A régi katonák, mikor még nem reguláris seregek voltak, űztek valami harcművészetet, kaptak valami kiképzést? Vagy csak kamikaze módra hadonásztak a kardokkal?

Általában volt kiképzés reguláris seregeknél. Persze ha hirtelen kellett toborozni, akkor lehet, hogy idő hiányában a kiképzés erősen hézagos volt.

Azért nem mindegy, milyen célért harcoltak a seregek. Dózsa csapatai saját jobb sorsukért küzdöttek, és komoly sikereket értek el, csak a jelentős túlerő kényszerítette őket térdre. A morál és motiváció hatalmas erő, nagyon sok hiányosságot képes pótolni.

Na, azért itt pár dolgot rendbe kell rakni. Az igaz, hogy az ókorban a görögöknél és a rómaiaknál volt pl. birkózás, de az sport volt, és nem azért tudtak magas szinten küzdeni, mert sportoltak. A harcra való készülés az külön dolog volt és komolyan vették. A görögöknél a hoplita harcmodor elég nagy fegyelmet igényelt, mert a phalanxban nem az egyén számított, hanem az alakzat, és a csapatmozgásoknál nagyon kellett tudni, hogy kinek mi a dolga, egyénenként is, különben felbomlott a phalanx és akkor elveszítették a harcot. Persze tanultak kicsi korukban bánni a férfiak a különféle fegyverekkel. Ugyanezt el lehet mondani a rómaiaknál, ott Marius reformja után a reguláris zsoldosseregeknél egységesen kiképezték a katonákat, és egy legionárius nagyon sokféle dologhoz értett (nemcsak a harchoz, hanem egyéb munkákhoz, út-hídépítés, táborok építése stb.) is.

Most végigmehetnék különféle népeken és korszakokon, de általánosságban elmondható, hogy nem voltak soha olyan hülyék az emberek, hogy csak úgy "kamikaze" módon, egy szál karddal belerohanjanak a csatába, hogy lesz, ami lesz. Egy rendes seregnél számított az egyéni kiképzés és az alakmozdulatok is, ezt minden korban tudták, és érdek volt, hogy a katonák ismerjék. A honfoglaló magyarok kicsi koruktól kezdve tanulták az íjászatot, a lovaglást, és a harci jeleket, hogy egy-egy jelre milyen hadicselt kell csinálni az adott csapatnak. A középkori lovagok már kicsi apród korukban tanulták a kardforgatást, a kopjatörést stb. Felkészületlenül senki nem ment harcba.

A parasztfelkelések, mint pl. a Dózsa-féle, vagy akár a Kapisztrán-féle keresztes had 1456-ban, az más, és ott még a legtöbb parasztnak kardja sem volt, hanem kaszával, botokkal stb. mentek a harcba. A harcértékük ezért csekély is volt, de azért ezeket a hadakat is olyanok vezették (vagy legalábbis a vezetésben részt vettek olyanok), akik harci tapasztalattal rendelkeztek.

Jobbágyokból toborzott seregeknél nem nagyon volt.

Amikor összejöttek akkor kb egymástól tanultak ha valaki tudott valamit.

Meg mondjuk a kiegyenesített kaszát vitték magukkal, amit amúgy is napi szinten használtak.

A középkori "reguláris" seregek meg ugye nemesekből álltak mert ezzel tartoztak a királynak mint hűbéres.

Ők tanulták a kardforgatást, lovaglást, íly és ílypuska használatot is.

Utóbbiakat rendszeresen használták pl vadászatokon is.

"ott még a legtöbb parasztnak kardja sem volt, hanem kaszával, botokkal stb. mentek a harcba. A harcértékük ezért csekély is volt" - azt azért tegyük hozzá, hogy a parasztok a parasztfegyverekkel mentek harcba (kasza, karikás ostor, bot, cséphadaró, bicska) aminek bár a rendes fegyvereknél kisebb volt a harcértéke, de ezeknek a forgatását gyerekkoruktól tanulták, tehát adott esetben többre mentek vele, mintha kardot, vagy pláne íjat vagy kopját adtak volna a kezükbe. (A karddal még elég jól boldogul, aki botvívásban jártas, csak a szúró mozdulatokhoz nincs szokva, ami azért nem kis hátrány.)

Kérdés az is, hogy melyik országról beszélünk. Magyarországon a parasztok körében általános volt a lovagolni tudás, ez más országokról nem mondható el.