Lehet valaki fiatalon bölcs?

"nem vagyok bölcs, én úgy vagyok én, ahogy te vagy, te"

Gondolkozz, és rájössz hogyan is értette.

-----------

Ő úgy olyan amilyen, ahogy te is olyan vagy amilyen. Azaz ő azért ilyen, mert egyszerűen ilyen, ő ilyen gondolkodású. Nem is biztos, hogy az élet tette bölccsé.

"Az lehetséges, hogy valaki 19 éves korára bölcs legyen?"

Igen. Mégis miért ne lenne lehetséges? Ha egy 19 éves annyi mindnet átélt, mint egy 65 éves, akkor van olyan bölcs, nem?

"Vagy csak okoskodik és jól tippel?"

Mit tippel? Ezt nem lehet tippelni

"Ezt sose tudom eldönteni. Mert a fiatalok nem bölcsek, az öregek a bölcsek."

Az öregek bölcsek? Érdekes, sok öregember van, tanulj tőlük. "Bezzeg a mi időnkben, nem voltak ilyen dolgok mint az ivóvíz meg a levegő..) A legtöbb már 60 éves korára elhülyül. A kommunizmusban nőttek fel, folyton mindenki mindenkit rágalmazott, a börtönbe juttatták egymást, ha valakinek nem volt szimpatikus a másik. Egy undirító ocsmány időszak volt. Az öregek bölcsek? Fogadnék veled egy 10 ezresben, hogy 100 öreg közül egy sem lesz bölcs, akivel találkoznánk. Csak a hiányos fogazatuk van, meg a hiányos eszük.. Meg az a sok hazugság, hogy régebben mik nem voltak. Mind irigy a fiatalokra talán sokan még a fiatalok halálát is akarnák. És ők a bölcsek... Röhögnöm kell.

Örülök, hogy ilyen érdekes barátod van. :)

Azt ajánlanám, vigyázz rá és segítsd a más emberekkel kapcsolatos sikerélményekben (akár még kicsit erőszakosan is :p) . Az emberek, ha úgy is tűnhet, hogy sokat tudóak és ezáltal sebezhetetlenek, igazából borzasztó sérülékenyek.

Aki annyi pofont kapott az élettől, annak pl. te vagy neki, és kitartasz mellette, azt többet jelenthet, mind gondolod. Például segíthet megnyerni/visszaadni a bizalmát az emberekben.

"Mert a fiatalok nem bölcsek, az öregek a bölcsek."

Dehogyis! Rengeteg öreg bolond is van. Az öregeknek csak több idejük volt, hogy átéljék ugyanazokat a dolgokat, mint a barátod. De egyáltalán nem szükségszerű, hogy megtették vagy hogy tanultak is belőle.

A tapasztalatot azt hozza magával, amit megtapasztaltak vagy kipróbáltak.

"nem vagyok bölcs, én úgy vagyok én, ahogy te vagy te"

Erről egy kedves íróm sorai jutnak eszembe (kicsit ferdítettem rajtuk):

"Nem tudhatom, amit tudsz, mert csak azt tudom, amit tudok. Nem láthatom, amit te látsz, mert csak azt látom, amit látok. Nem cserélhetem ki azt, amit te tudsz és te látsz, azzal, amit én tudok és én látok, mert a kettő nem ugyanaz a kategória. A tudásomat nem cserélhetem el valaki mással, mert akkor saját magamat kellene kicserélnem."

Én úgy értelmezném, hogy mindannyian járjuk a saját utunkat.

Valószínűleg ő is lát benned olyan vonásokat, akár tudást is, amiket irigyel. Talán sok mindent tapasztalt, de sok mindenre nem volt lehetősége, például egy boldog gyerekkorra. Te átéltél tapasztalatokat, amiket te talán észre se veszel, hogy ott vannak vagy hasznosak. Ennek a te viszonylagos tudatlanságod volt az "ára", de ő is fizeti az övét, még az se biztos, hogy nem szívesebben cserélne veled.

"Volt amikor nem törődött velük, de volt amikor hangosan kinevette őket, így őket hozta kínos helyzetbe. "

Ezt én is meg tudom csinálni; általánosban engem is végig szekáltak. Ilyen körülmények között az ember megragad minden lehetőséget, ami segíthet neki feljebb kerekedni egy elviselhetetlen szituációból.

