Mi történne akkor, ha megállna az idő, és átlépnénk a világegyetemet?

Lebegnénk a nagy semmiben végtelen ideig.

Nem tudom érződik-e a paradoxon a válaszban, de itt nem is az a kérdés, hogy mi van az univerzumon kívül, hanem hogy hogyan lebegünk végtelen ideig, ha megáll az idő, hiszen maga a "végtelen ideig" kifejezés az idő múlását feltételezi.

Tehát a válasz pontosítva: Lebegnénk a nagy semmiben.

Ezzel még mindig van egy probléma: A lebegés egy olyan fizikai tulajdonság, ami szintén értelmezhetetlen az idő múlása nélkül, hiszen az idő nem múlik, akkor lebegni sem tudunk.

A válasz tehát az, hogy: Állnánk a nagy semmiben.

Szerintem az idő = változás.

Ha semmi sem változik akkor nem telik az idő. Tehát, ha megáll az idő az azt jelenti, hogy nincs semmilyen változás.

Ha ez az elmélet helyes, akkor nem tudod átlépni az Univerzum határát miután megáll az idő, mert az "átlépés" is egy változás lenne, tehát telne az idő.

#2: A kérdés nem teljesen pontos. Ha pont a határon lennénk, akkor az olyan mint a nyitott intervallum, tehát mi még pont benne lennénk az univerzumban.

Vagy úgy gondolod, hogy a tágulás megáll, mi átsodródunk a határon és ez után áll meg az idő az univerzumban? Hm, ez már érdekesebb, hiszen elvileg nem tudunk kisodródni az univerzumból, lévén ott nincs semmi (semmi sem, ahogyan írod). Nem hiszem, hogy a jelenlegi tudásunkkal választ lehetne adni erre, feltéve, hogy a kisodródás lehetséges lenne (ha nem lehetséges, akkor ugye beszélni sincs értelme róla, hiszen az olyan, mint a megoldhatatlan egyenlet, nincs megoldása).

Kezdjük azzal, hogy a világnak nincsen határa. Nem lehet tehát olyan helyzetet előállítani, ahol te a határon vagy, aztán valami erő átdob.

Ezzel együtt elképzelhető olyan irány, amerre elindulva azonnal kilépsz a világunkból.

Hogy mi történik itt?

Nem tudjuk.

Ha hirtelen változik a helyzet, akkor még az is előfordulhat, hogy azonnal szétesnek a benned levő atommagok, és szétfoszlasz a semmibe. Ehhez elegendő a világállandók másfél %-os változása.

A természet meghatározott szabályok szerint működik, e két dolog, a természet és az ő szabályai annyira összetartoznak, hogy egyik a másik nélkül nem létezik, értelmetlen. Képzeld sokkal egyszerűbbnek az alábbit: mi lesz a túrógombóccal túró nélkül? Semmi, az nem a túrógombóc egy módosulata, hanem valami massza, ami nem társítható a gombóchoz se.

Namost, te azt kívánod, hogy válaszoljuk meg, mi lesz a természettel az ő lényegi része, az idő nélkül. Semmi, az nem természet. Értelmetlen a "mi", az "univerzum", az "átlépeés", minden értelmetlen. Ami nincs, azt olyannak képzeljük, amilyennek akarjuk, hiszen semmi szabály nem köt. Ha más másmilyennek képzeli, azzal nem lehet vitatkozni, hiszen szabály sincs, amihez képest. Idő nélkül értelmetlen a "semmi" is, tehát hogy erről más mit gondol - amit akar. Én meg mást gondolok. Mibe kötsz bele nála és mibe nálam? Milyen alapon, azért, mert te másnak képzeled? Szabad, hiszen nincs szabály, nincs értelmezés. Te pedig szeretnéd. Nem megy.