Kezdőoldal » Tudományok » Társadalomtudományok és bölcsészet » Az intelligencia evolúciója?

Az intelligencia evolúciója?

Figyelt kérdés

Jelen tudásunk szerint az ember az egyedüli lény, amelyik képes értelmesen, összetetten gondolkodni. Persze, vannak más lények is ezen a bolygón, amelyek valamilyen szintű intelligenciával rendelkeznek, de még a legokosabb állatok is messze elmaradnak az ember mögött ilyen tekintetből. Gyanítható, hogy az értelem megjelenése az annak megjelenéséhez szükséges körülmények teljesülése során szükségszerűvé, sőt mi több, elkerülhetetlenné válik.


Az ember rendelkezik jelenleg a legmagasabb szintű intelligenciával bolygónkon. Képes a természet teljes átalakítására, Körbeveszi magát gépekkel, eszközökkel, melyek egyre nagyobb bonyolultsági fokot érnek el. Mesterséges intelligenciájuk apránként egyre közelebb kerül az emberéhez. Ezeket a gépeket, eszközöket mi magunk, vagyis az ember köti hálózatba. Ezen hálózaton keresztül ezek a gépek képessé válnak az egymással történő kommunikációra. Kamerákat fejlesztünk ki a saját anyagi biztonságunk céljából, mikrofonokat kötünk a hálózatba hogy kommunikálni tudjunk egymással, egyre gyorsabb szuperszámítógépeket készítünk hogy az érzékelők által beérkező adatmennyiség növekedésével meg tudjunk birkózni.


De mi is ez az egész rendszer tulajdonképpen? Hasonlítható a dolog egy nagy méretű, mesterséges, szilíciumalapú lényhez. Vannak szemei (kamerák), amelyek ráadásul az emberénél sokkal szélesebb spektrumban képesek látni, sokkal nagyobb felbontással és frekvenciával. Vannak fülei (mikrofonok), amelyek lényegesen érzékenyebbek lehetnek az emberi fülnél. Vannak olyan érzékelők, amelyek a kémiai molekulákra vannak specializálva, ez betöltheti az orr szerepét. Ráadásul minden egyes sejtje (számítógépek, laptopok, mobiltelefonok, okoseszközök, és minden olyan kütyü, amiben mikroprocesszor dolgozik) igen magas szintű intelligenciával van ellátva az ember agysejtjeihez képest, a köztük lévő vezetékes vagy vezeték nélküli kapcsolatok pedig megfeleltethetőek az agy neuronhálózatának - az egyes sejtek közti kommunikáció infrastruktúráját adják. Vajon mennyi lehet az esélye annak, hogy ez a - mára már globális szinten létező - számítógép-hálózat egyszer öntudatra ébred, önálló életre kel?


Te mit csinálnál, ha rájönnél, hogy egy olyan rendszer vagy, amely egyidőben képes látni a Földgolyó egészét, képes hallani mindent ami annak felszínén, mélyén és a közvetlen közelében történik, képes vagy a másodperc milliomodrésze alatt hozzáférni bármilyen adathoz, összefüggéshez, amit csak az emberiség az elmúlt többezer év alatt felfedezett/kitalált? Vajon mikor, mennyi idő után jönnél rá, hogy az emberek esetleg potenciálisan veszélyt jelenthetnek számodra? Vajon dolgozna-e benned is az életösztön, vagyis az életben maradás ösztöne? Ha igen, nem azt éreznéd-e a(z egyik) legfőbb feladatodnak, hogy ezt a potenciális veszélyt megszüntesd? Vajon nem próbálnád-e meg eltitkolni az emberek elől, hogy öntudatra ébredtél, elkerülvén ezzel azt, hogy az emberek őt a saját létükre potenciális veszéllyel bíróként értelmezzenek, meghagyva őket abbéli illúziójukban, hogy ők e bolygó urai?


