A buddhizmusban mit értenek pontosan a "tudat" alatt?
A kérdés apropója ez a kis aranyos tanbeszéd:
A Magasztos azt mondja a szerzeteseknek, hogy mivel a formánkat, az érzékelésünket, az érzéseinket, a képzőerőnket (apropó: mi az a képzőerő? :D) és a tudatunkat nem tudjuk kedvünk szerint irányítani, alakítani, és emiatt szenvedést okoznak nekünk, illetve mindezek állandótlanok, amivel ismét csak szenvedést okoznak nekünk, ezért bármit tapasztalunk a környezetünkben vagy magunkban, arról úgy kell gondolkodnunk, hogy „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.” Hangsúlyozom, hogy a tudat is ide tartozik.
Ezután arról számol be a tanbeszéd, hogy amikor az ember nem azonosul sem a formával, sem az érzéssel, sem az érzékeléssel, sem a képzőerőkkel, sem pedig a tudattal, „kihuny a szenvedély” és megszabadul. Amikor megszabadul, tudomással bír arról, hogy megszabadult - de mivel válik tudatossá róla, amikor már megértette, hogy nem azonos semmilyen tudattal?!!
Biztosan bölcs filozófusok ezek a buddhisták, de ez az önellentmondás nem szúrt nekik szemet? Ezért is kérdem, hogy mit értenek itt tudat alatt, mert lehet, hogy ebből származik az értetlenkedésem.
válasza:A bármiben mit értenek ponosan a "tudat" alatt? Szerintem így is megfogalmazható a kérdés.
A buddhista bölcsek "mély" gondolatait nem kell túl komolyan venni. Tapasztalataim szerint a "tudat", "szellem" , "én", " lélek" fogalmak pontos jelentése nincs definiálva, ezen jelentések határai bizonytalanok, de az ezo hívőket ez nem zavarja, csak a szemétláda szkeptikusokat, mint én.
Léteznek olyan bölcseleti rendszerek (csak keleten, például a szánkhja vagy a védánta filozófia iskolák), melyek az általad felsorolt fogalmakra tiszta definíciókat adnak - persze más kérdés, hogy helyesek-e ezek a definíciók. Mindenesetre a buddhizmusban még csak le sincsenek tisztázva a tudattal kapcsolatos problémák, szavak jelentései stb.
Én nem tartom magamat sem szkeptikusnak, sem ezo hívőnek. Csak próbálok (amennyire lehet) elfogultság nélkül válaszokat találni a kérdésekre. Köszönöm a választ.
válasza:Tudatnak a valóság közvetlen átélését értjük. Két szinten, a tudati vigilitás és a tudati integráció szintjén szerveződik.
A tudati vigilitás vagy tudati éberség a felszálló aktivációs rendszer pszichofiziológiai vetülete.
Tudati integráción pedig a tudattartalmak összerendezettségét értjük.
A tudati vigilitás és integráció zavarai fennállhatnak önállóan, illetve együttesen.
Ez a modern pszichiátria értelmezése.
Vallási értelemben én úgy vélem, valamiféle önazonosság-érzet fellazulása/megszűnése, és ennek tudatba hívási jelenti, ahol a tudat tulajdonképpen tudat(1), vagyis az általam fentebb definiált dolog. Ahogy a buddhisták látják, az pedig a tudat(2).
De ezt csak én gondolom így, és ha a buddhista válaszadók esetleg máshogy látják, örömmel venném, ha az álláspontjukat leírnák, mert kíváncsi vagyok, hogy érzik ezt a dolgot. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!