Létezik ártalmatlan vírus?

Rengeteg vírus van a környezetünkben amik képesek terjedni. Ebből van ami okoz tüneteket ("patogén"-nek is nevezik ezeket). Olyanról nem igazán tudunk, hogy létezne amelyik "jótékony". Eleve sok esetben maga a szaporodása energiát von el a gazdaszervezettől.

Majdnem ugyanez igaz a baktériumokra is. Azoknak igen kis része patogén. Egy részük pl. az ún. bélflóra bacijai, segítenek az emésztésben (szimbióta). Azok közül vannak patogének, vannak amik teljesen ártalmatlanok, és vannak haszonosak.

Természetben ilyen nem tudom létezik-e. Viszont a tudósok már használnak jóideje nem fertőző de génmódosító vírust amivel kezelhetőek a genetikai betegségek.

Pl Zente gerincgyógyszere is egy génmódosító víruskoktél.

A vírusok mindegyike élősködő életmódot folytat, és emiatt teljesen ugyanazok az evolúciós-ökológiai szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármely más élősködő-gazda párosra.

Ehhez először is azt kell érteni, hogy az élőlények között (és most a vírust is ide veszem, holott technikailag nem élőlény) verseny van. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy két vírus megdumálja, hogy na most versengünk, hanem úgy, hogy amelyik jobb a maga környezetében, az jobban elszaporodik, sikeresebb lesz, mint a másik. Ha egy vírus (vagy bármi) nem jól működik, azzal jó eséllyel nem is találkozunk, hiszen rég kihalt.

Az élősködő-gazda dinamikára nagy vonalakban a következők jellemzőek:

- Az élősködő nem akarja ellehetetleníteni a gazdát, tehát vissza kell fognia magát. Valójában az élősködőnek azon kell egyensúlyoznia, hogy már elég sokat vegyen el a gazdától ahhoz, hogy saját maga minél sikeresebb legyen, de még ne csinálja ki a gazdát.

- A gazda védekezik az élősködő ellen, de neki nem éri meg többe energiát belefektetni a védekezésbe, mint amennyit az élősködő elvesz tőle. Az élővilágban nincs ilyen becsületbeli ügy, hogy márpedig rajtam ne élősködjél, akkor se ha beledöglök a védekezésbe. Az erőforrások végesek, abból kell megoldani az önfenntartást, a védekezést, abból lop az élősködő és a maradék megy a szaporodásba.

- Vagyis minél többet lop az élősködő, annál nagyobb energiát érdemes ellene bevetni, tehát faramuci módon az élősködőnek is akkor a legjobb az élete, hogyha olyan keveset lop, hogy a gazdának még a kisujját se érje meg megmozdítani.

Természetesen ezeket az élősködő és a gazda nem közösen leülve kimatekozza otthon, hanem az úgynevezett koevolúció eredménye. Vagyis ha van egy élősködő-gazda párosunk, ami nem optimálisan működik, akkor ha megjelenik egy az optimálishoz közelebbi működés, akkor az sikeresebb lesz. Például ez lehet egy olyan rigó és kakukk páros, amiben a kakukk túl sok tojást rak a rigó kárára, ez a páros nyilván a kihalás felé fog menetelni, mert ha elfogy a rigó, akkor a kakukknak se jó. Ha túl keveset rak a kakukk, a rigó simán bírna többet is, akkor meg ha megjelenik egy olyan kakukk verzió, ami többet mer rakni, az jobban elterjed. És persze a rigó válasza ugyanígy együtt evolválódik a kakukkal.

Ugyanezeket a dinamikákat a vírusok is végigjátsszák a gazdáikkal. A régi vírust (tehát ami evolúciósan régóta velünk van), onnan lehet megismerni, hogy nem igazán okoz semmilyen tünetet. Mint például a herpesz. A nagyon heves, halálos vírusok pedig általában új jövevények. Az ebola például nem is tud megmaradni az emberben, mert olyan pusztító, hogy ha megjelenik, azonnal kinyírja a gazdát, persze ott a közösségben tombol egy nagyot, de esélytelen hogy világjárványt okozzon. Az ebola rendes gazdája valami majom, arról ugrik át néha az emberre. A majomban nem okoz semmi komoly gondot, ők már evolúciósan összeszoktak. De például a HIV-szerű vírusok sem okoznak az AIDS-hez hasonló betegséget más fajokban, és ha hagynánk hogy evolválódjon bennünk pármillió évet, akkor valószínűleg az evolúció végén csak úgy elúszkálna bennünk, nem csinálna semmit, cserébe majdnem mindenki észrevétlenül HIV+ lenne.

