A savanyúkáposztalé miért áll el olyan jól rettentő hosszú ideig?

A fermentálás egy ősidők óta ismert tartósító eljárás, ellentétben, azzal, amit az egyes írt, pontosan az a lényege, hogy a tejsav baktériumoknak kell megfelelő környezetet biztosítani, és ha az megtörténik, a tejsav baktériumok nem engedik elszaporodni a nem kívánatos baktériumokat.

Az egy másik téma, hogy a nagyüzemi káposzta savanyításban, milyen trükköket, csalásokat alkalmaznak egyesek, de csalás nélkül is több hónapig eltartható a savanyú káposzta, ha a környezet megfelelő a tejsav baktériumok számára.

Egykoron, évente egyszer készítették a savanyú káposztát, késő ősszel.

A hordóban még a következő nyáron is volt savanyú káposzta, amit akkor már folyamatosan kezelni kellett , mert a tetején, a levegővel érintkezve a vajsav baktériumoknak volt kedvezőbb a környezet (magasabb hőmérséklet, oxigén jelenléte), és rendszeresen szedték le a habot, nyomatták a káposztát, hogy ne érintkezzen a felső réteggel (arra volt káposztáskő)

"telerakják tartósitó szerrel (só)"

Amikor a saját termesztésű pritamin paprikámat ledarálom, hogy télire legyen ételízesítőm, na azt rakom tele sóval, és minden 3 kiló paprikához teszek 1 kiló sót. Így a negyede só. Nade ha fermentálok, akkor 1 liter vízbe csak 1 evőkanál sót teszek. Ezt én nem nevezném telerakásnak.