

vagy kezelésbe, hogy ne merüljön el végleg feledésbe.

A motiváció építő falai már repedeznek,

mert az erők, melyek építették régen eltemetettek.

Én, mint egy kétségbeesett sírásó

reménytelen küzdelmet folytatok a Földdel,

meg az alkotókkal. Hogy újra felszínre hozzam őket,

az Éltetőket. Hogy segítséget kérjek,

fúrjanak helyet megint a térben:

Ne térden, hanem végre lábon éljek!

Fel akarok támadni, mert a bosszúm nem fogom átadni.

Harcokat akarok vállalni, a vérem nem hagyom száradni.

Ezért ások, mozzan a kő, gördül a szikla.

A régi tűzből hátha megmarad egy apró szikra,

ami lángra gyújt.

2006