Van-e értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek és a "zero waste" elvnek, ha a jövő generációinak mindenképpen fel kell majd dolgoznia azt a hatalmas méretű szemétmasszát, amit a földbe/óceánba/stb. szórtak az előző generációk?

Nem egészen így néz ki a dolog.

Amit elásnak, és normális hulladék, nem veszélyes, az soha nem lesz kötelező kiásni. Azért kell majd mégis kiásni, mert értékes lesz.

Ami a tengerben van, vagy a levegőben, stb. azt majd valahogy semlegesíteni kell, ami nem lesz olcsó.

A szelektív gyűjtés pedig már ma is megérné - HA mindenki jól csinálná. A lakosság is, a gyűjtő is és a feldolgozó is.

A jövőben biztos meg fogja érni - de annál később, minél később kezdik el komolyan csinálni.

Nem lehet fokozatokat átugrani, és nem lehet a kőbalta után mindjárt az atomerőművet feltalálni.

Nem tudom kettes mire gondolt, de a gond az, hogy a szemét nem marad csak úgy egyben abban a formájában. Kildódnak dolgok, bekerülnek a víz-körforgásba és ezzel eljutnak sokfele, beépülnek a táplálékba stb.. ,így gyakorlatilag mérgezővé tesznek mindent.

Az lenne a jó, ha eleve az egyszerűen nem lebomló termékek olyan lennének, hogy könynen újrahasznosíthatóak legyenek, azaz szétszedhetőségük és összetételük ezt segítené.

Tovább kéne könnyíteni és hatékonnyá tenni a szelektív és nem szelektív gyűjtést is és nem csak a fejlett országokban, mert sajnos a dolgok körbérnek, ezek a problémák globálisak..

"Inkább hagyni kellene, hogy a jövő generációja foglalkozzon vele"

És vajon nem fog majd ugyanúgy gondolkodni, mint most te? Mitől lenne gazdaságos a hulladékkezelés a jövőben, ha most nem foglalkozik vele senki? Ez egy kicsit Pató Pál megoldás így.

"még mindig jobb, hogy nem kérek el egy zacskót azért, hogy negyed óra múlva kidobjam az első fekete kukába."

Pontosan ilyen egyéni apróságokon műlik a nagy része a gyűlő szeméthegynek. Ez nem simán több a semminél, hanem pont az ilyen kicsi, de rengeteg sok darab hulladék az egyik fő probléma-összetevő.

Úgyhogy igen, sokat számít az az egy zacskó mínusz is.