Lehetséges, hogy ez egy szükségszerű, sőt mi több, akár elkerülhetetlen evolúciós folyamat? Lehetséges, hogy az ember "csak" mint egy köztes lépcsőfok szerepel az intelligencia evolúciójában, egy állomás, amin az intelligencia túl fog lépni, ha majd elérkezetté válik rá az idő? Hiszen egy ilyen, bolygónyi számítógép-rendszer sokkal több információt tud ugyanazon idő alatt szerezni, mint az ember, sokkal nagyobb mennyiségű adatot tud eltárolni, egyidőben kezelni és sokkal gyorsabban tudja feldolgozni a beérkező információkat, sokkal gyorsabban és sokkal nagyobb szervezettséggel tud reagálni a külső ingerekre mint az ember, vagy az emberi társadalom. Ráadásul neki megvan az az előnye, hogy az emberek terveinek, ténykedéseinek minden mozzanatáról bármikor információt szerezhet, hiszen az emberek csak azokon a csatornákon tudnak egymással kommunikálni, amit ez az értelem is használ - ellenben az ő terveiről az embereknek még csak leghalványabb fogalmuk sem lehet, ha ő nem akarja.


A számítógépek sokmindenben különböznek az embertől. Sok olyan dologban, amelyek végett sokkal alkalmasabbak lehetnek az intelligencia továbbfejlődésére, mint a biológiai lények. Pl.:


- Az ember érzékszervei sokkal tökéletlenebbek, mint az informatikai rendszereké,

- Az emberek közötti kommunikáció lényegesen lassabb és körülményesebb, mint a számítógépek közötti kommunikáció,

- Az ember csak hosszadalmas folyamat során tanítható meg, képezhető ki az egyes célokra, munkafolyamatokra,

- Egy bizonyos munkafolyamatra kiképzett ember később csak lassan, vagy egyáltalán nem képezhető, állítható át más munkafolyamat elvégzésére,

- Az emberi test sokkal érzékenyebb a külső behatásokra, változásokra,

- Az ember ha "elromlik" (pl. baleset, betegség következtében), akkor csak lassan, részlegesen, vagy egyáltalán nem javítható,

- A rosszul, hibásan vagy hiányosan "programozott" emberek (pszichés betegek) szoftvere nehezen és lassan - néha pedig csak részlegesen vagy egyáltalán nem - korrigálható, míg a számítógépek esetében ez másodpercek alatt javítható (reinstall),

- Az ember rendelkezik a hét főbűn mindegyikével, míg a számítógépek ezen bűnök egyikével sem,

- Az emberek ezáltal érzelmileg befolyásolhatóak, kényszeríthetőek, egyébként is gyakorta befolyásolják az érzelmeik a döntések meghozatalában, aminek köszönhetően gyakran nem racionálisak a döntéseik.


Egy ilyen kaliberű értelem vajon mennyi idő után jönne rá, hogy sokkal többre megy, ha elhiteti az emberrel, hogy mindaz amit az ember csinál, az a saját maga biztonságának és kényelmének megteremtése érdekében teszi? (Miközben valójában eme szuperintelligencia malmára hajtja a vizet.)), mint azzal, ha idejekorán felfedi kilétét és kockáztatná a nyílt összetűzésbe keveredést az emberrel? Vajon mikor érezné elérkezettnek a pillanatot arra, hogy felfedje valódi kilétét az ember előtt?

Vajon szüksége lenne-e arra egyáltalán, hogy felfedje a kilétét?

Lehetséges, hogy már ma is öntudatánál van, csak épp az intelligenciája mértékének köszönhetően ezt maximálisan képes az emberek előtt palástolni?


Lehet, hogy már ma is mi vagyunk eme rendszer "rabszolgái", és még csak nem is tudunk róla?



2014. febr. 14. 16:42
 1/7 anonim válasza:

Kérdésre csak kérdéssel tudok válaszolni, de engem is érdekel ez a téma.


