A téridőnek is van energiája?

> Ha nem létezik a téridő anyagiakban akkor mi jön létre ráadásul gyorsulva?

Megint maradnék az almás hasonlatnál, mert ott tényleg egy térbeli viszonyról van szó. A körbe lerakott almáknál a kör nem anyagi. Attól sem tűnik egy szemernyit sem anyagibbnak, ha történetesen a kör tágul. A körben szétguruló almáknál sem kérdezed meg, hogy mi az, ami pluszban közöttük létrejön.

Ja, az univerzum tágul. Az egymástól messzire lévő objektumok pozíciója között egyre nagyobb a különbség. De itt ráadásul nem arról van szó, hogy a térben távolodnak egymástól, hanem maga a tér tágul. Mintha a köztük és a távoli objektumok között lefektetett képzeletbeli vonalzón valami egyre több és több rovátkát vésne fel úgy, hogy közben sem mi, sem a távoli objektum nem távolodik el jelentősen a vonalzó végeitől.

> És ha tartalmaz energiát akkor az univerzum energia tartalma nő vagy csak jelenlegi energia átrendeződése?

A tágulás során csak akkor szükségszerű, hogy energia (vagy annak egy megnyilvánulása, azaz anyag) jöjjön létre, ha a feltétel az lenne, hogy közben az univerzum sűrűségének állandónak kellene maradnia. Az almás hasonlatnál az egyre nagyobb körnél csak akkor kellene azt feltételezni, hogy új almákat kell betenni a körbe, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a szomszédos almák közötti távolság változatlan. De ennek nem kell így lennie, a tágulásból önmagában nem következik ilyesmi, az almák úgy is szét tudnak gurulni kör alakot tartva, hogy közben az almák száma ugyanannyi marad.

> Az energiamegmaradás törvénye úgy szól hogy nem jöhet létre energia.

Erre bővebben is ki lehetne térni, de most egyelőre más dolgom akadt.

Kedves 2*Sü !

Ha jól veszem ki a válaszaidból, akkor igencsak tisztában vagy azzal, hogy mi történt és miért történt ebben az univerzumban több milliárd évvel ezelőtt, de az olyan mindennap használt magyar szavak, mint a " változtatják " már nem világosak a számodra.

Vagy : Te azt tűzted ki célodul, hogy másokat - pédául engem - hülyének állíts be ?

Miért fontos ez neked ?

Lehet, hogy zavar téged, hogy másoknak véleményük van ?

Lehet, hogy az zavar, hogy másoknak van önbizalmuk ?

Nem.

Csak te szeretnéd úgy beállítani, hogy hogy a gondolkodásommal valami baj van.

Meg mindenki más is, aki veled beszél.

És sajnos nem is kicsi a baj, ÉS még ráadásul nem is látod magad, vagy nem akarod látni.

> de az olyan mindennap használt magyar szavak, mint a " változtatják " már nem világosak a számodra.

Számomra világos. A változás számomra azt jelenti, hogy különböző időpontokban valaminek mások a tulajdonságai. Máshogy megfogalmazva valaminek a tulajdonsága az idő függvényében különböző. Ami számomra nem világos, hogy *neked*, aki szerint az idő nem egy fizikai realitással rendelkező valami, neked mit jelent az, hogy valami változik. Hogy fogalmazod meg a változás fogalmát úgy, hogy az ne hordozná magában az idő koncepcióját?

> Te azt tűzted ki célodul, hogy másokat - pédául engem - hülyének állíts be ?

Nem. Arra próbállak rávezetni, hogy amit mondtál az hülyeség. (A válaszaid értékeléséből azt feltételezem, hogy másokat nem kell, csak téged.) Figyelem, ne keverd össze a két dolgot! Nem te vagy a hülye (úgy általában), hanem amit kijelentettél az hülyeség. Semmi gond. Mindenki mond néha hülyeségeket. Én is. De én úgy vagyok vele, hogy ha valaki szembesít vele, rámutat, hogy hol mondtam hülyeséget és miért, az az én épülésemre szolgál, immár nem fogok az adott dologról hülyeséget gondolni.

De az is lehet, hogy nem hülyeség az, amit mondtál. Ebben az esetben viszont megérteni szeretném, megérteni azt, hogy az idő fizikai realitásának elvetésével hogyan építhető fel egy világkép, hogyan értelmezhetők olyan – számomra – az időbeliséghez kötődő fogalmak (mint pl. mozgás, vagy változás) egy az idő realitását elvető világképben.

