Miért van az, hogy a nyugati ember számára a trópusi sziget szimbolizálja a "földi Paradicsomot"? A mikronéziaiaknál is így lehet, vagy nekik mondjuk a svájci hegyek?

Időben és térben is mindig szebbnek és jobbnak tűnik az, ami más, mint a saját életünkben mindennapi és megszokott, és ahol nincsenek olyan problémák, amikkel nekünk kell szembenézni. Ez természetes ember tulajdonság.

Pl. biciklizésnél figyeltem meg, hogy földúton a két párhuzamos keréknyom közül mindig az tűnik vonzóbbnak, amelyiken épp nem megyek... Ez alapvető emberi tulajdonság, mindig az tűnik a jobbnak és könnyebbnek, amit az ember épp nem csinál, ahol épp nincs stb.

A történelmi korszakokkal is így van, sokan azt hiszik, hogy de jó volt a középkor, mert akkor a gyerekek nem jártak iskolába, csak a mezőn szaladgáltak. Csak éppen nem veszik figyelembe, hogy ha pl. lyukas lett a fogad, akkor nem volt ám ott a fogorvos, hogy gyógyítgassa, és nem volt fájdalomcsillapító és semmi. Gondolj bele, még fogkefe és fogkrém sem volt, milyenek lehettek a fogaik? Beleőrültek a fájdalomba. És egyéb orvosi ellátás sem volt, a gyerekek többsége gyerek korában meghalt. Éhínségek voltak, járványok, háborúk... Ehhez képest egy mai gyereknek arany élete van.

Mert ilyen helyekre csak nyaralni megyünk. Csak a jó oldalát látjuk. Nyaraláskor minden szép és jó. Nem a hétköznapi életünket, a mindennapokat kell ott élnünk.

De nyilván ha ott élnék és dolgoznánk, akkor nem a langyos tenger, a szép, homokos tengerpart és a finom koktélok körül forogna az életünk, hanem a munkáról, ahogy itthon is.

Én itt lakom a Dunakanyarban, mindig rácsodálkozok, hogy az ide járó turisták hogy el vannak ájulva, milyen szép környék. Én itt nőttem fel, nekem természetes.

Alföldön meghülyülnék, annyira nem vonz a horizontig tartó füves puszta, Horvátországban meg nem tudtam betelni a hatalmas tenger és a meredek sziklafalak kontrasztjával.

Nekem is nagyon vonzó egy trópusi tengerpart, de van, aki az Alpok havas csúcsai közt éri el a katarzist. Van, akinek a paradicsom egy havas hegyek közti, fenyvessel körülvett kis tó.

Ha valaki valamilyen környezetet megszokott, akkor az attól extrémen eltérő vagy nagyon negatív, vagy pozitív hatással van rá, ez talán ősi vándorösztön és megszokás, egyéni ízlés keveréke.

Meg persze hozzá tartozik, hogy messziről csak a jót látjuk.

A betondzsungelben felnőtt városi szöszi álmodozhat trópusi tengerpartról, de csak addig paradicsom neki az egész, amíg nem jut oda és amíg el nem mászik a papucsa előtt az első madárpók. :D

Egy trópusi szigeten egész évben találsz élelmet, nem fázol sosem, szóval könnyebb túlélni, mint az Alpokban, ahol ha nem készülsz a télre, akkor halálra fagysz és éhen halsz. Szóval keményen kell dolgoznod, hogy túléld, míg a trópusokon csak heverészel és úgyis belelóg a banán a szádba egész évben.

Ezen kívül egy trópusi szigeten rengeteg állat- és növényfaj jelen van (akár a bibliai paradicsomban), míg egy alpesi tájon van legfeljebb 100-200.

#7: Igen, és azt hitték, hogy lapos a Föld, és aki mást mondott, az inkvizíció elégette. A jobbágyokat látástól vakulásig dolgoztatták, kisemmizték, első éjszaka joga volt, stb.

Propaganda.

[link]

Nem fogok veled vitatkozni, mindenki azt gondol, amit akar, ha te hülyeségeket akarsz gondolni, akkor gondolj azt, engem nem érdekel.

A fent írtakban azért írtam a gyermekhalandóságot, mert a gyermekhalandóság igenis létező dolog volt a védőoltások megjelenése előtt, tényekkel pedig szerintem felesleges vitatkozni.

Mint ahogy azzal is, hogy elég sok emberről tudjuk, hogy megégették azért, mert "mást mondott", felőlem ezzel is vitatkozhatsz, ha akarsz, de Husz Jánost pl. megégették, ha tetszik neked, ha nem. Nekem erről nincs véleményem, egyszerűen tény, és kész, ezért nem is fogok nekiállni veled ezen vitázni.