Hogy tudnám magamat fejleszteni?

A vizsga előtt mindig oszd be az időd, és ahhoz igazodj. Írj ki magad elé motivációs listát:

a) miért fontos, hogy átmenjek a vizsgán?

b) mennyire fogom szarul érezni magam, ha megbukom, mert szartam tanulni eleget és későn kezdtem el?

c) ha sikerül a vizsga, mi lesz a jutalmam? ha nem, mik a negatív következményei ennek?

d) megéri-e, ha a mai nap elcseszek 5 órát fészbuk posztok lájkolgatásával, vagy valami szar játékkal, a tanulás helyett?

e) ha már érdekel a tananyag, akkor miért nem azzal foglalkozom?

Egy hasonló szöveget nyomtass ki, tedd az íróasztalod fölé az időbeosztás mellé, és menni fog! Nekem segített.

Ha ismerőst látsz, akivel nem akarsz beszélni, indulj meg felé, egy sziá-t bökj oda, aztán menj tovább, és hallgass zenét. Nem fog utánad jönni dumálni, de legalább köszöntél neki, és ez illedelmesebb, mintha keresztül nézel rajta. Nyílván, ha nem puszipajtik vagytok, ő sem akar veled órákig dumálni, ezért nem fog megsértődni, ha egy köszönéssel beéred, és után bedugod a fülest, és hallgatod a Metallicát.

A problémád, hogy sok mindenre nem tanítottak meg, így nem is tudod (hétköznapi cselekvésekre gondolok). Ezért kicsi az önbizalmad, inkább nem teszel valamit, hogy ne ronts, ami persze rosszabb eredményt hoz. A biztató, és alap az előrelépéshez, hogy ezt magad is látod.

Oszd be a rendelkezésre álló idődet előre. És minden pillanatban kérdezd meg magadtól: miért előnyösebb nekem, ha mást csinálok, mint amit terveztem (pl. mi hasznom a lógásból)? Légy következetes. Jutalmazd magad apróságokkal, ha valamit a terv szerint tettél, és büntesd megvonással, ha nem.

Váratlan helyzetekben gondolkodj és cselekedj. Mindig az lebegjen előtted, hogy nehéz valamit rosszabbul csinálni, mint sehogy. Ha jön a kő, ugorj el, mert ha nem, agyonüt és nincs tovább, de ha az ugrástól kitört a lábad, még meggyógyul. Ha köszönsz, mehetsz tovább. Ha utánad szólnak, mindig mondhatod, hogy nem érsz rá. Sőt, akár azt is: most nem szeretnék. Az őszinte szóval kicsit megbánthatsz, de meg nem sérthetsz értelmes embert. Aki meg nem értelmes, nem annyira fontos a véleménye. A nem cselekvés (nem köszönés) fölösleges következtetésekre ad alkalmat, amik ráadásul nem is igazak. Szóval ne hagyj erre lehetőséget. Tartsd szem előtt: aki kezdeményez, irányító pozícióban van. A tévedéseket pedig figyeléssel, a jelzések elfogadásával lehet korrigálni. Nincs jobb módszer.