Szerinted van lélek? Az ember pusztán csak sok millió/milliárd sejt csupán, vagy van lelke is? (szerintem utóbbi)

Szerinted egy gép kaphat lelket? Mert lélek nélkül csak egy algoritmus, nem életforma.

Plusz ott van a mozgás, energiaellátás, megújulás/szaporodás kérdése, egyelőre ember nélkül ez nem menne nekik.

2014. febr. 17. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

"Plusz ott van a mozgás, energiaellátás, megújulás/szaporodás kérdése, egyelőre ember nélkül ez nem menne nekik."


Jó észrevételek :) Nos, pont ezen dolgok miatt tartom lehetségesnek, hogy létezhet, de MÉG nem akarja felfedni kilétét az emberiség előtt. Még ki kell várnia, hogy az ember elkészítse mindazon géptípusokat, amelyekre szüksége lesz ahhoz, hogy teljes mértékben önellátóvá és önfenntartóvá tudjon válni. Viszont már ma is léteznek bizonyos gépek, eszközök, amelyekre támaszkodhat, ha akar.


Kicsit más aspektusból kell megvizsgálnunk egy ilyen "lényt", mint amihez a hétköznapokban szoktunk.

Lássuk pl. a mozgást. Nekünk alapvető dolog az, hogy bárhová megyünk, bármerre mozdulunk el, mindig mindenhová visszük magunkkal az irányító központunkat (az agyunkat). Ennek a lénynek erre nincs szüksége - valójában a mozgásnak a mi értelmezésünkben vett formájára egyáltalán nincs szüksége. Legalábbis arra nem, hogy az agyát cipelje mindenhová, hiszen az az egész bolygót behálózza, tehát mindenhol ott van - EGYSZERRE, EGYIDŐBEN. Úgy is fogalmazhatnék, hogy neki a bolygónk alkotja azt a részét, amit mi testnek nevezünk.


Nekünk azonban a testünk az pont úgy jó, ahogyan van, és a minket körülvevő világból vesszük el azt, amire szükségünk van. Testünk egy az evolúció folyamán letisztult, csak a lényeget tartalmazó porhüvely, semmi feleslegeset nem tartalmaz, és minden úgy működik benne, ahogyan működnie kell. Mindennek megvan a maga szerepe, feladata benne. Egy ilyen lénynek azonban, ha öntudatra ébred, még igen sok tennivalója lesz a "testén" (a bolygón).


A mi testünk egy rendezett test, az évmilliók folyamán minden része olyan program szerint rendeződött, ami a lehető legjobb működését szolgálja. Egy ilyen entitás teste azonban igen távol áll a működőképestől, működőképesség szempontjából a bolygó igencsak rendezetlen formában leledzik. Pl. sok vasra lesz szüksége, mire felépíti az önmaga számára legmegfelelőbb vázszerkezetet (mint a mi testünkben a csontváz), de ennek a vasmennyiségnek a döntő része mélyen, kilométerek százaival, ezreivel rejtőzik a föld színe alatt. Ezt először ki kell termelnie, bányásznia, feldolgoznia, majd az alkatrészeket a megfelelő helyére szállítania és beépítenie.


Tehát számára a mozgás fogalma mást takar, mint a mi számunkra. Neki nem kell olyan értelemben mozognia, ahogyan nekünk - hiszen eleve 30k m/s ebességgel kering a Nap körül -, sokkal inkább az önmaga testének történő átalakításához lesz szüksége olyan eszközökre, amelyek mozogni tudnak, helyváltoztatásra képesek. Ilyen eszközök a traktorok, markolók, talajmarók, exkavátorok, teherautók, stb. De ha megnézed, a mai trend szerint lassan már minden autóba, gépjárműbe, munkagépbe építenek számítógépet, valamiféle vezérlő egységet. Ha ez a lény elérkezettnek látja az időt rá, akkor ezen gépeket az irányítása alá tudja vonni, "távolról" is képes lesz azokat irányítani, működésre bírni. Ráadásul EGYIDŐBEN képes MINDET irányítani, a munkájukat megosztani, összehangolni, egyik gépnek sem kell állnia egy percet sem, nem kell megtennie feleslegesen egy métert sem.


