A vírusok csak meghatározott gazdasejttel tudnak szaporodni, vagy bármilyen jó nekik?

A vírusok a gazdasejt biokémiai rendszerét hekkelik meg, úgyhogy ha nagyon nagyon nagy különbség van két sejt közt, akkor a vírusnak sincs esélye gazdát váltani. Gondolj bele, hogy mondjuk a baktériumokat támadó vírusok a baktériumokhoz igazodnak, amik tök máshogy működnek, így esélytelen, hogy egy ilyen vírus működni tudjon eukariótákban.

Az már egy jó kérdés, hogy eukarióták között mi a szaporodás gátja, van-e valami speciális egy növényi vagy mondjuk egy rovarsejtben, ami miatt egy emberi vírus egyáltalán ne tudna bennük működni. Nyilván _jól_ működni nem tud egy emlős vírus egy növényben, mert a növénynek megvannak a maga vírusellenes génjei (ahogy az emlősöknek is), és az emlősben jól működő vírus pont azért működik jól, mert ki tudja játszani a vírusellenes géneket. De ez a kijátszás viszonylag sepcifikus, azaz ha jó az emlősben, akkor kérdéses, hogy jó-e a növényben. Általában, viszonylag nagyobb rendszertani csoportokon belül szinte biztosan tud sejtet váltani (pl egyik emlős vírusa majdnem biztos hogy működne másik emlős sejtben), sőt ugye madár-ember közti ugrást is ismerünk.

Alapvetően el tudom képzelni, hogy ha egy emlős vagy rovar vírus bejutott a növényi sejtbe (vagy a növény az emlősbe stb), akkor valami nagyon gyenge szaporodást elő tud ott adni, de azt nem hinném, hogy nagyon hatékony lenne.

És ezzel el is jutunk a vírus gazdasejt-választásának legkritikusabb pontjához. Ugyanis az nem elég, hogy van egy sejtünk, amibe nagy nehezen belefecskendeztünk egy nem oda való vírust, és ott valami csoda folytán elszaporodott, majd kijött a sejtből. A vírusfertőzés akkot lesz önfenntartó, ha a vírus be tud jutni a szomszédos sejtekbe is, elvégre nem állhatunk ott egy fecskendővel, hogy az első sejtből kijött vírus szaporulatot befecskendezzük a következő sejtekbe. Egyetlen elhalt sejt az nem fertőzés.

Úgyhogy a vírus első és legfontosabb problémája a bejutás, aztán ha már bent van, akkor kiderül, hogy tud-e valamit kezdeni a helyzettel. A bejutáshoz viszont az adott vírusnak megfelelő sejtfelszíni receptorok kellenek, na és ez viszont tök más egy növény és egy ember között, de még egy rovar és egy ember között is. Sőt a legtöbb esetben még egy másik emlős és az ember között is. Ezért nem ugrálnak általában vírusok állatról emberre, az, hogy néza megtörténik, az valójában a kivétel.

Összefoglalva, ha elvben el is működnének a vírusok más (akár extrém távoli életforma) sejtben, ezt nem tudjuk, mert sejtfelszíni receptorok híján nem jutnak be a szomszédos sejtbe, és nem tudunk vírustenyészetet fenntartani, hogy ezt vizsgálni tudjuk.

A fertőzéshez először rögzülnie kell a vírusnak a gazdasejt felszínén. Ez úgy történik, hogy a vírus fehérjéi specifikusan kötődnek a gazdasejt fehérjéihez. Ez azt jelenti, hogy a vírus általában egyféle fehérjetípushoz tud csak kötődni. (Az új koronavírus például egy ACE2 jelű sejtfelszíni enzimhez kötődik.) Attól függ, hogy milyen sejteket tud megfertőzni a vírus, hogy milyen sejteken van meg ez a fehérje (a vírus receptora).

Ez alapján egy egyeden belül is a vírus általában csak bizonyos sejttípusokat tud megfertőzni. (A HIV például csak a CD4+ nyikroksejteket fertőzi meg, az új koronavírus jelenlegi tudásunk szerint (vagy legalábbis az én jelenlegi tudásom szerint) leginkább hámsejteket fertőz (tüdőben, bélben, ...), de az ACE2 elég sokféle sejten jelen van, így sok potenciális gazdasejtje lehet neki a testben.)

Az is attól függ, hogy a vírus hány különböző fajt tud megfertőzni, hogy hány fajban van meg a vírus sejtbejutásához szükséges fehérje. Vannak olyan vírusok, amelyek csak egyetlen fajt tudnak megfertőzni, de sok vírusnak sokkal szélesebb körben lehetnek gazdái (az influenzavírusok például emlősöket és madarakat is fertőzhetnek).