A hétköznapi életben mit nevezel elnyomásnak?

Egen, mostanában szokás a diktatúra meg rémuralom stb. kifejezésekkel dobálózni, úgy látszik, állati kevesen emlékeznek már, milyen volt az, amikor tényleg volt, illetve a történelmi ismereteik egy botsáskáéval vetekednek.

És marha jó védekezés a xart keverőknek azzal védekezni, akár politikai, akár etnikai kisebbséget képviselnek, hogy ők el vannak nyomva.

Ajánlom olvasnivalónak mondjuk Bulgakov: Mester és Margarita regényét, Orwell 1984-ét, aztán el lehet gondolkodni, mi az elnyomás és hogy ma van-e olyan.

Ejnye Wadmalac, ennél többet vártam.

Te is tudod, milyen sokféle elnyomás, diktatúra van, de ezekre nem használunk önálló szavakat, hogy megkülönböztessük a fokozatokat. Nem is nagyon lehetne a sokféleség miatt. Ezért van, hogy a szót szövegkörnyezetével, összefüggésében kell tekinteni.

Az itthoni ötvenes években elég volt egy rossz mozdulat, a szomszéd irigysége, hogy belehalj. Ez az elnyomás egy elég durva formája. A hatvanas években már titkos és nem kívánt helyekre kellett menni, és ekkor jól megvertek, ennyi. Többedszerre lecsuktak. Ez is elnyomás, de az előbbitől messze. A hetvenes években látványos tetteket kellett elkövetned, hogy megverjenek. Persze olyan tettekre gondolok, ami normális közösségekben természetes. Ez még messzebb van az előbbiektől, mégis elnyomás. Ma szintén van elnyomás, aminek leglátványosabb jele, ha nyilvánosan besároznak, ellehetetlenítenek, megaláznak.

Van ez emberiség józan részének egy közmegegyezése arról, hogy mit szabad megtenni, és mit milyen mértékben és körülmények között nem. E közmegegyezés lényege, hogy nem teszünk olyant,ami másokra káros, feltéve, hogy nem még nagyobb kárt enyhítünk (röviden, az egyenleg legyen pozitív). Minden mást megtehetünk, ügyelve a helyzetekre is (mert egyes dolgokat bizonyos esetekben megtehetünk, más esetekben nem). Minden elnyomás lényege, hogy valakik e cselekedetemben saját személyes okok miatt gátolnak. Ha csak kis dolgokban és kevéssé, akkor nevezhetjük erőszakosságnak is. Minél nagyobb dolgokban és minél nagyobb erővel, annál nagyobb az elnyomás.

És ez nem széplelkek szenvelgése az elefántcsonttoronyban, hanem a véres valóság helyes látása.

teljesen nem tudom magamévá tenni a gondolatot, mert akkor az elnyomásmentesség egyetlen útja az anarchia lenne.

De még az sem, hiszen színtiszta egyenlőség esetén is az egyének tevékenységének határt kell szabjon a másik egyén jogainak megsértése.

Így nézve teljes elnyomás-mentesség csupán egyetlen személy számára létezhet, akkor senki másnak nem.

Így szerintem egyértelmű, hogy a kifejezés alkalmazhatóságának határt kell szabnunk. Még színtiszta filozófiai értelemben is, nem hogy politikailag, társadalmilag.