A SETI kutatásai tudományos paradoxont eredményez!?

Nagyon sok feloldasa van ennek. Peldanak kedveert par alap.

1. Mi vagyunk a legelso fejlettek az univerzumban.

2. Mas fejlett leny egyszeruen olyan messze van hogy nem jutott meg el hozzank a jele.

3. Egyedul vagyunk az univerzumban.

Az, hogy eddig nem találtunk rádiójeleket más intelligens civilizációktól, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az univerzum abnormális vagy szimulált. A SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) program egy nagyon új terület, és csak a legutóbbi évtizedekben vált lehetségessé olyan nagyobb érzékenységű rádióteleszkópok létrehozása, amelyek képesek felderíteni a kozmoszból érkező gyenge rádióhullámokat. Az univerzumban lehetnek más civilizációk, de mivel a világűr hatalmas és a csillagok közötti távolságok óriásiak, nehéz lehet megtalálni a nyomokat.

Az is lehet, hogy más fejlett civilizációk egyszerűen nem használnak rádiókommunikációt, mert talán fejlettebb kommunikációs formákkal rendelkeznek. Az is elképzelhető, hogy némelyikük elkerüli a kommunikációt más civilizációkkal, mert félelmek, veszélyek vagy etikai szempontok miatt. Vagy talán az emberiség még nem talált rá azokra az adásokra, amelyeket esetleg küldöttek az űrbe.

Az élet azonban valóban elképzelhető, hogy sok helyen jelen van az univerzumban, mivel az alapvető kémiai összetevők mindenütt megtalálhatók. Azt azonban nem tudjuk, hogy milyen körülmények között alakult ki az élet, és hogy milyen valószínűséggel fejlődnek ki intelligens lények az adott bolygókon. Az sem kizárt, hogy az élet talán egyszerűbb formáiban létezik az univerzumban, amelyeket nehéz lehet észlelni.

Összességében nem feltétlenül kell a SETI paradoxonról beszélnünk, mert lehet, hogy még nem fedeztük fel az élet nyomait más bolygókon, vagy talán egyszerűen csak nem találtuk még meg azokat a kommunikációs formákat, amelyeket esetleg más civilizációk használnak. A tudomány további fejlődésével lehet, hogy kiderülnek az eddig rejtve maradt titkok az univerzumunkról.

Keresi a beduin a sivatagban a tulipánt. Nem találja, mire elgondolkodik: már megint egy hazudós ember, azt mondja, az olyan szép. Fenét, nincs is.

Na ez ilyen.

Az élet nagyon ritka, az intelligens, rádiózó fajok még ritkábbak. Értelmes fajokkal valószínűleg soha nem fogunk találkozni, mert több százezer vagy millió fényévre vannak. Az is szenzációs lenne, ha 10-20 fényéven belül állati, növényi élet lenne, viszont ezek nem tudnak jeleket küldeni.

2 dolgot tudok elképzelni.

A. Viszonylag közel, pl az Europa holdon találunk egyszerűbb életet.

B. Fejlettebb faj minket talál meg/jelez/ide jön.

Te sem vagy a legélesebb kés a fiókban.

“ Tévedés. A fényüket is látjuk évmilliárdokkal ezelőtt létrejött galaxisoknak. Épp most fedte fel ezeket az új képeket az űrtáűvcső. Egyre messzebb látunk, szinte már a legelső galaxisokat is láthatjuk evvel. A ráadioadások is elmondom ugyanevvel a sebességgel közelekednek. Fénysebességgel. Már látni kellene renegeteg faj kommunikációs rádióadását. Nem nehéz belátni”

Igen, látjuk az évmilliárdokkal ezelőtt létrejött galaxisok fényeit. Azaz látjuk hogy ezek a galaxisok évmilliárdokkal ezelőtt hogy néztek ki. Nem tudom pontosan mióta, de mondjuk azt hogy az emberiség az 1920as években kezdett rádiójeleket küldeni az űrbe. Ez azt jelenti hogy aki tőlünk 100 fényévre van, annak van esélye megtalálni ezeket. A tejútrendszer átmérője 100 ezer fényév, azaz ez a kis zaj amit okozunk a tejútrendszer területének egymilliomod részén érzékelhető csak. Nemhogy másik galaxisokhoz nem jut el a jelünk, hanem még a mi galaxisunkban is kb esélytelen hogy bárkihez eljusson. Ugyanez igaz fordítva is. Látunk sok messzi galaxist de nem valószínű, hogy évmilliárdokkal ezelőtt már rádiókkal kommunikáltak volna ott.