Ha egy ember nem jutt hozzá konyhasohoz akor hosszútávon elpusztul ? Az ősember hogyan fedezte a só igényét ha még nemvoltak sobanyak ?

A hús nem tartalmaz (elég) sót, csak egész minimálisat, emellett az ösember táplálékának nagy része növényi eredetü volt.

Régen is ismertek voltak olyan helyek, ahol kivált só vagy sós közet volt, Afrika egyes részein még ma is sós agyagot esznek nassolásként.

“sós agyagot esznek nassolásként.”

Ez érdekelne.

Milyen fajta agyagot?

Mit pótolnak az agyaggal?

Ez ismerősöm mesélte, hogy komoly ízületi gyulladásra ivott vízzel hígított, tiszta szobrászagyagot, és meggyógyult.

Az embernek nem csak konyhasóra van szüksége az egészsége megőrzéséhez, az ősembernek a víz volt az elsődleges só utánpótlási lehetőség.

A víz ízért az abban oldott állapotban lévő, különböző sók adják, ami az őskorban is elérhető sóforrás volt, ahol nem volt iható víz, ott nem élt meg az ember sem.

A sóképződés természetes, kémiai folyamat, ha a megfelelő kémiai elemek, és víz van, a só kicsapódik, vízben oldódik, a víz pedig nagyon messzire el is szállíthatja.

Kiegészítő sóforrás az élelem, a hús, de a növények is tartalmaznak némi sót.

"ösember táplálékának nagy része növényi eredetü volt"

Nagyon sok tanulmany bizonyitja hogy az ősember tàpláléka a ragadozokéhoz hasonlo arányban tartalmazot húst.

Kilehet mutatni a csontokbol es fogzomancbol.

Szoval ez nem csak feltételezes hanem tény.

A vadászat nagyon jelentősen formált minket az evolicio soran, testi es mentális vonásainkat tekintve is.

Paradox modon ennek a hatására lettunk koperativabb es empatikusabb faj mint a többi főemlős.

3-as: pontosan nem tudom megmondani, egy dokumentumfilmben (esetleg Attenborough) volt szó arról , hogy ezt fogyasztják, a fö indikáció a só, és mivel az abban az agyagos talajban fordult elö, ezért abból csináltak kisebb hengereket és ezeket fogyasztották.

De elvileg az agyagban vannak különbözö nyomelemek is, szóval lehet más hatása is.

"Milyen fajta agyagot? Mit pótolnak az agyaggal?"

A szilíciumot. Erre való a gyógyászati kovaföld is.

[link]

Egyszerre több kérdést is feltettél, ezért azonosan tagolnám.

- "Ha egy ember nem jutt hozzá konyhasohoz akkor hosszútávon elpusztul?"

Röviden igen, de a mai étkezés mellett az annyira súlyos nátrium (só - nátrium-klorid) hiány már szinte kizárt a mai társadalmakban.

Webbeteg.hu:

"A hiponatrémia a nátriumhiány súlyosságától függően a gyengeségtől, fáradékonyságtól kezdődően egészen az eszméletvesztésig, görcsrohamokig súlyosbodhat, kezelés nélkül akár a beteg halálát is okozhatja."

[link]

Konyhasó - wiki

A só életszükséglet. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben apátiához, halálhoz vezethet.

[link]

- "Az ősember hogyan fedezte a só igényét ha még nemvoltak sobanyak?"

Nem csak sóbányákból nyerik a sót, hanem tengervízből is lepárolják. A tengervízből való lepárlás nagyon egyszerű módszer, mert csak kis elkerített részt kell a tengervíznek kialakítani és a víz elpárolgása után visszamarad a lerakódott só. Itt egy ilyen kép, ahol már halmokba kotorták a sót, vagyis nem púpozódik fel így magától.

[link]

Paleolit tengeri sólepárlásra nehéz régészeti lelőhelyet találni (nem is tudok róla), mivel a kis elkerített falazatot elmossa, megsemmisíti a folyamatosan verdeső parti hullámzás. A sóbányára is viszonylag későbbi lelőhely van, ami valamivel ókor előtti. Az egyik legrégebbi és ismert sóbánya a Hallstatt sóbánya Ausztriában, aminél már i.e. 5000 környékétől sóbányászatot mutattak ki.

[link]

Hasonló korú sóbányákról lehet tudni. Egy másik példa Solnitsata őskor városa és sóbányája Bulgáriában, aminek kora i.e. 4700 év. (Wikin nincs túl jó képe, úgyhogy itt van valami.) Ugyanakkor Solnitsata működésének korában a közelében a tengerparton sólepárlás folyt. Ezek nagy távú sókereskedelmet is jelentettek Európában.

[link]

- A másik a hogyan fedezte a sóigényét. A sót a szervezetben a vese és gének szabályozzák. Amikor kevés a sóbevitel a vese visszatartja a sót, és fordítva is, amikor sok akkor kiüríti. A sóvisszatartásban szerepet játszó gén pedig az Egyenlítőtől északabbra egyre kevesebb, így Európában a legkevesebb és így az európaiaknak több sót is kell fogyasztaniuk. A trópusokon ez a gén 5%, míg Európában 95%, szóval nagy különbségek vannak.

A jelenlegi feltételezések szerint az ősemberek legfeljebb napi 1-2 g sót fogyasztottak, amit az állati táplálékkal el is tudtak fogyasztani. Ez ma nagyon kevésnek számítana, de mára nőtt a sófogyasztás. Talán érdemes azt is hozzátenni, hogy trópusi törzseknél (Amazóniai esőerdőkben élő Yanomamo nép) rendkívül kicsi a sófogyasztás, és nem úgy tűnik, hogy egészségileg gondot okozna nekik. Bár a sóvisszatartásuk is erősebb.

Az meg, hogy az elfogyasztott húsban kevés a só, félig igaz is, de azért nem egy szeletke húst ettek, hanem napi 1 kg környékén (minimálisan is fél kg-ot). Jó erőben is voltak és kellett is a megfelelően erős étkezés.

- "Vagy ameg vadászó gyujtogetok voltunk és sok húst ettünk ..."

Az ősi emberek ételeit meg nem főként a hús tette ki, hanem ez nagyon változó volt élőhely és korszakfüggően. Nagyon leegyszerűsítve 50-50% volt a hús és a zöldség aránya. Ez nagy mértékben változott az élőhelytől függően a 20%-os rányig, és például egy tengerparti helyen több halat fogyasztottak, míg máshol a zöldség tette kis az élelmiszerek többségét valamennyi hússal. De mára megdőlt a húsevő ősember mítosza. Konkrét példának a belgiumi Spy-barlangban a neandervölgyi étrend nagymértékben húsalapú volt, míg a spanyolországi El Sidron barlangból származó neandervölgyiek étrendjében nem mutattak ki húst. Még a fehérje szükségletet is tudták növényekből fedezni, mint babfélék vagy a nagyon nagyban fogyasztott bab, aminek a fehérje tartalma fajtától függően 20-35% (szárazon).

A földimogyoró az Dél-Amerikai származású, de a mogyoró (en: hazelnut) Európában és Ázsiában őshonos és legalább több tízezer éve már nagyban fogyasztották és 15%-a fehérje. Mindent összevetve nem lehet térben és időben egységesíteni az ősi human táplálkozást és a maihoz hasonlóan vegyesen és változatosan étkeztek.