Mi történt volna ha?

Nekem is megtanították ezt a mesét az iskolában, mint mindenkinek. Nem volt semmiféle kényszer, egész Európa reszketve térdelt előttünk abban az időben.

Egyébként Géza fejedelem nem "vetette fel a kereszténységet", csak térítő papokat hívott be, főleg Görögországból.

A későbbiekben sem számított, hogy "most már jó fej keresztények" vagyunk: miután István államvallássá tette a kereszténységet, a Német-Római Birodalom kétszer is nekünk jött.

#2-es válaszolótól kérdezném, hogy ha annyira rettegett tőlünk térden állva Európa, akkor mi történt 933-ban és 955-ben?

Itt a mese inkább az, hogy a magyaroktól rettegett mindenki és legyőzhetetlenek voltak. Aki ezt így látja, nem igazán van tisztában az akkori katonai realitásokkal. Az igaz, hogy a nomád harcmodor egy más típusú harcmodort jelentett, mint a nyugati, de ez nem azt jelenti, hogy a nyugati nem tudott ellene mit kezdeni. Ha kiismerték (márpedig kiismerték), akkor onnantól kezdve idő kérdése volt, hogy megtalálják rá az ellenszert, mint ahogy meg is találták, hiszen többször is előfordult, hogy katasztrófális vereséget mértek a magyarokra.

Igazából azt kell itt látni, hogy a kezdeti sikereink oka az volt, hogy Európa nem volt egységes 800 körül. Az egész kontinens kisebb-nagyobb grófságok, hercegségek, királyságok halmaza volt, amik külön-külön nagyon gyengék voltak, és ez mellett még egymás ellen is háborúztak, behívva segíteni egymás ellen pl. a magyar törzseket. Sokszor a magyarok nem maguk miatt "kalandoztak" Európában, hanem egyszerűen az európai uralkodók felbérelték őket egy másik uralkodó ellen. Ilyen politikai viszonyok között szerintem nem nehéz belátni, hogy egy megosztott Európa nem bírt ellenállni az arab-viking-magyar támadásoknak, ezek a támadó népek egyszerűen kihasználták az itt lévő megosztottságot és fejetlenséget, és ezért tűnt úgy, hogy ezek a "barbár" népek katonailag legyőzhetetlenek.

Ehhez járult, hogy egy kis feudális hercegség, ha megtámadta őket a valóban sokkal mobilisabb magyarság, akkor nehezen mozdította meg a saját hadseregét, mert egy feudális sereg másképp működik, mint a nomád. Ebből is fakad, hogy sokszor lépéselőnyben voltunk ellenük, de ez a társadalmi/gazdasági/civilizációs stb. eltérésekből fakadt.

Amikor viszont létrejött a Német-római Birodalom, akkor ez a helyzet egy csapásra megváltozott. Ez a birodalom ugyanis olyan hadsereget tudott egy csapásra mozgósítani, amivel már nem lehetett szórakozni. Európának ez a része ismét egy erős politikai egység lett. Ráadásul ekkorra már kitapasztalták a nomád cselvetéseket, tudták, mik az ellenszerei a lovasíjász harcmodornak, úgyhogy nem ártana ezeket a szempontokat is végiggondolni.

Nem a magyarságot akartam ezzel lekicsinyleni, hanem inkább a reális gondolkodás híve vagyok, mert a tények azt mutatják (a 933-955-ös katonai vereségek), hogy ekkorra már a magyarság katonai ereje nem volt elegendő a Német-római Birodalom erejéhez képest.

És igazuk van azoknak, akik azt írták, hogy a magyar törzsszövetség sem volt egységes, tehát igenis elég nagy veszélybe kerültünk a Német-római Birodalom és a Bizánci Birodalom harapófogójában.

Egy felelős vezető ilyenkor azt kell, hogy tegye, hogy diplomáciai kapcsolatot vesz fel a veszélyt jelentő hatalmakkal, aminek feltétele a kereszténység (tetszik-nem tetszik, ez akkor másképp nem ment). A másik, amit tennie kell, hogy a saját népe politikai megosztottságát megszünteti, azaz Géza hittérítőket hívott az országba, illetve elkezdte a saját belső ellenségeivel való véres leszámolást.

De ez nem egyedülálló forgatókönyv volt, mert a szláv törzsek (csehek, lengyelek) vagy még sorolhatnám - is ugyanezt csinálták. És a történelem őket igazolta. A magyarság előtt nem volt más út a kereszténységen kívül abban a politikai helyzetben. Eltűntek volna, mint a hunok vagy az avarok, ha nem veszik fel a kereszténységet. Így viszont egyenrangú félként foglaltunk helyet az európai keresztény országok sorában, ami Szent István műve.

Az nem érv, hogy ezután a németek ugyanúgy megtámadtak minket, vagyis ezért nem kellett volna felvenni a kereszténységet. Miért ne támadtak volna meg? Ugyanis az a politikai garnitúra, akivel Géza és Szent István együttműködött, már kicserélődött! A politika az mindig így működött, ha jön egy új politikai kurzus, akkor újra kell osztani a lapokat. Soha semmi nem volt szentírás a történelemben, minden béke, együttműködés, diktátum csak addig tartott, amíg át nem rajzolódtak az erőviszonyok. Elég naiv, aki másként gondolja. Amikor a német császár támadott, akkor már a keresztény Magyarországnak kellett megmutatni, hogy életképes, amit sikeresen meg is tett.