Alapvetően alap esetben az átlag ember nem gondolkodik túl bonyolultan. Különösen igaz azokra, akik mindig megkapták, amit akartak, senki nem mondott ellent nekik, és a piszkálódók majdnem mindig ilyenek. (Máskülönben már megtanulták volna, hogy nem szabad.)

Túlságosan előre gondolkodnak, anélkül, hogy a kudarc lehetőségét számba vennék.

A legtöbb ember egy történetet lát a fejében:

"én most ezt-és-ezt fogom tenni, most ez-és-ez fog történni". Ha valaki nem úgy reagált, ahogy várta, akkor zavarba jön, nem tudja, mit fog cselekedni. Persze egyetlen váratlan esemény nem fogja megakasztani, de ha sorozatban történik, pláne ha ellentámadásba megy át, a saját logikájukat fordítod ellenük, megrendíted a bizalmukat önmagukban.

Gonosz dolog az ilyesmit kihasználni, de önvédelemből igazolható, és igazából csak hasznára válik ezeknek az emberek is, ha tanulnak belőle.

Persze vigyázni kell, ugyanis egy okosabb szakértő ember pontosan felismeri, hogy manipulálod, és egy lépéssel előtted jár. Ne hidd ezt a módszert se tévedhetetlennek, mert ellened is fordíthatják. :P

Kellemetlenkedők, részegek ellen persze nem nagy kihívás. És segít megakadályozni a vérontást.

Azt pedig mondanom se kell, hogy baráttal szemben, ahol a kölcsönös bizalom a cél, ilyet az ember nem használ.

Igen, vannak ilyen emberek. És még csak nem is kell tragikus élettörténet hozzá. Könnyen lehet, hogy ez a srác akkor is ugyanolyan éleslátással bírna, ha átlagos körülmények között nőtt volna fel.

A lényeg, hogy nagyon jó egy ilyen barát. Tarts ki mellette és próbáld vele akkor is tartani a kapcsolatot, ha másfelé sodor benneteket az élet.

Igazából ez nem csak azon múlik, hogy valaki mit élt át. Ugyanis 60 évesen is lehet valaki ugyanúgy ostoba, ha egy unintelligens hülye. Az ilyen akármit él át, ugyanaz marad. Más lehet, hogy a töredékét sem éli át, de le tudja vonni a megfelelő következtetéseket, intelligens, empatikus, mély érzelmi életet él stb. - az ilyen fiatalon is tud okosakat mondani.

Vagy másképpen megfogalmazva: Az emberek többsége csak él egyik napról a másikra, akár 60 évig is, és végigmelózza az egészet, és elvan a közhelyes baromságok szintjén. Pl. "az ami nem öl meg, megerősít"-féle marhaságokkal letudja a bölcselkedést, és akármi történik vele, nem lesz bölcsebb. Más viszont mindig elemez, kutatja az okokat, analizálja a vele történt eseményeket a fejében, csendben van, és gondolkodik, töpreng - az ilyen viszont kevés tapasztalatból is sokkal többre képes jutni.

De függ egyéb dolgoktól is, veleszületett adottságoktól, olvasottságtól, tanulástól stb. is ez az egész.

Nem tudok, nem hallottam még senkirõl aki fiatalon bölcs lenne/lett volna.

Az a hevesség, a mindegy-mi-lesz, a rossz döntések kora (19).

Azt is meg merem kocáztatni hogy szervi/hormonális akadályai legyenek a bölcsességnek fiatalon, nem csak a tapasztalat hiánya. (még ha ki nem is zárható, de, ismétlem, én nem tudok ilyenrõl)

Mindenesetre aki ír (vagy olvas) az könnyûszerrel lehet bölcsebb a társainál, ha azok mondjuk mással múlatják az idõt.

Lehet hogy ahogy ti a focit követitek, õ úgy mások bölcsességét, életrajzokat és életszemléletét szívja magába... (és itt egyáltalán nem azt állítom hogy jobb, hanem inkább azt, hogy inkább bizonyos szempontból párhuzamba állítható a bölcsesség annak a tudásával hogy melyik focista mikor hol mennyit)