Fejlesztehető az intelligencia?

A tényleges intelligencia egy állati képlékeny fogalom.

Az IQ-tesztek által mért értékek (melyek természetesen nem azonosak az intelligenciával általánosan értve) az ilyen teszteket kezelő szervezetek szerint korrelációban vannak az életkorral, de amúgy fixek, nem lehet rá "edzeni".

Viszont az intelligencia kompletten értve rengeteg olyan dolgot tartalmaz, ami a már megszerzett ismeretekre épít, azok alapján korrelál, tehát alapvetően kutya köteles az életkorral arányosan fejlődni, az öregkori esetleges hanyatlásig.

Jó, persze sok embertársunkon ez sem mutat szignifikáns fejlődést a kor mértékében.

:)

Az intelligencia 50%-ban örökölt tulajdonság, ezen a részén nem lehet változtatni.

A maradék 50% meg gyerekkorban dől el, amiben szerepet játszik a megfelelő tápláltság, az ingergazdag környezet stb… És az a helyzet, hogy ez a nyugati civilizációban – ha valaki nem mélyszegénységben, éhezve nő fel – nagyjából ki van maxolva. Egy iskolai menza étrendje úgy van összeállítva, hogy kellően változatos, tápláló legyen. Általában az otthoni étkezés is kellően változatos és tápláló. A világunk eleve elég ingergazdag, sőt túlontúl is az. Maga a közoktatás, illetve annak kötelező jellege is hozzájárul az ingergazdag környezethez, illetve nagyjából kimaxolja azt, amire potenciálisan képes vagy.

Ha még sorra is vennénk az intelligencia, vagy inkább a mentális képességek fejlődésének minden aspektusát, és mindet tökéletesen optimalizálnánk a maximális IQ érdekében, akkor is meglepődnék, ha jelentősebb változás lenne. Lehet, hogy valakinek 120 helyett 130 lesz az IQ-ja. Lehet, hogy valakinek meg 100 helyett 110. De ez nem számít túl sokat.

Egyrészt pl. egy IQ teszten elért eredményben ennyi ingadozás amúgy is van, attól függően, hogy azt a teszted jó napodon töltöd ki, mikor pihent vagy, derűs, meg mikor fejfájósan, fáradtan, rosszkedvűen töltöd ki.

Másrészt a többi emberi tulajdonság aztán végképp jelentéktelenné tesz ekkora különbséget. Egy 120-as IQ-val rendelkező embert többre képes megfelelő szorgalommal, akaraterővel, kitartással, elszántsággal, és/vagy megfelelő tudással, kapcsolati hálóval, mint egy 130-as IQ-val rendelkező ember ezen erények és tulajdonságok hiányában. Az intelligencia nem az egyetlen, még csak nem is biztos, hogy a legfontosabb, vagy olyan kitüntetett tulajdonság lenne, mint amennyit tulajdonítunk neki. A munkában, a magánéletben, meg úgy bárhol vannak olyan képességek, tulajdonságok, amelyek összességében többet nyomnak a latba. Pl. a kreativitás, a szorgalom, kitartás, a megszerzett lexikális és egy adott területre konvertálható használható tudás, a jól informáltság, a többi emberhez fűzött kapcsolatok milyensége stb…

" Az intelligencia nem az egyetlen, még csak nem is biztos, hogy a legfontosabb, vagy olyan kitüntetett tulajdonság lenne, mint amennyit tulajdonítunk neki."

A mai élet legtöbb területén igaz.

De azért meglepne, ha fejlesztőmérnökök, kutatók, feltalálók tömege lenne 100- IQ-s.

Én azt mondanám inkább, hogy a magas intelligencia nem feltétlenül a sikeres élet biztosítéka.

De a hiánya lehet a nagyon rosszé. :)

> Az intelligencia genetikai alapokon nyugszik.

Ahogy írtam, kb. félig, félig meg a környezeti hatásoktól függ. Bár ennek a kutatása sem egyszerű. Pl. vizsgálták azt, hogy hogyan konvergál a szülők és a gyermek IQ-ja. Oké, konvergál valamennyire. Egyébként fura, mert a korreláció gyerekkorban kisebb, mint felnőttkorban, amit annak tudtak be, hogy mindenki próbál olyan környezetbe kerülni, ami az intelligenciájának megfelelő. De hogy ez a korreláció most azért áll fenn, mert genetikai örökség? Vagy azért, mert hasonló minőségű az étrend, hasonlóan ingergazdag a környezet? Ebből a fene tudja.

