Az idő egy tárgy fizikai kiterjedéssel, és nem csak egy illúzió ?

Ez csak egy halandzsa! Azért, mert a szövegben vannak értelmes mondatok, kiragadott idézetek, még nem jelenti azt, hogy az egész együttvéve is értelmes!

Hogy mi is az idő? Nekem ez a magyarázat sokkal hitelesebbnek tűnik:

[link]

A Rakéta cikk tényleg halandzsa, de ezt hiszem, hogy ez túlnyomórészt nem a magyar cikket jegyző Felkai Ádám hibája, hanem az alapul vett aeon.co cikké. Azt is elolvastam, és vsz. egy fizikai fogalmakkal dobálózó... valami. Talán filozófiai esszének lehet nevezni. Odáig rendben van, hogy módszert és indexet határoz meg az evolúciós úton létrejött objektumok információtartalmának leírására, de súlyos aránytévesztésbe esik, amikor megpróbálja ezt valamiféle új időszemléletté általánosítani.

Megnéztem, hogy milyen cikkek társaságában publikálták az aeon.co-n ezt az "időfizikai" szösszenetet. Íme a legutóbbi témák:

- a leendő marsi kolónia gyermeknevelési etikai kérdései

- ázsiai tengerészek Amerika első gyarmatosítói között

- a Keleti Mediterránum első fotográfiai emlékei

- egy pszichiátria megreformálására törekvő japán társadalmi mozgalom bemutatása

- a régi görögök miért meztelenül ábrázolták a férfiakat?

Látszik, hogy egy színes kulturális magazinról van szó, amit azonban elméleti fizikai témakörben nem lehet forrásnak tekinteni. Kár, hogy a Rakéta Magazin tovább csócsálta.

Mindenekelőtt, adott a világ a maga belső szabályaival, ahol a mozgás alapvető. És adott az ember, aki képes gondolkodni, így a való világot vizsgálni. Ezt pedig úgy teszi, hogy modellt alkot, amiben matematikai eszközökkel magyarázza a megtapasztalt jelenségeket.

A tapasztalás szerint a való világnak van három irányú kiterjedése, ahol e három adat egymástól független. Ha ebben a mozgást akarjuk megtapasztalni, akkor szükségünk lesz egy negyedik független adatra, és ezt időnek nevezzük. A fizikai kiterjedés 8a maga három dimenziójával) alapvetően más, mint az idő, nem keverendők össze. Egy döntő eltérés az, hogy a fizikai dimenzió reverzibilis, ami azt jelenti. A-ból lehet menni B-be és vissza A-ba. Eközben az idő irreverzibilisen telik, azaz A T1 időből csak a nagyobb T2 időbe lehet menni, attól kisebb T3-ba soha.

Hogy egy tapasztalást illúziónak tekintünk-e vagy sem, az nézőpont kérdése. Azonban tudni kell, hibás az a nézőpont, amelyből a világ dolgairól ellentmondást tapasztalunk. Márpedig Ha az idő illúzió, akkor a tér miért nem az, és benne a megfigyelő (aki illúziót vizionál) miért nem szintén egy illúzió? Feltehetően ez itt a baj, hogy akkor meg kéne mondani, ha a megfigyelő is illúzió, akkir mégis kinek az illúziója.

Nem. A rövid válasz : az idő az amit az óra mér.

Ezt ki lehet fejteni, hogy hogy működnek a különböző óra berendezések. Kezdetben napóra volt, később voltak minden féle mechanikus órák. Később lettek kvarcórák, atomórák. Ahogy egyre fejlődött a technika és a fizikai tudásunk úgy egyre pontosabb órákat tudtunk alkotni, így a fizikát egyre jobban megértettük és egyre jobban megértettük ezáltal hogy mi az idő.

Einstein óta tudjuk (és azóta számtalan laboratóriumi és egyéb módon), hogy nincs egyetemes, egységes az egész világot átfogó világidő, hanem az idő múlása lokálisan igaz. Vagyis ha itt eltelt egy perc, nem igaz hogy akkor 1 millió fényév távolságban is ugyanúgy eltelt azaz 1 perc mint itt, így van a sajátidő fogalma.

Részeltesebb válasz : https://www.youtube.com/watch?v=pYzZ6JAwa3Y