"Ex nihilo nihil fit. " = "Semmiből semmi se lesz. " Igaz-e ez a kijelentés?

Definiálnám, ha tudnám :) De nem jut eszembe semmi... Az Abszolút semmi talán az,amit fentebb írtam, vagyis minden létezés és lehetőség teljes hiánya. De létezik relatív semmi is, és az már nem semmi. Gondolj bele, hogy a nulla nélkül milyen nehéz lenne számolni. Vagy ha mindenütt lenne valami, ha nem lenne üres tér, akkor nem is létezhetne semmi. Szükségünk van üres helyekre. ( Szerintem. Nem biztos.)

Aztán mondhatnánk még azt is, hogy semmi az, amiről semmit sem lehet mondani, de ha így van, akkor meg nem is definiálható. Vagy az előző mondat volt a definíció...? Kicsit paradox.

Egészében valami sejtésem van, hogy a semmi nem semmi. És ez most nem szóvicc volt.

"„Semmi“: nem egyéb, mint a létezés egyik fele... a dualitás egyik fele. "

Én ezt nem hiszem. Tudnál esetleg mutatni egy marékkal belőle? Ha ESETLEG erre nem lennél képes, miből gondolod, hogy "van" (mármint a semmi :-). És eleve, milyen bizonyítékok alapján hiszel ebben a dualista "modelben". ("model" - hehe :D )

Ellentéte –e a semmi a Valaminek, a Létezőnek? És mit kellene ellentéten érteni? Ellentétek megsemmisítik, vagy legalábbis semlegesítik egymást? Vagy csak ellentétes irányú mozgásokat hoznak létre? Mi az ellentét? És mi történik, ha a semmi és a valami ” találkozik ” ?

Egy tárgy hiánya ( semmije) más természetű, mint az Abszolút semmi. A hiány lehet a jel hiánya a kettes számrendszerben, ahol a hiány szükséges feltétele a számrendszer létezésének. Egy tégla hiánya a falban lehetőség egy másik, egy újabb , egy jobb minőségű tégla behelyezésére. De közben az is eszembe jut, hogy a kettes számrendszerben a jel hiánya igazából maga is jel, tehát a jel hiánya nem is létezik ez esetben. Csak arról van szó, hogy az 1-es számot jelentő jel helyén valami más alakzat van ( mondjuk egy Cd lemezen).

Hogy a meg nem nyilvánult lét lenne a semmi legjobb—ámde csak közelítő ! – meghatározása, eléggé tetszetős. Talán nem is lehet ennél többet mondani.

Az Abszolút semmiről írtam, hogy az , amiről semmit sem lehet mondani, csak hogy ez paradox, sőt talán ellentmondás. Ez esetben az abszolút semmi egy üres fogalom, jelentés nélküli szó. Ha így van, akkor a létezés szükségszerű, aminek messzemenő filozófiai következményei vannak, csak éppen fogalmam sincs, melyek ezek a következmények... :-)))

És még mindig gond, hogy valamiért egész jól el tudjuk képzelni, hogy nincs semmi létező. Hogy semmi sincs. Miért van ez így, ha a létezés szükségszerű? Egyszerűen csak pszichés okai lennének? Mert hozzászoktunk, hogy ha egy tárgyra szükségünk van, akkor azért meg kell dolgozni, nem kapjuk meg csak úgy ingyen, a semmiből ?