Fiatal koromban feltűnt a hasonlóság az atomok-elektronok és a csillagok-bolygók viszonya között. Honnan tudjuk, hogy nem egy elektron "felületén élünk"?

Gondolom arra az atommodellre gondolsz amin középen ott az atommag (klasszikusan pirossal jelölve a protonokat, fehérrel vagy feketével a neutronokat) és körülötte szép kerek körpályákon az elektronok amik kicsi gömbökként voltak ábrázolva.

Ez a modell kb 1900-1920 között volt népszerű, aztán egyrészt véletlenül másrészt a diákok elméjének megkímélése érdekében ott lett hagyva a kémiaszertárakban és a tankönyvek ábráin.

A valóság más.

Már az 1920-as években megszületett a schrödinger féle atommodell, ami kimondja hogy nincsenek fix elektronpályák.

Egy valószínűségi eloszlás szerint lehet elképzelni az atommag körüli elektronfelhőt.

A kémiai kötések sem lennének máshogyan értelmezhetőek, nem beszélve az olyan jelenségekről mint az elektromos áram áramlása fémekben (bármilyen vezetőben) vagy épp bizonyos kötéstípusokból következő fizikai tulajdonságok (pl ahol delokalizált kötésszerkezet van ott jellemző hogy az adott vegyület gerjeszthető. Például klorofill vegyületek).

Úgyhogy a modern atommodell kicsit sem emlékeztet egy naprendszerre.

Egy naprendszerben minden szépen fixen, jól kimérhetően tartózkodik valahol a térben, jól ismert pályán mozog és jól meghatározható a keringési ideje.

Egy elektronfelhőben egyik sem fordul elő ezek közül amik a naprendszerekre jellemzőek.

Arról nem is beszélve, hogy egy csillag és egy atommag nem analógjai egymásnak egy-két hasonlóságot leszámítva.

Ugyan valóban egy naprendszerben és egy atomban is a központi testben öszpontosul a rendszer össztömegének túlnyomó része, de kb ennyi sz össz hasonlóság.

Mondjuk az jó kérdés hogy mi miatt tanították egyetemen is nekem az elektronhéjak kiépülési sorrendjét úgy ahogy. A cellás ábrázolásban ugye kis négyzetekbe írogatjuk hogy "1s 2 2s 2 2p6" például a neonnak az elektronszerkezete. Tehát mégiscsak valamilyen szinten használjuk ma is a fix héjakat és pályákat tartalmazó atommodellt.

Tegyük hozzá, vegyésztechnikusin lehet hogy "a lebutított" modell is elég, mert kardunkba dőltünk volna ha rendesen nekiállnak nekünk kvantumfizikát tanítani, miközben jóformán lényegtelen része lett volna ez a képzésünknek.

Inkább azt mondanám hogy felesleges terhelés lett volna. Nyílván rengetegen képesek lennének kitanulni, de ugye a fő kérdés hogy minek...

Egy vegyésztechnikus jellemzően oldatokat készít recept alapján, műszerekrt kalibrál, ilyesmi.

Tök felesleges lett volna Heisenberg nevével és egyenleteivel dobálózni.

Az hogy valaki valamit nem tud az nem azt jelenti hogy nem lenne képes rá.

Hindiül sem tudok, de azért mert felesleges lenne itt nekem, nem azért mert valami képességbeli hiányom van.

"A kérdés tehát úgy is feltehető, hogy e két elrendezés hasonlósága meddig tart?"

Például a Naprendszer bolygói nem egyformák, míg az atommag körül egyforma elektronok keringenek. Továbbá a bolygóknak vannak holdjaik, az elektronoknak meg nem adatik meg ilyesmi. Így első blikkre ennyit a formai hasonlóságról...

Viszont nagyon szép mesét írtak róla!

Ha érdekel, nézd meg: [link]

"Olyant senki nem tud tanulni, ami fölösleges az életében"

Röviden: de.

Ami max agytornának jó arra mondhatjuk, hogy felesleges.

"Ez az a felületes gondolkodás,"

Nem. Ezt hívják gyakorlatiasságnak vagy még szebben praktikusságnak, pragmatikus gondolkodásnak.

Hidd el, nem örültél volna ha magyar érettségin szemantikából vagy klasszikafilológiából is kellett volna tételt húznod.

Van az a szint ami praktikus és van az a szint ami már felesleges.

Én biológusként pontosan tudom, hogy ismerni a különböző kromatin szerkezeteket borzalmasan felesleges mindenkinek aki nem sejtbiológus, genetikus vagy orvosi diagnosztikus.

Tanulni saját dilijéből persze mindenki tanulja amit akar, de az életünk korlátos, így célszerű praktikusan felhasználni.