Mit jelentenek és mi a különbség a metaforikus és a metonimikus történetalakítàs között?

A metonímia két olyan fogalmat köt össze egy jelölő-jelölt viszonyban amik egyébként valamilyen kapcsolatban állnak (ok-okozati, rész-egész, anyagi stb.), ilyen pl. a szinekdoché, amikor valamit annak egy részével jelölünk (pl. száz dárda = száz dárdás katona). Itt egyértelműen van kapcsolat a jelölő és a jelölt között a szóképtől függetlenül is.

A metafora viszont két fogalmat vagy tárgyat a hasonlóságuk alapján köt össze, kicsit leegyszerűsítve egy olyan hasonlat, amit formai értelemben nem jelzünk. Pl. az hogy "a palack vége olyan mint egy nyak" egy hasonlat, a "palack nyaka" egy metafora, mivel nyaknak (egy élőlény testrészének) nevezted a palack keskeny részét, de nyilván nem szó szerint értetted.

A történetalakításnál is ezt kell figyelembe venni, csak itt a jelölő-jelölt viszonyt a tartalom és a mondanivaló viszonya helyettesíti, tehát meg kell állapítanod hogy miről akart igazán beszélni a szerző, a látható történet mögött. Pl. Az ember tragédiájában Ádám és Éva az egész emberiséget, illetve az embert általában jelentik, de van egyébként is kapcsolódásuk az emberiséghez, mivel annak részei. Ezért ez a történetalakítás metonimikus, azon belül a rész-egész viszonyra épít (szinekdoché). Szóval ez metonimikus történetalakítás. Míg pl. La Fontaine vagy más híres állattörténetek tipikusan metaforikusak, ahol a történet szereplői (az állatok) és azok az embertípusok között, akikről igazán beszélni akart a szerző nincsenek egyébként kapcsolatban: a hangya nem része, anyaga, okozata a szorgos embernek, hanem hasonlít rá, ezért metaforikus A tücsök és a hangya története.