Ha a magyarok nyertek volna Mohácsnál (valami isteni beavatkozás folytán) mi történt volna másképp a történelmünkben?

Az a baj ezzel a kérdéssel, hogy eleve rosszul képzeled el az ok-okozati összefüggéseket (de ez az #1. válaszolónak szól inkább).

Ugyanis a magyar állam katasztrófája és az ország három részre szakadása nem Mohács miatt következett be. Tehát nem arról volt szó, hogy egy csatát elveszítettünk és EZÉRT odalett minden.

És ez a történelemben egyéb dologgal is így van. Vannak bizonyos politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok, és az események ezekbe a folyamatokba illeszkednek bele, a folyamatok miatt történnek dolgok, nem egy konkrét csata vagy személy miatt.

Magyarország három részre szakadása azért következett be, mert az Oszmán Birodalom határvidéke és Magyarország határvidéke közvetlenül szomszédos lett egymással. Az Oszmán Birodalom pénzügyi, katonai stb. ereje a többszöröse volt a Magyarországénak, ráadásul egy folyamatosan hódító, ereje teljében lévő birodalomról van szó. Ebből pedig könnyen belátható az, hogy Magyarország előbb-utóbb a törökök befolyása alá került volna. Ha 1456-ban nem győzünk Nánorfehérvárnál, lehet most az lenne a nemzet "mohácsa". Ha Mohácsnál győzünk, lehet hogy 5 év múlva következik be a katasztrófa. Tehát nem egy csata miatt lett rossz számunkra minden, hanem az erőviszonyok miatt.

Tudom, hogy ez a Mohács-dolog túl van ma misztifikálva, ez a romantika idején terjedt el, ugye a "vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének". Előtte viszont csak egy vesztes csatának gondolták és kész. Máskor is vesztettünk már csatát a törökkel szemben, Mohácsot egy ilyen csatának vették, régebben inkább a Nándorfehérvár, majd Buda elfoglalását tartották a nagy katasztrófának. A romantikus költőink pedig inkább Mohácsot állították fókuszba, és máig van bennünk ez a nézet, hogy minden akkor veszett oda... (Viszont tény, hogy Mohács tényleg sorsdöntő csata volt, igazából nem ezt vitatom...)

Egyébként ezt az "isteni beavatkozást" sem értem, mert nem volt ám az a csata annyira lejátszott meccs. Inkább a rossz időzítés, nem megfelelő terepmegválasztás, taktikai hibák vezettek a katasztrófához, aminek az volt az oka, hogy nem volt a magyar sereg élén akkor egy tapasztalt hadvezér. Egyébként, ha jobban megválasztjuk a csata helyszínét, hamarabb felvonul a magyar sereg, akkor akár vissza is verhettük volna őket.

1595-ben Gyurgyevónál pl. a mohácsi magyar seregnél sokkal gyengébb erdélyi-havasalföldi-moldvai egyesült seregek Báthory Zsigmond vezetésével vissza tudták verni a török fősereget az Al-Dunánál, a jó taktika miatt (és nem az isteni beavatkozás által). A sokkal erősebb török sereg ugyanis épp átkelt a Dunán, és a jól összehangolt erdélyi-román támadás hatására összezavarodtak és meghátráltak. 1526-ban viszont simán átengedtük őket a folyókon (Duna, Dráva), és hagytuk, hogy felfejlődjenek.

A csaták sorsai ilyen dolgokon múlnak, nem az isteni beavatkozásokon.

1-es vagyok!

Azt hittem érteni lehet a tréfát, hát nem mindenkinek sikerült

3-asnak kétségkívül igaza van abban, hogy a török elnyomás nem egyetlen csatán múlt, de...

úgy értelmezve a kérdést, hogy mi lett volna, ha az egész török elnyomást sikerül valahogy megúsznunk, na, akkor nagyon sok minden máshogy alakult volna a történelemben. A török elnyomás alatt mi tulajdonképpen "kimaradtunk" a kapitalizmus és a globalizáció kezdeteiből, a gyarmatosításból.

