Melyik ez az Ausztrál kísérlet ami során egyértelművé vált, hogy a részecske figyeli, hogy figyelve van-e. ?

Nagyon elszomorít, mikor ennyi hülyeséget adnak jobb sorsra érdemes tudósok szájába. A felsoroltak úgy ahogy vannak, szimpla hamisságok, vagy szavak félreértése.

Ne adjunk a részecskének szellemi kvalitásokat. Nincs nekik. Nem "figyelnek" semmit. Ilyent csak az ember tud errefelé.

Azonban vegyünk egy tonnás kockát, és tapogassuk alaposan körbe, hogy megismerjük a felszínét (megfigyelés). Történik valami észlelhető? Nem. Most vegyünk egy tonnás egyenlő oldalú háromszögszeletet. Nagyon gondosan megmunkálva. Ha elég ügyes a kivitelező, képes lesz élére állítani. Érkezik a megfigyelő, és alaposan próbálja körbetapogatni. Ám a tonnás tárgy figyel. Amint hozzáérnek eldől, a megfigyelőből pedig lesz egy véres lapos valami. Vagy mégse figyel? Csak nem ismerjük a természet törvényeit?

A részecske se figyel. Csak érzékeny. És ha egy (hozzá képest) otromba eszköz kapcsolatba kerül vele, megváltozik, a fizikusok azt mondják, más lesz a sajátállapota. Miért is? Mert azt a részecskét egy hozzá képest baromi nagy darab ember akarja megfigyelni. Persze erre képtelen, ezért furmányos eszközökkel próbálkozik, csakhogy ezen eszközök feladata, hogy a részecske állapotát valahogy közöljék a bamba nagy megfigyelővel. Az hagyján, hogy a sok áttételnél mi veszik el, de valaminek csak meg kell "tapogatnia" azt a részecskét. Az meg dől, mert nem olyan, mint a kocka.

Egyszóval inkább maradjunk annyiban, a részecskének sajátállapota van. A részecske megfigyelése pedig azt jelenti, hogy kapcsolatba kell lépni vele, hogy a nála lévő információ eljusson a nagydarab ember agyába. A részecske pici, a kapcsolatba lépő (eszköz) meg nagy. (itt a pici és a nagy nem hétköznapi jelentéssel- kiterjedést leíró - szó, hanem az adott objektum változási képességére, információadási tulajdonságára utal.) Aki tanult alaposan fizikát, érti, miről van szó, aki nem tanult, annak csak akkor lesz lehetősége érteni, ha előbb megtanulja ezt a részt legalább.

A kapcsolatfelvétel, azaz információcsere jelenti azt, hogy a részecske állapota megváltozik, ha ő maga túlságosan csekély információt hordoz, más szóval kellően érzékeny.

Nem tartozik ide, de nem tudom megállni:

"Egy objektum például egyszerre tud hullámként és részecskeként is viselkedni." - ilyent fizikus le nem ír, ám laikus ilyen formán idézheti. Látatlanban állítható, ezt a mondatot nem fizikus írta le, hanem egy hozzá nem értő ember próbálta - hibásan - idézni. Az az objektum nem "viselkedik" így vagy úgy. Se egyszerre, se egymás után. Ezzel szemben, ha ezt az objektumot hullám természetű eszközzel vizsgáljuk, akkor az objektum ilyen sajátállapotba kerül, ezt érzékeljük. Ha pedig anyag természetű eszközzel vizsgájuk, az objektum ennek megfelelően reagál. Persze a fizikai valóság bonyolultabb, megint a hétköznapi fogalmazásból következő durva közelítés képes félreértés okozni. Egy fizikus érteni fogja, mit próbáltam elmondani, legfeljebb azért csóválja a fejét, mert szerinte ezt másképp kéne hétköznapi szavakkal megfogalmazni. És lehet, hogy igaza van, de ettől még értjük egymást.

"Egy objektum például egyszerre tud hullámként és részecskeként is viselkedni."

- Ez nem igaz. Egyszerre csak az egyik lehet.

De, tudja a részecske "mindkettőt" egyszerre, ezeket nem választja szét. Csak mi, ez az észlelés egyik korlátja. Bizony, sajna nem ismerhető meg a világ teljes valójában.

Kérdező!

Dobd el a fenébe ezeknek a szemét oldalaknak a címét, és soha többé ne menj arra!

A részecske sosem a szerint változik, hogy figyelik-e, hanem hogy van-e LEHETŐSÉG megfigyelni?

Másrészt: a "megfigyelő" az nem te vagy, hanem a detektor, ami feljegyzi a dolgokat.

Az pedig nem értelmes.

És: de igen, a megfigyelő eszköztől függ, hogyan viselkedik a részecske.