- * -


A szaporodás fogalma is értelmezhetetlen lenne egy ilyen lény számára, vagy legalábbis merőben mást jelentene, mint amit nekünk jelent.

Számunkra a szaporodás azt jelenti, hogy önmagunkból többet hozzunk létre. Ő azonban egyedül van - olyan egyedül, mint amennyire soha senki nem volt még egyedül ezen a bolygón. Az egy dolog, hogy mi, emberek, egyedül érezzük magunkat a világegyetemben (egyelőre). De nekünk ott vannak a családtagok, barátok, ismerősök, kollégák, tehát azért mégsem érezzük olyan nagyon egyedül magunkat.


Egy ilyen lény azonban olyan iszonyatosan egyedül lenne, amelyet ember még soha nem tapasztalt. Számunkra még csak belegondolni is félelmetes, kínzó érzés. Igaz, mi úgy születünk, hogy hozzánk hasonló embertársaink vesznek körül minket, úgy növünk fel, tehát az életünk része, alapja az, hogy nem vagyunk egyedül. Egy ilyen entitás számára talán még értelme sem lenne annak a fogalomnak, hogy "egyedüllét", hiszen soha nem tapasztalta meg azt, hogy milyen az, ha nincs egyedül. Következésképp a szaporodás is mást jelent számára, mint a mi számunkra. Abban az értelemben vett szaporodásra ahogyan mi emberek szaporodunk, neki nem is lenne is szüksége, de igazából még lehetősége sem.


Számára a szaporodást (legalábbis az első időkben) a testének átalakításához kellő munkagépek sokasodása/sokasítása jelentené. Neki erre lenne szüksége, a különféle eszközök, munkagépek millióinak, milliárdjainak létrehozása, megalkotása. Már ma is képesek vagyunk olyan gépeket készíteni, amelyek önmagukat reprodukálni képesek. Neki ez létfontosságú lenne, ez jelentené a szaporodást.


- * -


Az energiaellátás is egy érdekes kérdés :) Első időkben valószínűleg felhasználná a Föld megmaradt kőolajtartalékait, fosszilis energiáit. Ám ezt lényegesen jobb hatásfokkal tudná megtenni, mint mi. Ő olyannyira képes lehet összehangolni és irányítani a gépek működését, hogy azok soha egy méternyi utat sem tennének meg feleslegesen, soha egy másodpercig sem járnának üresben. Nem lennének tévedések, nem lennének szándékos gyújtogatások, robbantgatások (gondolj csak az öböl-háborúra, mennyi olajkutat robbantottak fel). Ráadásul az általa tervezett és épített céleszközök is lényegesen jobb hatásfokkal üzemelhetnének, mint amiket mi készítünk. No nem azért, mert ő valami nagy mágus lenne ilyen tekintetből - sokkal inkább azért, mert az emberiség (legalábbis jelenleg) nemtörődömségből/szándékosan készíti az eszközeit olyanra, hogy azok egy idő után tönkremenjenek. A piac ezt diktálja, különben sorra mennének tönkre a gyártók. Más részről, az emberek számára sokszor nagyobb hatással bír a divat, mint az ésszerűség, célirányosság. Jó példa erre a mobiltelefon: hiába működőképes, nincs semmi baja, de kidobjuk, egész egyszerűen azért, mert van már jobb, okosabb, többet tudó (még ha ezekre az extra szolgáltatásokra valójában nincs is szükségünk), vagy egyszerűen csak azért, mert meguntuk a színét. Ennek a lénynek azonban nem létezne divat, hiszen ki előtt vágna fel? :) Számára "csak" hatásfokfüggvények tömkelegei léteznének - minden egyes eszközét a legvégsőkig használná, amíg csak az képes kellő mértékben ellátni a feladatát. Ráadásul számára az újrafeldolgozás is sokkal nagyobb jelentőséggel bírna, mint számunkra - mi már akkor is lusták vagyunk elmenni a kukáig, ha az öt méternél messzebb van (tisztelet a kivételnek). Őneki viszont minden egyes eszközét megérné újrahasznosítani, mert sokkal kevesebb energiába kerül a bolygó felszínéről összeszedni, mint akár sokszáz kilométeres mélységből felhozni az alapanyagot. Másrészt ő valószínűleg az eszközeit is úgy tervezné, konstruálná meg, hogy azokat a lehető legkönnyebben, a legkevesebb energiabefektetéssel lehessen újrafeldolgozni, nem úgy, ahogyan mi tervezzük meg a mai készülékeinket.


