Az entrópia az univerzumban eléri valaha is a maximális értékét, vagy ezt soha nem fogja elérni, csak erősen közelíteni?

"zárt rendszer entrópiája véges."

Egen...

"Az univerzumunk tudtommal zárt, hiszen nincs rajta kívül semmi."

Ez a zártsághoz kevés. Jelenleg nem tudjuk.

A kérdést sok módon vizsgálják, sok ellenőrzés alatti teória van arra, hogy "ha zárt, akkor..." bizonyos dolgok hogyan viselkednek, fizikai állandók, csillagászati megfigyelések stb.

Egyelőre úgy néz ki, nem tudjuk, de esélyesebb, hogy nem zárt.

Az univerzum azért nem zárt, mert tágul.

Tehát, ha például az entrópia MA elérné a maximális értéket - akkor holnapra tágul a világ, és máris megnőtt a maximális érték, azt viszont még nem érte el!

Pontosan hogy is nézne ki ez a kimaxolt entrópiájú univerzum? Az összes anyag a lehető legalacsonyabb energiaszintű struktúrákra "lebomolva" töltené ki a teret?

Csak azért firtatom, mert az őskáosz fogalma jutott eszembe a kérdésről, azaz a világ "lehető legszervezetlenebb" állapota. Ugyanaz lenne a kettő?

#7: hasonló morfondírozásom volt a témáról pár napja, de végül nem írtam ide.

Nem látom be, mitől lenne maximális entrópiája annak az állapotnak, amikor egy totál kitágult univerzumban már csak végtelenül kinyúlt rádióhullámmá butult háttérsugárzás kolbászol randomban, ezen kívül nincs benne semmi, csak vákuumfluktuáció.

Tisztán laikus vizualitásban nekem ez az állapot pont annyira rendezett, mint az ősrobbanás utáni pillanat koncentrált, homogén energiája.

Ha nem rendezettebb.

Nem az, mert ami anyag és energia van benne, az iszonyú, hatalmas területen szóródik véletlenszerűen.

Az ősrobbanás csak azért volt rendezett, mert nagyon picike volt.

#8: Pedig valahol ez a gondolatkísérlet végeredménye, a legalacsonyabb energiaállapotú, kaotikus semmi: elvileg ez kellene legyen az anyagi világ végső, "természetes" állapota.

Van az az elmélet, hogy a Nagy Bumm és a Nagy Reccs között pulzál a világ, azaz majd a reccs után megint egy újabb bumm lesz valahogy. Itt megint felvetődik a kérdés, hogy milyen hatás szervezi meg a káoszt valamivé, ami újra bumm-képes. Másképp ugyanez úgyis feltehető, hogy ha az anyagi világ természetes állapota a legalacsonyabb energiaszintű káosz, akkor hogyan szerveződött bumm-képes struktúrává? A bumm-képes struktúrában még nyilván nincs se tér, se mozgás, tehát idő sem, vajon a káoszban ez hogyan van?