Tudomány-e a jogtudomány?

Ami itt nem jó, az egyedül a te gobdolatmeneted.

Hát ne hívd akkor tudománynak ha ez ennyire derogál neked, de ettől még mindenki más annak fogja, úgyanis nem a te téves értelmezésedből indulnak ki, hanem a tudomány hivatalosan elfogadott fogalmából. Amibe bizony tökéletesen beleillik a jogtudomány is.

"A matek szerintem nem tudomány, mert nem empirikus.

Ami tudomány az a fizika, a kémia és a biosz. "

Ez most komoly?!

A fizikai és a kémia is "empirikus" szerinted?

Mitől empirikusabb szerinted mint a matematika, ami szerinted nem tudomány?!Pld. fizikában van egy egyenlet a sebesség kiszámítására - minden eleme a matematikán alapul. Az idő sem empirikus, a távolság sem, a sebességet sem tudod meghatározni ember alkotta mértékek szerint. Tehát azt elfogadod hogy 1 méter, 1 másodperc annyi, amennyinek az ember azt kitalálta/ meghatározta, ezeket elfogadod a tudomány alapjának, de azt, hogy az 1+1=2 már nem?

"Úgy egész konkrétan mi a probléma az én gondolatmenetemmel?"

Hogy abból indul ki eleve, hogy megpróbálod meghazudtolni amit egyébként az egész emberiség tudományként értelmez, és átírni a tudomány fogalmát csak hogy alapja legyen a kötözködésednek.

# 24/25 Időpont tegnap 21:16

Oké.

További szép napot!

A tudomány szó jelentésének történelmi hátterét érdemes megnézni. A tudomány eredetileg bármilyen olyan tudásrendszert jelentett, ami valamilyen átfogóbb területtel foglalkozott. Tudomány volt a matematika, a fizika, de tudomány volt a történelem, az irodalom, de még az alkímia, asztrológia, sőt mind a mai napig használunk olyan fogalmakat, hogy a „szövés-fonás tudománya, az üvegfestés tudománya”.

A tudományoknak nem volt régebben határozott kritériumrendszere. A természettudományok esetén kezdett egy-egy tudományágnak kialakulni a maga módszertana, és kezdett szétválni az, hogy mi számít tudományos módszeren alapulónak és mi nem.

Volt néhány „tudomány”, amit elvetettünk – kimentve belőle azt, ami esetleg megállja a helyét –, és ma nem tartjuk tudománynak. Nem azért, mert nem empirikus, illetve nem rendelkezik predikciós jelleggel, hanem elsősorban azért, mert a tudás nem valós, érvényes tudás volt.

Az a kritérium, amit te számon kérsz, az javarészt a természettudományokra igaz. A természettudományok módszertanának valóban jellemző kritériuma a predikció, a reprodukálhatóság, mérhetőség. De nem csak természettudományok maradtak meg, és a tudománynak ez csak egy szűk értelmezése. A tudomány fő kritériuma az, hogy az adott területről valódi, érvényes tudást hordozzon. Egy-egy terület jellegéből fakadónak nem mérhető, nem reprodukálható, predikcióra nem feltétlenül alkalmas jelenségekből áll, a róla tudott tudás nem feltétlenül empirikus természetű. A matematika jó példa erre, ami nem természettudomány, mert sokszor csak közvetlenül foglalkozik valós jelenségekkel, de gyakran foglalkozik teljesen absztrakt dolgok vizsgálatával. A természetnek nincs például számrendszere, ez egy teljesen ember alkotta, absztrakt fogalom. Mégis egzakt, de a szó szoros értelmében nem empirikus módon vizsgálható, kutatható. Tudomány, de nem természettudomány.

