Két ellentétes alapvető emberi természet hogyan létezhet egyszerre?

Szerintem jó, ha vannak félősebb és bátrabbak is, hiszen a félősebbek lehet megússzák a másfajta veszélyeket, míg a bátrabbak beleszaladnak és elpusztulhatnak , ugyanakkor van, mikor a harc és a bátorság a megoldás és maradni, elbújni a rossz.

Közösségi szinten a bátrabbak, kíváncsibbak bővíthetik az egész közösség lehetőségeit és jobban védhetik, míg az utódnevelés és más szempontokból lehet a másik viselkedésmód a kedvezőbb.

A lényeg:

Ha egy bizonyos dimenziót nézel, mondjuk kíváncsiság/kalandvágy - óvatosság/biztonságra való törekvés

akkor igazából a helyzettől és körülményektől függ, hogy mi az előnyös, általában nem a túlzott bátorság (merészség) és a nem a túlzott óvatosság (paranoia).

Ezért a legtöbb ember nagyjából valahol középen helyezkedik el, azaz sok helyzetben képesek többé-kevésbé előnyös (vagy legalábbis nem túl hátrányos) módon cselekedni

Másrészt egy emberi közösség szempontjából előnyös, ha nem mindenki ugyanott van, hanem kicsit nagyobb a szórás, így sokféle körülmény között lesznek olyan az emberek, akik természetükből fakadóan jól működnek. Illetve előnyös a csoport számára, ha van egy-két extrémebb ember, akik pl. kifejezetten felfedező hajlamúak.

Valamelyest persze a környezet is hatással van, de minden közösségben vannak a saját átlagukhoz képest kíváncsibb illetve óvatosabb természetű emberek.

Ha ellentmondásos a kettő, bizonyítsd be.

Ha tudsz ellenpéldát (valakit, akire mind a kettő teljesül), akkor nézd meg hogy a logikád pontosan melyik lépésében rossz.

"egyesek szerint az istenségekben való hit is ezért létezik még, mert nyilván régen ez volt a legjobb magyarázat a világ dolgaira és létezésére, viszont a tudomány manapság már sokkal jobb magyarázatot ad mindenre"

a vallások nem a tudományos kérdésekre keresik a választ, hanem az emberi kérdésekre

különben meg sem az történt, hogy az emberek többé nem hisznek istenben, hanem az, hogy elkezdtek hülyeségekben hinni

pénzenergiában, TV-n kereszülti gyógyításban, EZO-s dolgokban, csillagjóslásban

Nézőpont kérdése, mit tekintünk ellentétesnek.

Mindkettő evolúciós tulajdonság, és mindkettő a fajfennmaradást szolgálja. Az ember egy adott környezetben él, ahol hatások érik. Ezekre megfelelő választ kell adni az életben maradás érdekében. Ha van kellő ismeretünk, jó válaszokat adunk, ha nincs, akkor nem ismerjük fel esetleg a hatás természetét se, de nem tudunk megfelelő választ, és ez hátrány. E hátrány kiküszöbölésére lesz az ember kíváncsi (mellesleg az állat is).

Azonban az evolúciós tulajdonság egy hajlam, amelyet a nevelés teljesít ki. Ha valaki rossz nevelést kapott, kisgyerekkori tapasztalata kialakít egy belső félelmet a "rossz világ" iránt, és ez nagyon nehezen küzdhető le. Ugyanakkor lehetséges, hogy valahonnan kapott kíváncsisági attitűdöt, megtetszett neki, a maga módján kíváncsi, de esetleg nem kellő hatékonysággal (azaz nem lesz kellő ismerete).

Ebben tehát semmi ellentmondás nincs, az örökletes tulajdonságok zöme a nevelés hatására elég drasztikus különbségeket tud mutatni. Például egy félénk ember egyfajta kompenzálásként (vagy e tulajdonsága elrejtése érdekében) agresszív kötekedő természet.

"különben meg sem az történt, hogy az emberek többé nem hisznek istenben, hanem az, hogy elkezdtek hülyeségekben hinni

pénzenergiában, TV-n keresztüli gyógyításban, EZO-s dolgokban, csillagjóslásban"

egy részük. pár évszázaddal ezelőtt szinte kivétel nélkül mindenki hitt istenben, most meg azért elég sokan vannak, akik sem istenben, sem az ezós dolgokban nem hisznek.

amúgy ateistaként az én szememben semmivel sem kisebb hülyeség beszélni a levegőbe az elképzelt főnökhöz könyörületért meg minden egyébért, mint TV-n keresztül érkező gyógyításban hinni, vagy a bolygók állásából kiolvasni a jövőt.