Ha mindenki másképp látná a színeket, hogy tudnánk kideríteni?

1-es, és akkor mi van? A sárgát tanulja meg pirosnak, annak az inverzét pedig a piros inverzének..

Bizonyos szintig minden ember máshogy lát. Van egy 'optikai élmény' illetve magasabb szinten az ami már formák, színek, tárgyak formájában realizálódik az agy tudatos részeiben. Két ember között mindkettő jelentősen eltérhet, főként az ahogy az agy interpretálja a retina felől érkező ingerületeket.

Bár tudományos értelemben ez értelmezhetetlen, ha az öntudatod valahogy mégis átkerülne egy másik emberbe, akkor elsőre nagyon összezavarna az ahogyan látsz a szemeiddel (pontosabban a másik ember szemeivel).

A legtöbb ember a zöldet megnyugtatónak érzi, míg a pirosat sokan egy agresszív színként tartják számon. Ez persze általánosítás, sokan nem értenének ezen állításokkal egyet. Ez egymagában bizonyíték arra, hogy a látáshoz tartozó pszicho-vizuális élmény emberfüggő.

ma 13:54

Ez félreértés. Minél régebbi kultúrákat vizsgálsz, fogalmilag annál kevesebb színt különböztettek meg. A zöld és a kék mindenhol "egy" szín volt a történelem egy bizonyos pontján (ti. "ugyanannak" a színnek különböző árnyalatai), sőt, a legtöbb kultúrában ugyanabban a sorrendben fejlődött ki a különböző színek megkülönböztetése. De ez kizárólag a kategorizálásról szólt, és nem arról, hogy konkrétan ne látták volna a különbséget a színek között.

A kérdésre a válasz nagyon egyszerű:

A színek abszolút minőségi jellemzők. Vannak tipikusan egy színben létező dolgok, tehát ezekhez viszonyulva tanulják meg az emberek a színek neveit. Bizonyos kémiai vegyületek, növényi és állati részek, friss levelek, vér, fog, stb. színei fizikailag mindig egy szűk intervallumban vannak.

Az ember sem láthat tetszőlegesen, hisz a színlátás néhány kémiai anyag meglétének a függvénye. Ha valami genetikai okból hiányos, akkor az előbb-utóbb feltűnik. Tehát nem lehetséges, hogy az emberek többsége különbözőképpen lássa a színeket.

Ha mégis rendkívül nagy variabilitás lenne a színérzékenységben, akkor manapság már ezt is számszerűsítve ki tudnánk mérni műszeres szemvizsgálattal.

ma 17:45

Azt lehet mérni, hogy látja-e az ember adott árnyalatok közt a különbséget, azt nem, hogy adott színtartományokhoz milyen színélményt rendel hozzá egy-egy ember agya. A szín egy élmény, színek csak az ember fejében léteznek – nem a tárgyakban, nem a látóidegben. Az tudomásom szerint egyelőre semmiből nem derül ki, hogy a színélmények is megegyeznek-e, csak az, hogy ezek a színélmények ugyanazt a következetes rendszert alkotják-e mindenkinél (akinek egészséges a színlátása). Hogy a skálán mondjuk két színélmény fel van cserélve (pl. pirosnak látom azt, amit te zöldnek, és fordítva), az semmiből nem derül ki, mivel a rendszer ettől ugyanolyan következetes marad.

#6 Mit értesz "színélmény"-en? A színek ingert váltanak ki, és ez az inger lehet különböző intenzitású.

Leginkább az ingerküszöböt, fájdalom- és/vagy telítési küszöböt, és az egyes színek közötti relatív érzékenységet tudjuk jól kimérni - így tudhatjuk, hogy a színélmény minősége is ezzel teljesen adott az idegrendszerben. Mivel az emberek hasonló élettapasztalatokat szereznek, így a színek pszichológiai hatása is nagyjából megegyezik:

Például a hideg/meleg színek felfogást az időjárási fényviszonyok, parázsló dolgok látványa, stb. biztosan kialakítja már gyerekkorban.

Ugyanígy kialakulnak a rózsaszín és piros árnyalatokhoz kötődő szexuális asszociációk - hisz minden embernek olyan azokon a bizonyos helyeken.

Az élénkpiros vér látványa és a nemzetközileg érvényes vészjelző és tiltó piktogramok egyértelmű kapcsolatban állnak. A piros gombok mellé ritkán kell felirat.

A zöld környezetben szinte sohase szenvedünk súlyos deprivációt - mert ott nem fagy, nincs sivatagi hőség, és szomjan halni se lehet. Ezért a zöld szín a biztonsághoz és az aktív cselekvéshez kötődik tudatalatti szinten. A zöld gombok és jelzőfények is meglehetősen egyértelműek a Földön kialakult összes kultúrában.

Még vitába szálnék ezzel az állítással:

"A szín egy élmény, színek csak az ember fejében léteznek – nem a tárgyakban, nem a látóidegben."

- Ez az állítás egyszerűen nem igaz! A szín fizikai valóság, mérhető és számosan jellemezhető tulajdonság. Teljesen mindegy, hogy gépi vagy biológiai látás érzékeli - a piros az piros, a kék az kék. A piros jelzőlámpa definiált ingert vált ki a piros receptorra menő látóidegben, melyhez az agy a korábbi tapasztalatok alapján egyértelműen hozzárendeli a korábbi piros ingerélményeket.

A piros fénynek 650 nanométer körüli hullámhossza van, és ez nem vált ki olyan fotokémiai folyamatokat, mint a 450 nanométeres kék fény - ez megkerülhetetlen és emberi felfogástól független törvényszerűség.

Aki kéknek látja a pirosat - az egyértelműen szociopata, mert ilyen fiziológiai diszfunkció elvileg sem létezhet!

Azt, hogy hogyan érzékeled a színeket, elég jól lehet mérni MRI-vel.

Tehát azt hogy hol vannak nálad az árnyalatok határai, és mennyi színt látsz, pontosan ki lehet deríteni.

Hogy ez milyen élményt okoz, azt már nehezebb.

Pontosítás:

Ha valaki nem érzékeli a piros színt, akkor esetleg a nagyon intenzív pirosat érzékelheti kéknek, de soha sem cserélheti fel a két szín élményét, mert csak a kéket képes érzékelni. Az ilyen ember színvak és ez egyszerűen megállapítható tény. Az ilyen embernek hiányzik a piros színélménye, ami nem cserélődhet fel másik színnel.