Miért léptünk be a 2. világháborúba, elkerülhettük e volna, és mi volt Horthy szerepe az egészben?

Azért léptünk be, mert nem volt más választásunk.

- Kik álltak volna jót a semlegességünkért? Az antant jótállt csehszlovákiáért és lengyelországért. Mi lett a vége?!

- Ha Horthy elutasítja, akkor Hitler félreállítja, és felállít egy német bábkormányt, mint ahogy 45ben meg is tette. A kérdés tehát nem az volt, hogy hadba állunk-e, hanem hogy azt a német bábkormány teszi, vagy a valamennyire szuverén horthy rendszer.

- 1940ben egyáltalán nem nézett ki úgy, hogy Németország ezt a háborút elveszíti.

A kassi bombázásra három lehetséges verzió létezik, és egyik sem bizonyított 100%-ig

1. Ruszkik tévedésből bombáztak, legnagyobb esély

2. Németek bombáztak, hogy berángassanak a ruszkik elleni harcba, kis esély, mivel enélkül is füttyszóra mentünk volna

3. Kis-antant (cseh-román) összeesküvés, hogy berángassanak minket a hadviselő felek közé.

Ennek van némi esélye, de abban az időben nem a szövetségeseknek állt a zászló, így nem valószínű hogy a háború utáni rendezésre gondoltak, de ha a magyar erők nagy része a távoli fronton harcol, akkor meggátolhatják az ősi magyar földek visszarekvirálását.

Horthynak biztos kulcsszerepe volt a hadba lépésben, mivel

a jelleméből fakadóan kezdeményező-impulzív természetű volt, és a pozíciója is megvolt hogy ráhasson a felelős kormányra. Ez az első v.h-ban nagyon bejött neki otrantónál, hőst csinált belőle, de a II.v.h-ban ez katasztrófához vezetett. A magyar sereg nem támadó expedíciós sereg volt, a felszerelésünk sem ezt a célt szolgált, ezért gyakorlatilag ágyútöltelékek lettünk a fronton. Amiben nagyok voltunk, az az erődítés védelem, terület védelem a hátországban. Az biztos hogy jól jött volna az a 300 ezer ember aki ott maradt a donnál amikor ideértek a muszkák. Az Árpád-vonalat így sem tudták áttörni, Erdélyben pedig elég sokáig szopóágra raktuk őket. A történelemben nincs értelme a "mi lett volna ha" kezdetű mondatoknak, de ha nem megyünk a muszkáknak, és sikerül megúszni egy idő előtti német megszállást, akkor ha nem is az összes visszafoglalt területet tarthattuk volna meg, de egy etnikai alapú revízióra lett volna némi esélyünk Párizsban.

A #3 válasz fő vonalakban a válasz.

Látszólagos érdekünk volt a német szövetség, mert még mindig hittünk abban, hogy visszaállíthatjuk a korábbi állapot legalább jó részét. Hiszen a Trianoni béke tényleg mérhetetlenül igazságtalan volt. A németekkel való jó viszony végül elkerülhetetlenné tette az így, vagy úgy történő hadba lépést. Horthy tényleg nem szerette a németeket, ennél jobban csak a Szovjetuniót utálta. Többek között ennek is lényeges szerepe volt a kiugrási kísérlet kudarcában.

A kérdés, hogy akkor, amikor a döntés szükséges volt, mire volt lehetőség. Mert ezt nem a mai eszünkkel kell megválaszolni, hanem az akkori ismeretek birtokában.

A Szovjetunió pontosan tudta, hogy Magyarország nem tud kimaradni. Ezért üzente Sztálin, ha a végsőkig elszabotáljuk, ha a lehetséges passzivitást mutatjuk, nem marad el a hála (egyes erdélyi körzetek formájában). Viszont az akkori állapotok, a hazai közszemlélet, és mindenekelőtt a kormány és Horthy örömmel vették a "belépési indokot" és rögtön cselekedtek. Túl gyorsan.

