Köztudott, hogy például a mérnök hallgatók, műszaki beállítottságú emberek sokszor lenézik a bölcsészeket, történészeket. Ezt mégis mire alapozzák?

Magyarországon mindenki lenéz mindenkit. A bölcsész csak seggel, a mérnök csak képletekbe helyettesít be, a közgazdász lopni tanul, a kőműves hülye volt az egyetemhez, a fiatal éjjel-nappal bulizik, a nyugdíjas csak ingyenélő, a vállalkozó adót csal, az utas bliccel, az ellenőr zsebre dolgozik, az autós újgazdag, a bringás agresszív, a hajléktalan magának köszönheti, a gazdag biztosan becstelenül szerezte a vagyont, a vallásos fanatikus, a városi proli, a vidéki paraszt...

Ezért nem jutunk soha sehova. Te inkább próbáld meg mindenkiben a jót és hasznosat meglátni. Képzeld el, olyan is van :)

Kedves repülőgép mérnök! Távol álljon tőlem, hogy bántsalak, de nem szeretnék azokon a gépeken ülni, amelyikhez közöd van. Ezzel nem a szakmai kvalitásaidat vonom kétségbe, hanem az általad írottak borzasztanak el.

Ha a matematikát, fizikát seggeléssel (méghozzá naggyal) sajátítottad el, akkor tudhatod, de nem értheted. Pedig a repülőgép rotorjához ilyen fizikai szemlélettel közelíteni - számomra szörnyű.

A természet egy bonyolult, egymásra épülő, részeiben ezer szállal kötődő, összefüggő rendszer. A hierarchiája a logika csúcsa. A természetet művelő tudományokat ezért nem lehet seggelni, magolni. Legfeljebb érteni lehet. Éppen e tévhit miatt nehezek, utálja a többség. A diákok zöme valahol az általános iskola elején úszik el. Amikor nem érti az alapműveleteket. De bemagolja, és ahogy halad az idő (és ő az osztályokban) előre, egyre kisebb az esélye, hogy valaha is észrevegyen összefüggéseket. Óriási erővel bemagolja. De észre nem veszi. Rettenetes gyakorlásokkal és memóriával eléri, hogy egyes összefüggéseket felismer, ezért sok mindent képes alkalmazni. De nem érti, mit.

A bölcsészettudományokban is van logika és hierarchia. Csak kevesebb, mert az a tudattal rendelkező ember alkotásait, kapcsolatait vizsgálja, és az ember a tetteiben már nem mindig logikus. Igen, egy nyelv szavait meg kell tanulni. De egy nyelv kis számú alapszavából azok kombinációival (egyes esetekben toldalékolásával, lásd ragok, jelzők) a végtelen természetet elég jól ki tudja fejezni. Sokan ezt is magolják. A gondolkodó elme megkeresi a rendszert benne, és alkotja. Például a magyar nyelvben: tudom, mik fejezik ki a hely jelölést. És finoman keverve, fejezem ki az apró különbségeket. hídon, sőt hídban, hídnál, hídba, hídtól, hídhoz, hídról, (no abbahagyom) - ezeket nem bemagolom, hanem alkalmazom.

De ez elmondható a jogra, történelemre különösen, de még a művészetekre is. Kérdezzétek meg Kocsis Zoltánt, mi a zene, mit kell magolni benne és mit érteni. Meg fogtok lepődni a válaszon (mesél erről néha fesztiválokon, jó hangulatban).

A tudományokat nem lehet a "mennyit ér" fogalmával mérlegelni. Mennyit ér? Amennyire az adott kor közszemlélete tartja. És ez nagyon különböző az egyes korokban. Ma a túlhajszolt, agyonmanipulált, elanyagiasodott világban az ér valamit, amiért fizetnek. De a reneszánsz műszaki fejlődését a művészetek indították el.

Különféle beállítottságú embereket - ha azok szakmájuk kiváló művelői - kizárólag buta emberek néznek le. A butaság nem csak úgy létezik, hogy valaki generálisan buta. Sőt, főleg úgy létezik, hogy valaki szakbarbár. Nem tudja elképzelni, hogy más tevékenység lehet annyira bonyolult, fontos, érdekes, kifizetődő, mint a saját szakmája. Tulajdonképpen fetisizálja önmagát, ez bizonyos lelki problémákra vezethető sokszor vissza.