Most mondok egy példát, az irodalom is lehet tudomány. Lehet benne fogalmakat szinte egzakt módon definiálni – például: hasonlat, metafora, időmértékes verselés, keretes szerkezet, ballada, epigramma, romantikus stílus, posztmodern, stb… –, majd lehet ezen definiált fogalmak alapján egy konkrét művet analizálni, róla valós, érvényes kijelentéseket tenni. Illetve lehet két különböző jelenség – két vers – között összehasonlítást végezni, stb…

A jogtudomány is ilyen jellegű. Bár nem ismerem igazán ezt a tudományágat, de ott is vannak definíciók, lehet a különböző jogrendszerek egyes elemeit, azok hierarchiáját vizsgálni, össze lehet vetni kvázi egzakt alapokon jogrendszereket, stb… Nem természettudomány. De tudomány.

Először azt gondoltam kérdező, tényleg érdekel. De nem, neked a sok összeolvasott és nem értett dologból van a fejedben egy hatalmas katyvasz. Ezért nem sok esélyed lesz, hogy megértsd.

Attól hogy sok mindenről olvasunk, még nem következik, hogy értjük is. Valamit persze értünk alatta, de hogy az-e a világ által elfogadott, az nem következik.

Ha jól értem, neked például egyik gondod, hogy nem lehet "felfedezni" benne semmit. Első probléma. Te a "felfedezés" alatt nem azt érted, amit általában értenek. Felfedezés egy addig nem ismert összefüggés, bármi legyen is az. Az autószerelő is tud felfedezni, csak ennek csekély az esélye. Az autó bonyolult szerkezet, elvileg elképzelhető, hogy a tervező mérnökök valamire nem gondoltak, mert eddig senkinek se jutott eszébe, és ezért lehetnek egy autónak olyan sajátosságai, ami hasznos, de nem tudunk róla. Hősünk pedig rájön.

A jog ennél egyszerűbb. A jog egy szabályrendszer, amelyet a fejlődés kényszerített ki, mikor szükség lett az emberek közötti kommunikáció, és emberi közösségek tagjai közötti munkamegosztás során a kapcsolatok szabályozására. A jog tehát az adott embercsoport fejlettségi szintjének, hagyományainak és sok más tulajdonságnak kell, hogy megfeleljen. Az ember az autónál bonyolultabb szerkezet, ráadásul tudata, önálló akarata van. Ahhoz, hogy a kapcsolatrendszer sokrétűségének, céljainak, az emberek folyton változó akaratának a jog megfeleljen, nagyon sok mindent kell ismerni az emberi természetről és főleg annak szabályokra történő leképezésről.

Ez a megismerési folyamat kutatással is történik, és eközben önálló eredmények születnek nemcsak arról, mit és hogyan érdemes szabályozni, hanem ennek a szabálytömegnek önálló szerkezeti sajátosságairól, ami így már önálló, az eredeti kiváltó októl független, vizsgált terület. Felfedezés tehát nemcsak a jog és az emberi tevékenység viszonyának új aspektusa, de maga a megfelelő jogi szerkezet is.

Nem nevesíthető, mert a jogtörténet nem tartja így nyilván, de például a római társadalom akkor lett jobb a görögéből, amelyből kinőtt, mikor kitermelte önmagából azt, amit ma közönségesen római jognak nevezünk. Ez egy olyan drasztikusan új felfogás és szerkezet az emberek kapcsolatáról, amely önmagában is jelentősen (és előre vivően) befolyásolta azt.

Ha valamit szeretnél megérteni, az dicsérendő. De félinformációk, félreértések mellett nagy mellénnyel megkérdőjelezni helyes állításokat - ez nem visz el a jelenség megértéséhez. A pszichológia nyelvén: te a kérdés feltevésével nem megismerni akartál, nem erre volt motivációd, hanem villogni. Feltehetően kevés a sikerélményed, ami az emberi boldogsághoz elengedhetetlen, ezért meghatározó és sok mindent felülíró motiváció. Tanulj, az jó. Óvatosan kritizálj, mert nem nálad a bölcsek köve. Meg aztán több tiszteletet vívsz ki vele, mint a fölényes leszólással.