A bölcsészettudományoknak "nincs értelme"?

Az vagyok, aki a jó hosszút írta legutóbb. :D

Az még eszembe jutott, hogy sokan szidják azokat, akik elmennek szabad bölcsésznek, mert jobb ötletük nincs, és azt sem tudják, mit tanulnak.

Azonban, ezek a szidalmazó emberek nem veszik figyelembe, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy egyértelmű legyen számára, hogy mi akar lenni. Ha valaki nem tudja konkrétan, mit szeretni csinálni, de van esze az egyetemhez, akkor könyörgök, hadd csinálja nyugodtan anélkül, hogy beszólnának neki. Utána úgy is kitalálja majd, hogy mit csinál, előbb-utóbb úgy is mindenkinek elrendeződik az élete, akkor is, ha filozófia szakot végzett; még lehet hasznos tagja a társadalomnak.

(Mellesleg a legjobb fej emberek, akikkel eddig találkoztam, szabad bölcsészek voltak :D )

Például egy szabad bölcsész ismerősöm most színházban dolgozik, szereti a munkáját, jól keres, és nem is gondolta volna egyetemi évei alatt, hogy ő majd ezt csinálja.

Az is lehet, hogy valaki mérnökit végez, és humorista lesz: lásd Kőhalmi :D építészmérnök, de elmondása alapján szinte semennyit nem dolgozott a szakmájában.

De én is ismerek olyat, aki kipróbálta magát élelmiszermérnökin, de nem tetszett neki, utálta, és most anglisztikán van. Igen, tudom, hogy tucatszak, mert engem is oda vettek fel, mert én kb. az angol nyelv megszállottja vagyok (viszont nemrég váltottam), de azzal a diplomával is lehet kezdeni valamit, csak talpraesettnek kell lenni. Mint amúgy akármelyik más diplomával is muszáj talpraesettnek lenni. Egy jogász a büdös életben nem lehet sikeres, ha tutyimutyi, hiába virít ott a „dr.” a neve előtt.

az a helyzet, hogy szerintem tényleg inkább a reálosok helyzete az aggasztó. évek telnek, mióta az előző hozzászólóval ellentétesen döntve a reál mellé álltam "humán érdeklődésem" ellenére. el is helyezkedtem még diploma előtt is a dologgal mert tényleg komolyan gondoltam. de hogy érzékletesen fejezzem ki magam, ami a reál szakokon esztétikai, morális és gondolkodáskultúrailag zajlik, az egy vérengző zombiapokalipszis. és ragályos.

nagyon megszenvedtem (-dem, bár igen a végét taposom) az egészet, bármennyire hiszek benne, hogy a tárgyi tudás mellett fenntartható az alanyi méltóság, az eredeti, önálló, kritikus gondolkodás. bölcsész szakokon ezt ápolják (úgy képzelem, a filozófiától a nyelveken át a történelem, jogászat és a közgáz felé csökken ez a tartás a reálos mértéket közelítve, ahogy kizárólagos hatalomra kerül a tárgyi tudás.), de ez nem jelenti, hogy a humánum reál szakokon ne lenne legalább dialektikailag elvárás. persze felmerül, hogy így a rájuk korlátozódás vagy a számon-kérésük a bölcsész szakokat öncélú terápiává teszik. dehát csak rá kell nézni egy tipikus reálszakosra (vagy bármelyik irodaház beprogramozott humánerőforrásának egy életen át egyre fehéredő foltokkal terhelt pszichéjére).

nem alaptalanok az általános sztereotípiáink (ahol azért akárhogy "szidják" a bölcsészeket, az mindig egy irigységgel, míg a reálosok nagyrabecsülése szánalommal van vegyítve), csak nem ítélkezésre kéne felhasználnunk őket, hanem értelmezésre, méltányosságra és egymás jobb megértésére, kezelésére, bánásmódjára, vagy felmerülő szükség esetén mások és önmagunk megsegítésére, de legalábbis kellő érzékenység birtokában egymás védelmezésére, nem-megbántására, (meg)ismert képességeinkhez mért megfelelő támogatására.