A kérdésedre rátérve. Amint látod, alapvetően ha a vírusnak ez nem lenne komoly befektetés, akkor neki még akár előnye is származhatna abból, ha az élősködés mellett valahogy felturbózná a gazdát. Ami már-már a szimbiózis irányába terelné a kettejük kapcsolatát. Minél komplexebb egy élőlény, annál macerásabb ezt végrehajtani. Azt ne feledjük el, hogy a vírus valamekkora kárt mindenképpen okoz, mert valamennyi erőforrást muszáj elvennie a gazdától. Sajnos ha vinne magával valami komplikált cuccost, aminek az a feladata, hogy a gazdát megsegítse, akkor azonnal megjelenne a versenytárs, a bliccelő vírus, amelyik nem viszi a komplikált cuccot, ergo gyorsabban szaporodik. A komplikált cucc fenntartása a vírusnak erőforrásba kerül, és mivel az erőforrást a gazdától lopja, így tulajdonképpen a gazda tartaná fent azt a fizetséget, amivel a vírus "kedveskedik" neki. Szóval itt egy komplex dinamikát kellene elképzelni, azaz mi lehet az a cucc, amit a vírus még cipelni tud (nem túl komplikált), és a gazdának akkora előnyt jelent, hogy inkább eltűrjön magában egy ilyen vírust. Kompliált alatt simán azt is lehet érteni, hogy a vírus visz magával egy a saját genomjánál tízszer nagyobb DNS darabot, holott igazából a vírusokra igen nagyon szelekciós nyomás nehezedik abba az irányba, hogy minél tömörebb legyen a genomjuk. És mindez nagyon erősen az ellen hat, hogy a vírusok komplikált extra cuccokat cipeljenek magukkal.

De azért a jó hír az, hogy ha a szemedet nem is fogja feljavítani a herpesz, azért létezik a természetben példa arra, amit kitaláltál. Mégpedig a baktériumok és az ő vírusaik között, melyeket bakteriofágoknak vagy simán csak fágoknak nevezünk, előfordul, hogy a fág véletlenül magával visz valami hasznos gént az előző gazdából, ami lehet például egy antibiotikum rezisztencia. A fágok egy része nem azonnal nyírja ki a gazdáját, előfordul, hogy a mi herpeszünkhöz hasonló csendes együttélés alakul ki egy ideig. Ha a baktérium ezalatt meg tud szabadulni a fágtól úgy, hogy a hasznos gént megtartja (ami megtörtnhet), akkor az adott baci sokkal jobban jár, mint a fertőzés előtt volt. Sőt olyan is lehet, hogy a fágfejbe (ez a fertőző rész, a virion) nem is jut fág DNS, csak a hasznos gén. A baci ezzel jár a legjobban, mert az ilyen fágfej "megfertőzi" egy hasznos génnel, mint egy természetes génterápia, és semmi kárt nem okoz.

Ilyen direkt hatást természetes úton magasabbrendű élőlényből a tudtommal még nem írtak le, de ahogy fentebb is írták, a genomunk tele van mindenféle vírus eredetű darabkával. Ezeket hozzuk-visszük magunkkal, már teljesen inaktívak, de a céljukat elérték: ahány ember, ahány emberi sejt, mindegyikben ott vannak. Sok evolúciógenetikus gondolja azt, hogy az ilyen vírusok, illetve a még náluk is egyszerűbb genomélősködő szerkezetek, a transzpozonok akár hozzájárulhattak nagyobb evolúciós ugrásokhoz oly módon, hogy valami olyan helyre sikerült bemásolniuk magukat a genomban, ami lehetővé tett egy szerencsés változást a gazdában.

Nagyon nagyon sok vírus féle van.

Mind élősködő.

De a legtöbbje annyira specializált hogy csak adott fajt képes károsítani.

Nyugodtan mondhatjuk sok millióból, 1 -1 ha akad ami az embernek kárt okozhat.

A vírus "életciklusa" olyan, hogy valamennyit mindenképpen árt.

Az örökítőanyagának a bejuttatásával a sejtet önmaga sokszorosítására használja, ezzel közben a sejtet megöli.

Az orvoslásban használni tervezett vírusok mások. Ők a bejuttatott örökítőanyagukkal a sejt örökítőanyagát módosítjak, a sejt megmarad.

De ekkor nem is szaporítja tovább a vírust.

Ez a vírus szempontjából elég halott túlélő-technika.

Szóval a természeti vírusok nem ilyenek, ha ilyenek lennének, már nem lennének. :)

Azok legfeljebb egy adott szervezetben olyan minimálisan tudnak csak szaporodni, hogy nem jelent gondot az ehhez "elhasznált" pár sejt, de az is lehet, hogy simán csak szaporodásmentesen jelen vannak a szervezetben és MÁS élőlénybe átjutva kezdenek csak szaporodásba, garázdálkodásba.

Valami ilyesmi az, amikor egy élőlény vírusgazda, de maga nem lesz beteg a vírustól.

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy vírus lehet valamilyen módon hasznos szimbionta. De a biológia tele van extrém kivételekkel, úgyhogy azért sose mondom, hogy sose. :)

Az ilyen szimbiózis baktériumoknál nagyon gyakori.

#6 nagyon jó írás, ezt máshol is publikáld.

Azon meg nem lepődünk meg hogy ilyen pozitív visszacsatolást csak bacik (egysejtűek) és vírusok közt ismerünk.

Ők több milliárd évig éltek együtt még mielőtt bármilyen többsejtű élőlény megjelent volna.