Mátyás idején kb. egy szinten voltunk Európa többi részével. Aztán 150 év szünet, majd azon kaptuk magunkat, hogy romokból kell újjáépítenünk az országot, miközben a nyugatiak a tőzsdén (az meg mi?) kereskednek olyan terményekkel, amiket mi sosem láttunk, olyan országokból, amikről még sosem hallottunk. És közben persze hülyére keresik magukat, és időnként elfoglalnak-kirabolnak minket is, ha már úgyis megtehetik.

Olyan lemaradást szedtünk össze 150 év alatt, amit a mai napig sem sikerült behozni. Azóta mi vagyunk Európa "utánfutója". A törökök alól való felszabadítás óta szinte minden politikai-társadalmi változás fáziskéséssel, nyugatról ér ide. És nem ajándékba adják.

Például az, hogy nem veszítettük volna el a mohácsi csatát :D

Egyébként pedig semmi/bármi/minden. Válaszd ki a számodra szimpatikus választ. Az ilyen "Mi lett volna, ha ..." kérdésekkel az a baj, hogy teljes mértékben az ember fantáziájára van bízva a válasz.

A mohácsi csatát azért szokták sorsdöntőnek mondani, mert a törvényes királyunk halála után a hatalmi harcokban végképp legyengült az ország, hiszen két király is lett helyette koronázva.

A hármas válasz viszont jól ír a folyamatokról, hiszen az az állapot, amibe az ország Mohács után került, már előtte is megvolt, ha gyengébben is. A széthúzás, a pénzügyi válság, a csekély tekintélyű fiatal uralkodó határozatlan cselekedetei már előrevetítik a jövőt.

Magyarország hatalmi pozíciójának a korábbi vesztése is ebből fakad elsősorban.

Ha egy erőskezű, céltudatos és tapasztalt vezetője lett volna az országnak, akkor könnyen el lehetett volna kerülni a katasztrófát.

Természetesen az átkelőket ellenőrizni kellett volna a Dráván és a Dunán és az útba eső erősségeket is sürgősen megerősíteni, így nyerhettek volna annyi időt, hogy jobban összegyűjtsék az erőket.

A horvát csapatok is megérkezhettek volna, továbbá Győrnél egy jelentős cseh-német had gyülekezett és az Erdélyi hadak is beérhettek volna Szegedről. Talán néhány hét gyakorlatozás sem tett volna rosszat, mert a viszonylag hosszú békeidőben elszoktak a vitézek a hadakozástól.

Mindezt könnyen megtehették volna, de az érdektelenség, a nemtörődömség dominált és régen elmúlt már a Hunyadiak kora, az ország sorsa valójában ekkor már az erősebb hatalmak tevékenységétől függött.

Lényegében a Francia és a Spanyol birodalmak rivalizálása szabja meg ekkor Európa történelmét. Mivel Habsburg a spanyol király, aki egyúttal német-római császár is, természetes szövetségesével, az osztrák Habsburgokkal komolyan fenyegetik Franciaországot, amely ezért keresi az oszmán törökök szövetségét. A Magyarország elleni török támadás lényegében az osztrákok lekötését szolgálta.

1525 ben a páviai csatában V. Károly spanyol császár csapatai legyőzik és foglyul ejtik I.Ferenc francia királyt. A fogoly I. Ferenc 1526. január 14-én megkötötte V. Károly német-római császár és spanyol királlyal a madridi békét, amely lezárta az itáliai háborúk 1521–26 közötti szakaszát. Lujza hercegné, aki Franciaország régense lett, keresztény európai uralkodóktól mindaddig példátlan módon – szövetséget kötött a törökökkel, akiktől kieszközölte, hogy V. Károly választott német-római császár hatalmának gyengítése érdekében támadják meg Magyarországot. Ez meg is történt, következménye a mohácsi vész lett, mint az tudjuk.

