Ha egy üstökös ugyanúgy keresztezné a föld pályáját, mint a "Don't Look Up" című filmben, meg tudnák állítani hogy becsapódjon, esetleg komolyabb károkat okozzon?

Ha fogalmad sincs arról, hogy miről szól az idézett film, akkor miért azt hozod fel példának?

Előzőekből következik, hogy a kérdésed értelmetlen.

Egyébként a mai technikai színvonal nem teszi lehetővé, hogy ilyen rövid idő alatt bármi érdemlegeset tudnánk tenni. Akkor lenne nagyon kis esélyünk, ha egy olyan üstökös lenne, ami egyszer közel kerül a Földhöz, majd (pár száz év múlva) telibe találná. Akkor megpróbálkozhatnánk valami pályakorrekcióval az első megközelítés alkalmával, hogy a második ne legyen végzetes. Feltéve, hogy az első megközelítésre is lenne elég időnk felkészülni...

A film egy sci-fi, egyenlőre nem vagyunk azon a technikai szinten (és felkészültségben sem) hogy ez megvalósítható legyen. Fel tudunk lőni földközeli (orbitális) pályára naponta tucatnyi kis-közepes műholdat, de ha holnap besz.rna az ISS-en valami már ahhoz izmozni kellene hogy élve lehozzák az ott lévő űrhajósokat. Egy nagyobb tömegű modul cseréjének a megszervezése meg évekig tartana. Nagyobb tömegű űreszközök mélyűrbe juttatására felkészülni hosszú-hosszú évekig tartana főleg úgy hogy az sincs meg mit is kellene küldeni és pontosan hova.

Mindenféle elméleti modellszámításokat végeznek, de gyakorlatban, valós körülmények között semmit sem próbáltak még ki. Egyenlőre a legmegvalósíthatóbb megoldásnak a nyers erő tűnik: egy nukleáris töltet robbantása az objektum oldalában és az objektumból hirtelen távozó expandáló gáz a lendületmegmaradás törvénye alapján az ellenkező irányba mozdítja az objektumot.

A sci-fik robbantsuk fel atombombával ötlete nem működik. Nem történne más mint a becsapódó energiahozam nem pontszerűen érkezne, hanem egy nagyobb felületen de attól a hatása még ugyanaz lenne.

Üstökös ellen nem sokat lehet tenni, túlságosan gyors lehet, különösen ha a Naprendszeren kívülről érkezik.

Arra bizony nemigen tudnának leszállni és kis hatással lenne rá az atomtöltet is, ha el lehetne egyáltalán találni, mert simán mehet a rakétáinknál sokkal gyorsabban és jöhet olyan pályán, ami ezt lehetetlenné tenné. .

Amíg távol van még, addig kis erő is elegendő lehetne, hogy módosítsák a pályáját, de oda is kell jutni és amíg messze van, különben sem tudnák teljes bizonyossággal kiszámolni, hogy Földközelben hol fog menni, csak valószínűséget lehetne mondani, ahogy egyre közelebb érne, egyre pontosabban, mert közben sok minden módosíthatná kis mértékben a pályáját, például az óriásbolygók gravitációja.

Ha már közel van, akkor meg nem tudnánk mit tenni, ha darabokra törne, az csak rosszabb lenne, mellesleg, ha belülről, a Nap felől jönne, észre sem vennénk, csak amikor már nagyon közel ér hozzánk. Igazából mostanában kezdik keresni a belső kisbolygókat, aszteroidákat, a külsőket elég jól ismerik és számon tartják, de a Föld és a Nap közöttieket alig.

Azért vannak tervek, de nagyon sok függ az objektum tömegétől, sebességétől, anyagától, ám tavaly nyáron lőtték fel a DART-ot, amely végez egy eltérítési kísérletet egy hozzánk közeli, de számunkra nem veszélyes kisbolygó holdján, majd meglátjuk, milyen eredménnyel.

[link]

Valami olyasmit is hallottam tervben, hogy esetleg tükrökkel nagy energiájú lézert lehetne az oldalába sugározni, amely gázokat fejleszthet az objektum oldalán és ez bármilyen csekély pályamódosítást is eredményezne, ha még viszonylag messze van, akkor elegendő lehet, főleg ha huzamos ideig tudnánk rá hatni, de ez csak elmélet egyenlőre.

Pontosan ilyennel próbálkozott tavaly a NASA a DART űrszondával. Idén év végén fog becsapódni, úgyhogy majd kiderül mire vagyunk képesek.

Figyeld a híreket!

https://www.youtube.com/watch?v=Uwr63dNdvwY

Volt egy tanulmány amelynek keretében 6 hónapot kaptak a szakemberek hogy eltérítsenek egy kitalált meteort.

Minden valós időben ment, volt egy kitalált pályája amit folyamatosan lehetett nézni.

Végül senki sem tudott kitalálni működő és megvalósítható megoldást