Irodalom (próza és líra) iránt érdeklődök éreztétek-e már azt, hogy pont egy negatívabb hangvételű prózai vagy lírai szöveg feloldozna, kifejezné a fájdalmaitokat és ezáltal terápiás hatása lenne? És ha igen melyek voltak ezek?

Az, hogy az irodalmi alkotásokat felhasználhatják terápia mellé/során, szerintem egyértelmű. Ha csak a "gyermek"-meséket nézzük, is egyértelmű. Kérdezd meg nagyszülődet vagy egy idős ismerősödet, hogy a mesék, valóban gyerekeknek szólnak-e. Nagyon mély motívumhálójuk van (nézz utána a meseterápiáknak). Ha pedig a líra oldalát nézem, igen nagy százaléka érzelmekről szól.

Az, hogy az irodalomnak mit "szabad" és mit "nem szabad", nem lehet kijelenteni. Ki az, aki megmondhatja bárkinek is, hogy miről írhat?

(Ha ezzel foglalkozni akarsz, nézd meg akár Csáth Géza novelláit, akár József Attila kezeléséről készült "feljegyzéseket", vagy ásd bele magad a Bűn és bűnhődésbe. Ezek persze a legalapvetőbb dolgok, rengeteget lehet ezzel foglalkozni).