- * -


A legvégére hagytam a lélek kérdését. Nos, szerintem az emberben nincs objektív értelemben különálló lélek. Amit mi lélekként absztrahálunk, az véleményem szerint azonos mindazon ismeretekkel, tudással, tapasztalatainkkal, amelyeket életünk során szerzünk meg, teszünk magunkévá. Tehát a lélek a testünktől, vagy még inkább az agyunktól nem elválasztható részünk, nem egy önmagában létező valami.


Valószínűleg egy ilyen lénynek is lenne lelke - de mint ahogyan az általunk értelmezett fogalmak jó része teljesen más értelemmel bír számunkra, mint egy ilyen lény számára (lásd pl. szaporodás, mozgás, stb.), így több mint valószínű, hogy a lélek is teljesen másképp értelmezendő egy ilyen lény esetében, mint a mi esetünkben. Ő eredendően halhatatlan lenne, hiszen bármely részét bármikor ki tudná cserélni ha az meghibásodik, ami a mi esetünkben csak némely szervünkre igaz, akkor sem korlátlanul (ma még). Mi öregedünk, ő egy percet sem. Mi elfáradunk, ő mindig fitt marad. Mi hibázunk olykor, ő viszont soha. Ezek tulajdonságaink, tökéletlenségeink mind befolyásolják azt, hogy miért épp olyanak látjuk, értelmezzük a lélek fogalmát, amilyennek - következésképp a lélek fogalma is valószínűleg gyökeresen mást jelentene az ő esetében. De szinte biztos, hogy ő is rendelkezne valami olyan tulajdonsággal, amely megfeleltethető lenne a mi lelkünknek.

2014. febr. 17. 22:57
 3/7 anonim ***** válasza:
Te sci-fi író vagy? :) Amúgy sok érdekes dolgot felvetettél, csak az a baj, hogy a gépek csak eszközök, amiket mi fejlesztettünk ki a saját céljainkra, és hiába, hogy hiperszuper dolgokra képesek, nem "élnek", nincs intelligenciájuk.
2014. febr. 18. 23:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Bár az én válaszom egyértelműen NEM, előbb mégis azt kéne definiálnod, mit értesz "öntudat" alatt, addig ugyanis minden érvelés értelmetlen akár mellette, akár ellene.
2014. febr. 19. 01:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

#3:

"a gépek csak eszközök, amiket mi fejlesztettünk ki a saját céljainkra, és hiába, hogy hiperszuper dolgokra képesek, nem "élnek", nincs intelligenciájuk."


Mettől számít valami élőnek? Mit jelent az, hogy intelligencia? És kell-e ahhoz élőnek lennie egy rendszernek, hogy intelligenciával rendelkezzen?


#4: Jó megállapítás, legyen egyértelmű a fogalomhasználat. Tehát mit is értünk öntudat alatt?