Pontosabb adatok abból lettek, hogy két esetben vizsgálták különböző személyek IQ-ját, ahol az egyik vagy a másik tényező nem játszik szerepet. Az egyik ilyen az adoptált gyerekeké, ahol genetikai rokonság nincs, de ugyanolyan környezetben nevelkedik a két – vagy több – gyerek. A másik eset, mikor ikrek nem sokkal a születésük után külön lettek választva és más-más családnál nevelkedtek. Az ilyen adoptált gyerekeknek, illetve szétválasztott ikreknek az IQ-jában lehetett korrelációt mérni, és ez alapján pontosan meghatározni, hogy az intelligencia mennyiben örökölt, és mennyiben szerzett tulajdonság. Ha jól rémlik egy előadásból, akkor az arány valami 52% vs. 48%, de hogy melyik javára, az már nem rémlik. De elfogadható kerekítés, ha azt mondjuk, hogy az intelligencia félig öröklött, félig szerzett képesség.

> Például az afrikai negroid emberi alfaj genetikai zsákutcába jutott.

Eleve nagyon nehéz különböző kultúrájú emberek intelligenciáját egymással összehasonlítható módon mérni. Abból, hogy körülvesz születésünk óta egy bizonyos jellegzetességgel bíró kultúra, abból számos eltérés keletkezik. Vannak IQ tesztek, amiben pl. számolni kell. Hogy egy ilyen feladatot mennyire könnyen vagy nehezen old meg az, aki egy olyan nyelvet használ, amiben tízes számrendszer van és helyiértékes számábrázolás, és mennyire könnyen old meg az, akinek a nyelvében valami egészen más számkép jelentkezik, az függ attól, hogy mit szokott meg. Vannak IQ tesztek, ahol nyelvtani természetű feladatok vannak. Egy összetett szavakra megalkotott feladatot nagyon nehéz lesz átvinni mondjuk egy kínai írásrendszerre, nem csak az eredmény, de maga a feladat is értelmezhetetlenné válik. Még a teljesen jelentéstartalom nélküli absztrakt ábrákat tartalmazó teszteknél sem mindegy, hogy egy-egy absztraktnak gondolt alakzatnak nincs-e valamilyen kultúrában valami speciális jelentése, ami befolyásolja az ember gondolkodását. A színekkel is vigyázni kell, mert lehet, hogy a teszt nem az intelligenciát, hanem a színlátást fogja tesztelni, illetve itt is kapcsolódhatnak olyan fogalomtársítások, amik kultúrafüggőek.

De még ha minden kulturális tényezőt kizárva sikerül is egy olyan tesztet készíteni, ami 95%-ban méri az intelligenciát, és csak 5%-ban egyéb tanult képességeket, akkor is kérdés, hogy különböző népek, kultúrák, rasszok teszteredményeinek különbségét a genetika rovására írjuk, vagy a környezet, a gazdasági eltérésekből származó egyéni szociális helyzet, az eltérő oktatási rendszer (esetleg annak hiánya) rovására.

Vannak kutatások, amik pusztán népcsoportoknak egy teszten elért átlagát és szórását vizsgálja. Ezek mutatnak szignifikáns eltérést, viszont nem mondják meg, hogy genetikai természetű-e ez a különbség. Vannak pl. vegyes etnikumú adoptálással létrejött családok, ahol a testvérek teszteredményeinek korrelációjából meg az jön le, hogy nem sokkal másabb, mint a homogén etnikumú, szintén adoptálással létrejött családokban. Illetve vannak vizsgálatok, amik hasonló szociális, kulturális közegben élő, de eltérő etnikumú emberek, gyerekek IQ-ját veti össze, amiből megint csak az jön ki a legtöbb esetben, hogy nincs jelentős különbség.

A kétféle vizsgálódási módszert összevetve az rajzolódik ki, hogy igen, az afrikai emberek átlagos IQ-ja alacsonyabb, de ennek oka túlnyomó részt nem a genetikában, hanem az eltérő szociális, gazdasági, kulturális környezetben keresendő, egy átlagos európai gyerek valószínű jobb szociális környezetben nevelkedik, változatosabb és elégségesebb étrenden él, jobb oktatást kap, jobb egészségügyi szolgáltatást kap, mint egy átlagos afrikai. Ez viszont nem az intelligenciáról, hanem a globális gazdasági rendszerről mond el bármit is.

