Meddig bírod olvasni? Káosz: az ontológiai anarchizmus

Ez bizony tényleg vegytiszta káosz.

Aki rajong az anarchiáért, az tudja csak értékelni.

Nekem már a cím után meg kellett állnom, pedig szimpatikus téma, csak az ontológiát nem értem. Lehet, hogy ehhez a témakörhöz nem vagyok elég intellektuel.

"ultraibolyább bármely mitológiánál"

Ezt sem tudom értelmezni, viszont Szepes Mária ihletettebb mondatai jutnak eszembe, ő is szokott érdekesen fogalmazni, amikor lehetne emberi nyelvet is használni.

Azért elmentem a linket pihentebb elmeállapotra, poénnak biztos jó, de lehet, hogy gondolatot is ébreszt, szeretek nyitott lenni.

Nem rajongok a posztmodernt, de ez az írás valamiért tetszik. Talán azért, mert objektív hangulatomban voltam, és elfogultságok és elvárások nélkül kezdtem olvasni, és két szakaszt végig is olvastam. Nem az értelmen keresztül, hanem egy sajátok képpel próbál elültetni egy gondolatot, érzést, vagy annak valami furcsa keverékét. Nem mondom, hogy ez magasművészet, még csak azt sem, hogy követendő példa lenne, de afféle kísérletként felfogva nem is olyan rosszul elsült kísérlet ez. Csak kicsit félre kell tenni a zavaró gondolatokat, megjegyezve, de zárójelbe helyezve eljutni egy-egy szakasz végéig.

A másik írása a turizmusról, meg egészen érdekes így pár bekezdés után – főleg a turista és a zarándok közötti különbség megfogalmazásában –, és lehet el is fogom olvasni, mert hasonló gondolatok – igaz más megközelítésben, más megfogalmazásban – bennem is megfogalmazódtak, kíváncsi vagyok mennyit tesz ezekhez a saját gondolatokhoz ez az írás.

> A turista azért keresi a Kultúrát, mert – a mi világunkban – a kultúra beleveszett a Látványba, megsemmisítette a bevásárlóközpont és a talk-show – mert műveltségen ma a munkával és fogyasztással töltendő életre való felkészülést értjük – mert mi magunk sem teremtünk többé.

És nem így van? A kultúra mára tényleg csak valami, amit befogadunk. A művészeket nem számítva ma nem teremtjük, hanem nézzük a kultúrát. Régen a zene azt jelentette mondjuk egy paraszti kultúrában, hogy ott volt az élő zenész, ha kérted, a te dalodat játszotta, énekeltél. A zenét nem csak hallgattad, hanem alakítottad, hozzátettél valamit. Ugyanebben a paraszti kultúrában az ember maga faragott dolgokat magának, maga díszítette. Ma ezt is csak nézzük, vagy megvesszük. A sport mindig is érdekes volt számomra, mert a sport azt jelentené, hogy felállsz, mozogsz, de ma a sport is leginkább valaminek a nézését jelenti a legtöbb ember számára.

> Bár a látszat szerint a turista fizikailag jelen van a Természetben vagy a Kultúrában, igazából olyan, mint kísértet a romok közt, testi valójában nincs jelen. Nincs igazán ott; egy mentális térképen utazgat keresztül, absztrakt fogalmak közt mozog („Természet”, „Kultúra”), inkább képeket gyűjt, mintsem tapasztalatot.

Ebben pl. az ázsiai turisták viszik a prímet. Emlékszem, mikor a Louvre-ban voltam, láttam egy ázsiai csajt, aki mindent lefotózott. Viszont semmit nem nézett meg igazán a saját szemével. Valóban csak képeket gyűjtött. De fényképezőgép nélkül is csak ez van. Az ember elmegy Rómába, általában történelmi helyszíneket keres fel, megnézi mondjuk a Colosseumot, de nem a mai állapotában látja, hanem elképzeli, hogy milyen volt régen. Nem a takarítót látja 5 méterre, hanem a valójában ott nem lévő ~2000 éve élt gladiátort. Fizikailag nincs jelen, mert valahol máshol van. Ami mai, és valóban létező, azt csak használja, ha meg zavarja – mondjuk egy jegyszedő – arról kvázi nem vesz tudomást. Végignéz egy csomó dolgot, de ez kvázi afféle szórakozás a számára. Nem fogja mélyen legondolkodtatni, megváltoztatni. Nem tanulságokat von le, hiszen nem résztvevője, csak megfigyelője a dolgoknak, ergo valóban csak képeket gyűjt a fejében.