Miért van az, hogy a csillagászati magnitudó skálán a negatív tartomany jelöli a fényesebbnek, a pozitív a halványabbnak látszó égitesteket?

A skála a kialakulásakor nem volt lehetőség fényességmérésre.

Voltak elsőrendű csillagok, ezek voltak a legfeltűnőbb, fényes átlagcsillagok. Meg voltak az alacsonyabb rendűek, 6-tal jelölve a még észrevehető leghalványabbat.

Aztán volt a néhány igen fényes, ezek 1-nél kisebb számot kaptak.

A Nap mai értelmezés szerinti fényessége már mérések alapján értelmezhető, tulajdonképpen kapóra jött a véletlen, hogy a régi tapasztalati skálára egész jól ráhúzható volt a 100^-5 modern szabály.

olyan értelemben jogos, hogy többnyire az intenzívebben érzékelhető jelenségekre használunk nagyobb mérőszámot, a kevésbé intenzívre pedig kisebb mérőszámot

a csillagok fényessége esetén viszont azért nem lett volna célszerű, mert a skálának pont az "intenzív" végpontja az, ami nagyjából fix (a legfényesebb látszó csillagok fényessége).

gondolj bele, kijelöljük, hogy legyen a Szíriusz 0 magnitúdó. hogy nézne ki az, hogy az összes többi állócsillag fényessége negatív?

vagy kijelöljük, hogy legyen a Szíriusz mondjuk 10 magnitúdós, az összes többi csillagnak pedig ennél kisebb. ebben az esetben viszont mit fejez ki a nulla? az elég zavaró, ha a nulla semmiféle jelentéssel nem bír, lásd mennyivel célszerűbb a Celsius-féle vagy a Kelvin-féle hőmérsékleti skála, mint Fahreinheit-féle.

esetleg egy nagyon halvány fixpontot lehetett volna nullának választani, de az is elég furcsa lenne (na meg különböző korok technológiája mellett más és más számított nagyon halványnak)