~ ~ ~

A genetikai zsákutcát meg nem tudom hova tenni. Attól, hogy egy élőlény kevésbé intelligens, attól még evolúciós szempontból nem biztos, hogy hátrányba kerül. Pl. az sem teljesen egyértelmű, hogy a magas intelligencia jelent-e bármilyen evolúciós előnyt egy civilizált társadalomban, vagy éppenséggel hátránnyá válik-e. Nota bene az afrikai népességrobbanás, meg a nyugati társadalom népességcsökkenése sajnos nem azt mutatja, hogy az afrikai negrid rassz lenne a genetikai zsákutca.

~ ~ ~

> Meg lehet nézni, a legtöbbje féldebil, sokkal a majom szintje alatt van.

Ez meg színtiszta rasszizmusnak tűnik. A „meg lehet nézni” az nem egy tudományos módszertannak megfelelő érvelési keret. Az, hogy a majmok szintje alatt van, az meg nemes egyszerűséggel egy orbitális baromság. Eleve igen nehéz lenne olyan tesztet készíteni, amiben az ember és egy állat intelligenciája összevethető lenne. De ott van pl. Koko – [link] –, aki kb. 1000 kézjelet, és a becslések szerint 2000 angol szót értett meg. De pl. a kommunikációban nem használt nyelvtant. Ez nem egy átlagos, hanem egy jobb képességű gorilla, akinél még egy értelmi fogyatékos is magasabb intelligenciával rendelkezik (ami nem jelenti azt, hogy életképesebb is, mert az megint az intelligencia mellett egy raklap sokkal fontosabb képességet is magába foglal).

Elmesélek egy történetet, és visszakérdezek majd a végén, hogy árnyaljam a képet.

Párbeszéd a 4 éves autista kisfiam és köztem a Spar pénztáránál való sorban állás közben:

- Nézd apa, az a kövér néni is olyan túró-rudit vett, mint mi!

- Kisfiam, ilyet nem illik mondani, hogy "kövér néni"...

- De hiszen kövér!

- De akkor sem illik kimondani.

A sorban a szóban forgó hölgy a sor elején pakolja a szatyrába a már lehúzott tételeket, a köztünk lévő emberek hol szemlesütve, hol vigyorogva és élénk érdeklődéssel figyelik a jelenetet, amit a hölgy is konstatál. És visszaszól:

- Egy-két Makarenkói pofonnal meg kellene nevelni a kis pimaszt! - mondja vörösödve.

- Asszonyom, én kérek elnézést, de megütni nem fogom. Ő autizmussal él, Asperger szindrómája van. És úgy van bekábelezve az idegrendszere sajnos, hogy nem tud füllenteni. Ha kimondja amit gondol, akkor azt úgy mondja, ahogy a gondolat megszületik a buksijában. Kérem ne haragudjon ránk. Nem akartuk megbántani!

A hölgy immár céklavörösen, de békülékenyen visszaint. Akik eddig vigyorogva várták a "cirkuszt", azoknak lohad az érdeklődésük és abbahagyják a vigyorgást. Akik meg az elején szemlesütve ácsorognak, azok érdeklődése növekszik, oda-oda néznek ránk... miközben a fiam - nem érzékelvén a feszültséget - vidáman tervezi szóban, hogy mikor fogja elfogyasztani a túró-rudikat.

A fiam elmúlt 10 éves már, és megtanult hallgatni ilyen helyzetekben. Vajon intelligensebb lett-e ezáltal, hogy inkább bent tartja, mint kimondja?

> Vajon intelligensebb lett-e ezáltal, hogy inkább bent tartja, mint kimondja?

Ha egy bizonyos felosztást nézünk, akkor az intelligenciának 7 altípusát különböztetjük meg: logikai-matematikai intelligencia, vizuális-térbeli intelligencia, nyelvi intelligencia, mozgási intelligencia, zenei intelligencia, interperszonális intelligencia, metakognitív intelligencia.

Az IQ-tesztek leginkább az első kettőt, esetleg első hármat mérik. Az un. EQ-tesztek meg leginkább az utolsó kettőt. Bár ez utóbbi nem áll olyan stabil alapon, mert hogy mik a helyes válaszok, reakciók, azt nagyon átszínezik kulturális szokások, nehezebb objektíven kimondani, hogy mi a helyes válasz, nehéz olyan tesztet készíteni, ami objektíven kiértékelhető.

(Egyébként ezek egészen jól korrelálnak egymáshoz, néhány kivételt leszámítva.)