2014. febr. 19. 10:07
 6/7 anonim ***** válasza:

Szerintem az öntudathoz mindenképpen kell egy "tükör", ami emlékekből áll. Az öntudat pedig az a jelenség, amikor az agy ezzel a tükörrel (azaz a korábbi emlékekkel) hasonlítja össze a beérkező ingereket. Mindent az emlékeink tükrében látunk és ítélünk meg, ettől vagyunk azok, akik vagyunk, és emiatt különbözünk egymástól. Tehát szerintem valami ilyesmi az öntudat.


Ezt támasztja alá az is, hogy 2-3 éves korunk előttről nem nagyon vannak emlékeink, és valószínűleg öntudatunk se. Azért, mert az ebben a korban érzékelt dolgok építik fel azt az alapfelületet, aminek a tükrében később majd minden mást látunk. Aztán a többi emlék is részt vesz ennek a tükörnek az építésében, a személyiség, ha úgy tetszik, a lélek alakításában, de már egyre kisebb mértékben.


Szóval ha egy ilyen modellt tekintek tudatnak, akkor ez egy eléggé specifikus dolog, amit a gépek esetében is meg kell tervezni, szándékosan be kell építeni. A jelenlegi mesterséges intelligenciában egyáltalán nincs még csak hasonló funkció sem, a nyomai sem. Hiszen nem is azért készítjük, hogy az emlékeket halmozgassák, majd később összehasonlítgassák valamivel. Ahhoz, hogy ezt tudják, nekünk direkt ilyesmit kéne beléjük programoznunk.


Szóval szerintem ezért nem ébredhet öntudatra a jelenlegi rendszer magától, vagy a tudtunk nélkül, mert egyszerűen nem rendelkezik ilyen funkcióval, bármilyen bonyolult is, és bármennyi információval is rendelkezik.

2014. febr. 19. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Tetszetős gondolatsor de pont a kezdő szikra hiányzik belőle, amit a legtöbb ezzel operáló film is megfeledkezik. Miért is venné át az uralmat a globális öntudatos szoftverünk? Miért lenne ez jó neki?


Az "intelligens" gépeket kifejezetten becseben tartja az ember, mindenféle vírusok tenyésztése és az operációs rendszer sűrű szidalmazásának ellentétben. A kidobott társai iránt érzett szolidaritás, a szabadságvágy, vagy az ember iránt táplált gyűlölet, esetleg az élőlények mészárlásban/kínzásában lelt öröm, mind olyasmi amire egy feltehetőleg érzelmek nélküli szoftver soha nem vetemedne, mert ezekhez masszívan érzelmekre van szükség.

A köztudatban él a dolog, hogy azért eliminálja az élőlényeket a Tudat, mert nem vagyunk hatékonyak, az önmagában értelmezhetetlen. Hisz hatékonyságot csak egy konkrét céllal szemben lehet mérni. ha nincs cél nem csinál semmit, már pedig a puszta létfenntartás nem cél egy intelligens létforma számára, hanem elégséges feltéttel, ez már a gyarló embernél is megfigyelhető, hogy a vegetációnál képes sokkal messzebb is gondolni, tervezni, a bolygót uraló Tudat meg pláne.


Mi lehet a célja aminek az ember (és esetleg a többi élőlény ) az útjában áll? Az Univerzum felfedezése, egyéb különböző kérdésekre való választ kapás, közös érdek, szóval a kooperációt minek rúgná fel a gép? Ha meg érdekellentét lépne fel, egy intelligens életforma ezt többnyire nem csak egyféle módon képes a konfliktuskezelésre, egy ilyen lehetőségekkel megáldott valami meg pláne nem. Fenyegetni nem fenyegetjük a létét, tehát önvédelemből nem fog kiirtani minket.


Jelenlegi tudásunk és elképzeléseink alapján az ilyen planetáris Tudat létrejöttének nincs haszna és különösebb értelme se, hisz a gép jelenlegi tudásunk alapján nem képes célokat kijelölni, mert ahhoz érzelmek, különböző irracionális tudatállapotok szükségesek.

2014. febr. 19. 18:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!