Az állatoknak vannak valódi gondolataik?

Emlékeik vannak. Ezekhez tudnak különböző érzelmeket párosítani, például amikor meglátja a nyakörvet a kutya, akkor örül, mert tudja hogy mennek sétálni. Én ezt nem nevezném gondolkodásnak, inkább tapasztalati úton történő tanulásnak. Absztrakt gondolkodásra néhány papagájfajt leszámítva egyik házikedvencnek tartható állat sem képes. Például nem fog egy kutya azon filózni hogy melyik oldalról szaladjon fel a dombra. Nem fogja mérlegelni, levezetni hogy bár ez az oldal meredekebb, de szilárdabb a talaj ezért itt érdemes próbálkozni elsőnek. Ha vacillál is két választás között, akkor is kizárólagosan érzelmi alapon, például a sár miatt más színű a talaj, ez számára ismeretlen vagy van egy régebbi rossz tapasztalata a sáros, csúszós talajjal kapcsolatban.

Van például olyan madárfaj ami tükör alapján észreveszi hogy egy apró ragasztószalag darabkát a nyakára tettél és megpróbálja leszedni. A háziállatok erre képtelenek, nem mutatják annak jelét hogy öntudatuk lenne vagy egyáltalán felfognák hogy élnek. Emiatt számukra a saját arcuk látványa is értelmezhetetlen. Ez az oldal nem egy tudományos fórum és sok itt az állatbarát akik azt hiszik hogy még a laposférgek is érző, teljes értékű élőlények. A valóság viszont az, hogy az állatok döntő többsége nem más, mint egy biorobot. Külső stimulusra egy kémiai reakcióval válaszolnak, ami pedig meghatározza hogy az adott helyzetben mit fognak cselekedni (elszaladni, megtámadni, megenni, párzani stb.).

Az ember a fentiekben ismertetett működéstől gyökeresen eltér ugyanis mi a saját elménk által felépített absztrahált valóságban látjuk magunkat és ezen keresztül éljük meg az élet minden mozzanatát. Ezen belső világunk felépítése határozza meg teljes mivoltunkat és ad lehetőséget arra hogy többek legyünk egy puszta kémiai automatánál ami ingerekre állapotot vált.

Gondolkodásnak nevezhetjük, ha egy állat tanulással fel tudja építeni az elméjében a külső világ egy egyszerűsített modelljét. És abból olyan cselekvésekre jut, amit a valóságos világban még nem próbált ki.

Vannak erre kisérleti bizonyítékok. Pl. egyforma edények alá élelmet rejtenek és az állat egyből megtalálja, bár csak közvetett információi vannak.

Egyszer volt egy érdekes élményem nagybátyám kutyájával.

Mentem látogatóba, a kutya kiszíúrta, hogy jövök és marha lelkesen ott pattogott a kapuban. Próbáltam kinyitni a kapu kulccsal, de nem akart működni. A kutya már átváltott türelmetlen vinnyogásba meg ugatásba.

Meguntam és mondtam neki:

- Mit hisztizel, ha annyira ki akarsz jönni, tudod, hogy hátul lyukas a kerítés.

És közben mutattam a kert vége felé.

Erre a kutya abbahagyta az ugatást, lemerevedett, azzal a tipikus "tényleg vazze" lemerevedéssel, aztán spuri hátra a kertbe. Tíz másodperc múlva már ott ugrált kint körülöttem.

Na ez biztos, hogy nem sima ösztön. Ez kissé szöveg, kissé mozdulat-értés, asszociáció a kert végében lévő kerítéslyukra, a probléma megoldására.

Igen, állat kíserletek bizonyitják, hogy képesek gondolkodni egy probléma megoldásán intelligensebb állatok es nem csak ősztön vagy erzelem vezérelten cselekszenek.

Például egy malac menet közben visszafordul es egy masik utat választ a céljához.

Tehát nyilván mérlegelt valamilyen modon és meggondolta magát.

Nyilvan nem úgy gondolkodik mint egy ember de az állatok is rendelkeznek problema megoldo képessegel az ősztöneiken es erzelmeiken túl.

Nyilvan nem olyan szintű gondolkodas mint az emberé es valoszínű nem filozofál az élet nagy kerdesein de végülis nem lattunk a fejükbe.

A disznó egyébbként öntudattal rendelkező állat.