A végkifejlet szempontjából azonban nem egyetlen döntés a fontos, hanem a folyamat. A belépés még nem volt katasztrofális. A Donhoz küldött magyar hadsereg már az volt. Ekkor már tudni lehetett, hogy Hitler vesztésre áll, Olaszország kiugrott, és ha a három nagy szövetségre lép, Berlin sorsa mindössze idő kérdése. De még ezt is csak a kétszázezer ott pusztult katona bánta. Amikor a front elérte Romániát, a hős németbarát tábornok egyetlen perc alatt átállt, pedig ott is volt megszállás. Eredmény, egy gyors előrehaladás, sokkal kevesebb orosz áldozat, a háború után viszonylagos román függetlenség. A tétovázó magyar hadvezetés minden figyelmeztetés ellenére kitartott. Egy határozott Horthy és kormány esetén Szállasinak nem lett volna esélye. Így viszont egy lassú előrehaladás, sok orosz halott, az ország porig rombolása és a "megbízhatatlan" magyarok szoros szemmel tartása következett. A következmények egyértelműen a korabeli kormány és döntően Horthy bizonytalan magatartása miatt alakultak ki. De szokás szerint, akkor is, most is, az elfogultság előbbre való a józan gondolkodásnál. Az utoljára 1867-ben történt.

Arra már sokan válaszoltak, hogy miért léptünk be, én inkább azt ecsetelném, hogy elkerülhető lehetett volna-e.

Ehhez látni kell, hogy a magyar közvélemény túlnyomó többsége minden magyar kormánytól a revíziót várta el. Ez kardinális kérdés volt.

És onnantól kezdve, hogy Hitler (még a háború előtt!) területeket adott Magyarországnak vissza, igazából lekenyerezte a magyar politikát. Onnantól kezdve akármilyen józanul gondolkodtak a magyar politikusok (pl. Teleki Pál), Hitlernek ellentmondani már csak a magyar közvélemény miatt sem lehetett, mert a magyar emberek számára a fő az volt, hogy Hitler területeket adott vissza. Ha a kormány ellentmond Hitlernek, az emberek szemében gyakorlatilag a revíziónak mond ellent.

Ezzel érte el Hitler, hogy a visszaadott területekkel igazából magához láncolta a magyar politikusokat. Főleg Észak-Erdély kapcsán volt a helyzet kényes, mert ott a németek a tudtunkra adták, hogy ha nem viselkedünk nekik tetszően, akkor Észak-Erdély megy vissza a románokhoz. A románokat meg azzal zsarolták, hogy ha ők nem viselkednek elég jól, Dél-Erdély megy a magyarokhoz. Meg kell hagyni, Hitler briliánsan csinálta az "oszd meg és uralkodj" politikát, ezt el kell ismerni.

A magyar politikai elit kényszerpályán mozgott: arról szó sem lehetett, hogy visszaszerzett területekről mondjanak le, viszont ahhoz, hogy ez ne történjen meg, Hitlernek alá kellett vetni magukat. Ugyanakkor sok politikus erre nem volt hajlandó, egyszerűen nem tudtak egy náci bábjai lenni, viszont a területekről sem tudtak lemondani. Ez óriási dilemma volt, nem véletlenül lett Teleki Pál öngyilkos...

"Azért léptünk be, mert nem volt más választásunk. "

Hitler 1941 júniusában nem tartott igényt a magyar katonai részvételre a SZU elleni háborúban.

Újabb területi revíziót pedig semmiképpen nem remélhettünk attól, ha megyünk mi is a SZU ellen Hitler oldalán. Egyrészta SZU-val szemben semmiféle magyar területi revízió nem jöhetett szóba. Másrászt Romániával szemben sem remélhetünk semmit, Hitler ugyanis többször is határozottan kijelentette, hogy az 1940. aug. 30-án meghúzott határt véglegesnek tekinti Magyarország és Románia között.

Horthy és Bárdossy úgy vitte bele egy értelmetlen kalandba Magyarországot, hogy győzelem esetén semit nem nyerünk volna vele, vereség esetén viszont minde addigi revíziós eredményünk elszáll. Ahogy az aztán meg is történt sajnos.