Egy hasonlat: a víznek, mint olyannak a lényege a tó, vagy a folyó?

Szerinted?

vagy esetleg ez attól függ, hogy milyen körülmények közé kényszerítjük?

És nem: NEM mondja egyre több tudós, hogy a világunk szimuláció lenne.

Mondom: dobd ki ennek a szemét oldalnak a címét.

Csak összezavar.

Kedves kerdezo,

Ha a valosag erdekel, akkor ne ilyen oldalakrol tajekozodj, hanem keress autentikusabb forrasokat. Lehet, hogy elsore nem tunik majd ilyen erdekesnek, de legalabb a valosagot mutatjak be.

Vagy olvasgathatsz ilyen oldalakat is, de akkor meg legyszi ne a Tudomanyok rovatba gyere feltenni a felmerulo kerdeseidet, mert ennek semmi koze a tudomanyhoz. Ez ezos humbukolas, igy kerlek az ezoteriaba ird az ezzel kapcsolatos eszreveteleidet. Koszi es peace :)

#6 De a fizikusok tudják mit miért csinálnak, te meg csak találgatni tudsz, ill. legfeljebb érzelmi alapon dönteni, mert a kérdésedben leírtak alapján hozzáértés híján máshogy nem fog menni. Annak meg nem sok értelme van a kvantumvilágban, ha megpróbáljuk ráerőszakolni a makrovilág történései alapján kialakult intuíciónkat, a "józan paraszti eszünket", ez már rég kiderült.

Tehát hiába is akarnál ilyen sekélyes tudással meg a józan paraszti logikáddal következtetéseket levonni a kvantumkísérletek eredményeiből, az borítékolható, hogy az nem lesz helyes, nem a valóságot fogja tükrözni. Ezért lenne jobb mindenféle olvasgatás helyett az alapoktól megtanulni ha érdekel. Meg azért is, mert akkor a biztos dolgok rögzülnének, nem pedig bizonytalan, hamis következtetéseket rögzítenél magadban a témáról.

A kvantumvilágban sajnos a józan ész nem sokat ér, mert azt egy másik világban edzetted, és itt nem fog boldogulni.

Egyetlen módszer van: MINDENT megtanulni, amit már kiderítettek.

NEM lesz egyszerű!

Ez a részecske egyben hullám is dolog nem olyan nehezen felfogható.

Pl: amíg egy feldobott kocka össze-vissza pörög, addig mind a 6 állapotában van egyszerre. Ekkor mondhatjuk hogy "hullám" állapotban létezik, szuperpozícióban, ahogy akarod. Aztán amikor találkozik az asztallappal, a hullámfüggvény összeomlik és a lehetséges állapotok közül "választ" egyet. Akkor meg "részecske" tulajdonságú lesz.

Természetesen ez csak a szemléltetés, ne gondolj bele többet annál mint amire való.

A megfigyelő problémája meg csak azért tűnik nekünk furának, mert hajlamosak vagyunk a megfigyelőt az univerzumon kívül létezőnek tekinteni, mintha semmilyen interakcióba nem tudna lépni a megfigyelt tárggyal. Valójában nem ez a helyzet. Gondolom hallottál a kvantumösszefonódásról.

Két részecske ha össze van így fonódva, az egyik megfigyelése a másikat is "összeomlasztja", azaz konkrét állapotot vesz fel szuperpozíció helyett. Ezt úgy lehet felfogni mint két mágnest ha feldobsz, pörögnek össze-vissza, de ahogy leesnek az asztalra és összeragadnak, megvizsgálod az egyiket, és ha azt látod hogy az északi része áll a másik mágnes felé, akkor 100% bizonyos lehetsz abban hogy a másik mágnesnek a déli fog az első mágnes felé állni.

Az egész univerzum valójában ilyen összefonódott részecskékből (nagyon bonyolult pörgő mágnesekből) áll, hiszen mindegyik egy pontból indult ki a nagy bumm idején. Mi is ilyen részecskékből állunk.

Amikor megfigyelünk egy ilyen szuperpozícióban lévő részecskét, az az összeomlását okozza, mivel mi magunk vagyunk a másik pörgő mágnes a megfigyelt forgó kocka részecske számára, a megfigyelés megtörténte pedig az hogy egyszerre leérünk az asztallaphoz, és ilyenkor "választ" a két entitás egy állapotpárt.

Tehát úgy is fel lehet fogni, hogy nem is a részecske omlik össze, hanem az agyunkban lévő bizonytalanság (ti hogy egyik résen ment-e át az elektron vagy a másikon, él-e az a macska vagy nem, stb), a megvizsgálással az agyunkban lévő szuperpozíció szűnik meg.