Ki a kedvenc filozófusotok? Mi a kedvenc idézetetek tőle, miért?

Részemről fájdalmasan műveletlen vagyok e téren, de nagyon szeretem Voltaire írásait, illetve Nietzschét, és nem állnak távol tőlem a keleti tanítások sem. Kedvenc idézetem viszont Zrínyitől származik: Sors bona, nihil aliud. (Hozzátéve azt a mondást, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa! Így lesz szép kerek az egész.)

Egyébként én is egyetértek, hogy a józan vita előre visz, ezért sem szeretek például politizálni... (Aki nem tudja a gondolatait jégre tenni, ne merészkedjen a vita tüzébe - Nietzsche)

19/F

Marcus Aurelius talán a kedvenc. Kedvenc idézet? Nem is tudom. Valamelyik a következők közül:

Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos.

Minden, ami történik, igazságosan történik. Ha pontosan megfigyeled, rájössz. Nem csak azt mondom, hogy bizonyos rend szerint, hanem hogy igazságosan, sőt, mintha valaki érdem szerint rendelkezne.

Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha viszont a rossz érzés oka a lelkedben rejlik, ki akadályozhatná meg, hogy felfogásodat helyesbítsd? Ugyanígy, ha az bánt, hogy nem teheted azt, amit helyesnek ítélsz, nem okosabb-e fokozott erővel tevékenykedni, mint bánkódni? - De valami nagyobb hatalom utamban áll! - Hát akkor se bánkódj, hiszen az eredménytelenség oka nem benned van! - De élnem sem érdemes, ha ennek végére nem járok! - Akkor hát távozz az életből nyugodtan, az utadba került akadályokkal szemben megbékélten, mint ahogyan távozik az is, aki dolgának végére járt.

Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.

És a végére jöjjön egy kakukktojás Platóntól: A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.

Az idézeted tetszik. Nem ismerem igazán Diderot-ot, de az idézettel nagyon egyet tudok érteni. A saját igazságkeresésem tele van vitákkal...

Nem annyira kedvenc filozófus, inkább találó mondás Descartes-tól:

A józan ész az a dolog, amely a legjobban oszlik meg az emberek között: mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak maguknak többet kívánni, mint amennyiük van, akiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni.

"Az igazság azt követeli, hogy az igazságost kövessük, a szükség meg azt, hogy a legerősebbet. A jog erő nélkül tehetetlen; az erő igazságosság nélkül zsarnoki. Az erőtlen jogrenddel szembeszállnak, mert mindig akadnak gonoszak; a jogtalan erőszakot váddal illetik. Össze kell tehát kapcsolni az igazságosságot az erővel, ezért vagy az igazságost kell erőssé, vagy az erőset igazságossá tennünk.

Az igazságosság vitatható, az erő azonban nagyon jól felismerhető és vitathatatlan. Így aztán nem volt rá mód erőt adni az igazságosságnak, mert az erő szembeszállt vele, kijelentvén, hogy ő az igazságos. Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős." (Pascal)

"A naplopók sokkal több dolgot átlátnak, és sokkal elmélyültebbek, mint az elfoglaltak: semmilyen tennivaló sem szűkíti be a látókörüket; beleszületvén az örök vasárnapba, csak nézelődnek – és a nézelődésüket is nézegetik. A lustaság fiziológiai szkepticizmus, a hús kételye."

cioran

Sok kedvenc idézetem van, de példának az egyik sajátomat hoznám fel: "Egyvalamiben vagyok biztos: magamban" /MesCool/

Ebben az tetszik különösen, hogy a mondat a nagyképűség illúziója mögött olyan mély jelentéssel bír, amit kevesen értenek meg. Egy komplett életfelfogást mutat, választ ad alapvető kérdésekre, és 3 féleképpen is értelmezhető:

1. - Önbizalom szempontjából - (csak magamban bízom)

2. - tér szempontjából (hol vagyok én a világban?)

3. - létezés szempontjából (csak a saját létezésemben vagyok teljesen bizonyos)

21/F

Az antikvitásból Hérakleitosz:

"Láthatatlan illeszkedés a láthatónál erősebb"

" Az út fel és le ugyanaz"

"A természet rejtekezni szeret"

A középkorból nincs, egyszerűen távol áll tőlem az a felfogás.

Reneszánsz: Giordano Bruno, tőle nem tudok idézetet, csak annyit, hogy ezen címszóval vetették máglyára :( "Bruno a könyveiben iszonyatosan értelmetlen elképzeléseiről ír: hogy számtalan világ létezik; hogy a lélek egyik testből a másikba vagy egy másik világba vándorol; hogy egyetlen lélek egyszerre két testben is formát ölthet; hogy a mágia hasznos és megbízható; hogy a Szentlélek nem más, mint a világszellem [...]; hogy a világ öröktől fogva létezik"

Hegel hierarchikus művészet-természet felfogásával nem értek egyet, de voltak jó mondásai, pl:

"A valódi tragikum nem az igazság és az igazságtalanság, hanem az igazság és igazság közötti összeütközésben van. Ezt azonban nehéz elfogadni bárkinek is, aki csak egyetlen abszolút igazságot ismer, a magáét. Az ilyen ember sorsa a rettegés. A tévedéstől és a beismeréstől"

És persze Nietzsche semmiképp sem maradhat ki! :)

"Még saját gondolatainkat sem tudjuk teljesen szavakban visszaadni"

24/N