"Ornstein amnézia" - hogy is van?

Igazából mindkettő igaz, csak más-más szemszögből nézve.

Mikor az ember fiatal, rengeteg új élmény éri. A fiatalkorra úgy emlékszik vissza az ember, mintha nagyon hosszú lett volna. Egy középiskola, vagy az egyetemi évek pár évig tartanak, mégis egy komplett életszakasznak éli meg utólag az ember. 30-40 évesen már sokkal kevesebb az új élmény, sokkal ismerősebbek a dolgok, gyakran az egyik nap úgy telik a másik után, hogy kvázi nem történt semmi különös. 5-10 év úgy eltelik visszanézve, mintha csak pillanatok lettek volna, mintha 5-10 év annyi idő alatt zajlott volna le, mint középiskolában egy hónap.

Viszont a jelent meg pont az információ mennyisége pörgeti fel, illetve ennek a hiánya teszi lassúvá. Ha pörögnek az események, mondjuk egy buliban, az ember nagyon rá tud csodálkozni, hogy már éjfél van, már éjjel kettő van. Viszont ha buszra kell várakozni, akkor 20 perc egy évnek tűnik.

A sok információ a jelent gyorssá teszi, de a visszaemlékezést meg kinyújtja. Sokkal többnek érezzük a múlt pörgős eseményeit, az az élményünk, hogy sokkal többet – több időt? – éltünk meg. Pedig ott és akkor úgy rohant az idő, hogy fel sem fogtuk. Az unalom viszont a jelent lassítja le nagyon, az ember vánszorogni érzi az időt, viszont visszaemlékezve meg – mivel nem nagyon történtek események – az ember úgy éli meg, mintha kvázi meg sem történt volna, nem egy hosszú, akciódús filmként tekint vissza rá, hanem kvázi majdnem állóképként marad meg az emlékünkben. Oké, tudjuk, hogy hosszú volt valamilyen (nem)történés, mégis leírja az emlékünkben egyetlen állókép. Az unalom a jelent nyújtja meg, a múltat viszont összeszűkíti, pontszerűvé teszi.