Az interperszonális intelligencia valahol arról szól, hogy hogyan vagyunk képesek mások fejébe látni, mások gondolkodásmódjára ráérezni, mások szándékaiba, vágyaiba, félelmeibe belelátni. Illetve hogyan tudjuk jól megérezni, hogy egy-egy kijelentés, tett milyen reakciókat, érzéseket, gondolatokat fog okozni valakiben. Ha a fiad annak a belátásából tanult meg hallgatni, hogy már képes átérezni, hogy a másiknak bizonyos szavak kellemetlenséget, kényelmetlenséget, sérelmet okoznak, és nem csak konkrét, megtanult jelzőket öncenzúráz, hanem olyan esetben is hallgat, mikor addig nem tapasztalt, de a megszokottól teljesen eltérő helyzettel találkozik, akkor bizony itt az intelligencia egyik formáját tanulta meg alkalmazni, mert benne volt potenciálisan ennek a képessége.

~ ~ ~

Másik oldalról meg lehet különböztetni un. fluid intelligenciát, és kristályos intelligenciát. Az előbbi arról szól, hogy hogyan nyúlunk egy olyan problémához, amivel még nem találkoztunk, vagy éppen magának annak a felismerése is kérdéses, hogy egyáltalán van probléma, és nem ismert a probléma mibenléte, így nyilván a megoldásának a menete sem. Az IQ tesztek zöme ezt méri. De létezik a kristályos intelligencia, ami meg arról szól, hogy hogyan tudjuk a megszerzett tudásunkat használni, a tudásmorzsáinkat rendszerbe foglalni, kombinálni, hogyan tudjuk egy adott területen megszerzett tudásunkat egy másik területre átkonvertálni. Lehet, hogy valaki tudja, hogy egy téglalapot az átlója két derékszögű háromszögre osztja. Azt is tudja, hogy az oldalak hosszának ismeretéből a derékszögű háromszögnek az átfogóját ki lehet számolni Pitagorasz-tétellel. De hogy a kettőből össze tudja-e hozni, hogy egy téglalap átlóját és egy oldalát ismerve ebből kiszámolható a másik oldal, azt nem biztos, hogy össze tudja magában „drótozni”. Illetve a kristályos intelligencia működik akkor is, mikor mondjuk egy érsebész az érsebészetben szerzett tapasztalatait át tudja konvertálni mondjuk egy autó megszerelésére, mondjuk a szív működésének sajátosságait analógiába tudja-e hozni a motor működésével. Vagy ilyen, mikor egy marketing szakember a sakkban megszerzett tapasztalatait tudja kamatoztatni a marketingben.

Ha innen nézzük, akkor a társadalmi szokások, konvenciók, normák megtanulásának olyan esetekre való alkalmazása, amiről nincsenek konkrét konvenciók, az is a kristályos intelligencia működése. Pl. tudjuk, hogy színházban nem illik hangosan beszélgetni előadás közben, nem illik telefonálni, nem illik hangosan enni. És bár senki sehol nem írta le, hogy színházi előadás közben nem illik paintballozni, de mégis tudjuk, hogy nem illik, mert a többi konvenció, szokás megtanult mintázatát tudjuk alkalmazni paintballra is.

Tehát ilyen értelemben is intelligensebb lett a fiad.

~ ~ ~

Aztán azon már lehet lamentálni, hogy az igazság kimondása miért számít hibának, helytelennek. Erről hosszú vitát lehet nyitni, csak nem biztos, hogy ez alatt a kérdés alatt kell. De röviden én ezt nem tartom problémának. Az igazságnál szerintem van fontosabb elv, ami az igazságosság elve. Ennek alapján meg egy szó, tett helyességét inkább a hatása dönti el. Egy kövér embert ha azért kövérez le egy közeli ismerőse, mert tudja, hogy az illető nincs tisztában, hogy elhízott, akkor annak lehet egy pozitív hatása, az illető ettől helyesebb képet alakíthat ki önmagáról. De valószínű, hogy aki szemmel láthatóan kövér, az tud is róla. Az, hogy lekövérezik, annak nincs pozitív következménye, attól nem fog helyesebb képet kialakítani önmagáról, nem fog segíteni neki, hogy kevésbé legyen kövér. A lekövérezett ember nem lesz ettől se vékonyabb, se jobb, se okosabb, tehát az igazság kimondásának nincs pozitív szándéka. Viszont sértő, bántó jellege lehet, mert a társadalmunk olyan, hogy a kövérséget negatívumnak tartja.

Nyilván egy jól funkcionáló autistának nincs ilyen megfontolása. Ő egyenes, mert számára ez a természetes. És ez így rendben is van, egy autistától nem szép elvárni, hogy viselkedjen úgy, mintha nem lenne az. De azért az is benne van a pakliban, hogy ha mindenki így működne, akkor az igencsak az emberi kapcsolatok rovására menne. De mindenesetre a történeted ezen aspektusa aztán végképp nem az intelligenciáról szól.