A mohácsi csatát követő időszak a domináns, hiszen a török seregek nemsokára kivonultak az országból, vagyis a csata maga nem döntött el semmit, hanem a már korábban is meglévő, de később még jobban felerősödő széthúzás, az anarchia, a testvérharc, a már-már polgárháborús állapotok juttatják fokozatosan az országot a tönk szélére.

Igazából ez az, ami meghatározta a történteket és a kérdés az, hogy II. Lajos, aki uralkodása kezdetén nem mutatott különösebb tehetséget egy erőskezű, határozott uralkodóvá vált volna e és képes lett volna e változtatni valamit, hiszen az a csekély erő és hatalom, amit a legitimitása jelentett, aligha változtatott volna az erőviszonyokon, még ha esetleg életben is maradt volna a mohácsi csata után.

#3-as vagyok.

Az előttem szóló jókat írt, mert valóban ez jellemezte az európai hatalmi viszonyokat. Csak annyival egészíteném ki, hogy a törökök nem CSAK azért támadtak, mert a franciákkal szövetséget kötöttek. Amikor 1520-ban I. Szulejmán hatalomra került, akkor eldöntötte, hogy Európa felé folytatja a birodalom terjeszkedését (az apja inkább Ázsiában és Észak-Afrikában terjeszkedett). A katonaság is követelte a támadást Európa felé. Tehát az Oszmán Birodalom magától is támadott volna, a franciák szövetsége csak hab volt a tortán.

A másik pedig a széthúzás... Az 1526 utáni időszakra sokszor mondják, hogy széthúzott a magyar nemesség, ami végülis a katasztrófa okozója lett. Ez azonban nem ilyen egyszerű... Ugyanis a magyar nemesség mindig pártoskodott és széthúzott, igazából ugyanazt csinálták, mint eddig mindig, nem ezzel volt a baj :D

1444-ben is meghalt a király egy törökökkel vívott csatában és utána is ugyanolyan helyzetben volt az ország. Az ország egyik fele egy erős, nemzetközi királyt akart volna (a csehek királyát, Jagellókat) az ország élére, a másik fele pedig a Hunyadiakat támogatta. Igazából ugyanez volt a szitu 1526-ban is, csak ott a nemesség egyik fele a Habsburgokat (mint erős nemzetközi uralkodóházat), a másik fele pedig az erős nemzeti uralkodó eszméjét, jelen esetben a Szapolyaikat támogatta. De mindkét nemesi elképzelésnek a célja az ország megvédése volt!

Tehát nem arról van szó, hogy a nemesek önző okokból egymás ellen kezdtek viszálykodni, mert nem volt jobb dolguk, hanem mindenki az országot akarta megvédeni a töröktől, csak az elképzelések nem egyeztek meg. 1444 után az volt a "szerencse", hogy az egyik fél nem tudott királyjelöltet felmutatni (mert a trónörökös csecsemő volt, így a Jagellók nem jöhettek szóba). Így Hunyadi lett a kormányzó, majd a fia, Mátyás a király (persze nem zökkenőmentesen).

1526-ban viszont egyszerre választották meg a Ferdinándot és Szapolyait (akit amolyan második Mátyásnak, nemzeti uralkodónak gondoltak) királlyá. A két király viszont egymás ellen kezdett el harcolni, és ez volt a katasztrófához vezető út fő oka.

Ez kevésbé ismert, de a magyar nemesek ezt érzékelték és király nélküli országgyűléseket tartottak (a Szapolyai és a Habsburg hívek!!!), azzal a céllal, hogy letegyék a két uralkodót és egy igazi királyt válasszanak, aki nem polgárháborút szít, hanem a török ellen harcol. Tehát a magyar nemesség igazából fő céljának a török ellenes harcot és nem a széthúzást támogatta.