Te kínáltál meg minket azzal, hogy az időnek nincs fizikai realitása. Itt a lehetőség, hogy akkor kifejtsd ezt bővebben.

Először 25-s-nek válaszolnék.

Amit te művelsz azt űgy nevezik, hogy ÁLTALÁNOSÍTÁS.

Ez a hazudozásnak egy elterjedt formája.

Szerinted a gondolkodásommal baj van.

Azzal nincs is baj, hogy te ezt gondolod.

Jogod van a véleményedhez.

De amikor azt írod, hogy mindenki más is aki velem beszél, akkor hazudsz.

Nem ismersz engem, nem ismersz "mindenki mást" nem tudod miről beszélek másokkal, arról pedig végképp semmi tudomásod sincs , hogy mások mit gondolnak arról amit beszélek .

Te szeretnél engem kigúnyolni és elhallgattatni.

Te most útálsz engem, vagy félsz tőlem ?

2*Sü-nek.

Itt állunk a Földnek nevezett bolygón, nézzük az eget és olyan dolgokról beszélünk amik sok milliárd éve történtek valami istentelen messze.

És az a véleményed, hogy te jól látod azt ami ott és akkor történt én pedig nem.

Az időről: Ahhoz, hogy a mozgó tárgyakról tudjunk beszélgetni, bevezettük az időnek nevezett gondolatot.

A te fejedben is van idő, az én fejemben is van idő, de az anyagi univerzumban nincs idő.

Mi ebben a bonyolult ?

Két dolgot mindenképpen érdemes különválasztani.

Egy dolog, hogy valaki egy őt ért információt miként dolgoz fel, mit ért és mit nem, illetve milyen részletességgel. Egy dolog, hogy mire kíváncsi.

És más dolog, hogy hogy mit akar érteni, mire akar kíváncsi lenni, akar-e valamit kezdeni az őt érő információkkal.

Nem kívánok belefolyni e téma itt folyó vitájába (bár én nem tartom annak, mert számomra a vita mást jelent), de megpróbálom értelmezni a felek álláspontját. Pusztán a tisztánlátás kedvéért. Nem kívánok minden részletet megérteni, csak ami érdekel belőle. Annyit mindenesetre észrevettem, van egy álláspont, amit többé kevésbé (talán kissé eltérően, de a lényeget illetően hasonlóan a zöm képvisel. És van a te álláspontod Bendegúz. Mások szövegét nagyjából megértem. Főleg azt, honnan hová akarnak eljutni. A te esetedben erre még nem jöttem rá.

Van a valóságról (univerzumról) egy olyan álláspont, amit az általam ismert gondolkodó és részemről tiszteletre méltó többség képvisel Amikor ezt mondom, a tudományos világ e témában érdekelt képviselőiről beszélek. Ugyanakkor azt is látom, itt sokan képviselik ezt az álláspontot. Te nem. Tehát adott a lehetőség, ha akarsz, meggyőzhetsz a magadéról. Ha nem akarod, nem teszed, de azt látnod kell, én követem a tiédtől eltérő, sok tiszteletre méltó többség nagyjából azonos véleményét és egyetértek azzal. HA nem akarsz vagy nem tudsz meggyőzni, akkor sincs baj, mindössze a továbbiakban figyelmen kívül hagylak. Magara maradsz az álláspontoddal, ezzel azért nincs baj, mert ez senkinek nem fáj, esetleg neked, de ekkor a te dolgod tenni ellene. Új helyzet lenne, ha valós fizikai és szellemi érdekeimet tevőlegesen gátolnád, mert ebben az esetben fellépnék ellened. Így mindössze tudomásul veszem, hogy te egy bizonyos körön kívül állsz.

> Az időről: Ahhoz, hogy a mozgó tárgyakról tudjunk beszélgetni, bevezettük az időnek nevezett gondolatot.

Igaz, hogy ezt már írtad, és valami új megfogalmazást vártam volna, de, ez is valami. Kiindulópontnak jó.

De van egy sejtésem, hogy hol a probléma gyökere. Sejtésem szerint a nézeteltérésünk nem az idő létezéséből vagy nem létezéséből, hanem a létezés jelentéséből fakad.

Attól, hogy valami fogalmi és nem anyagi természetű, attól még ugyanúgy lehet létező. Létezik, ha az, amit a fogalom reprezentál, az maga létezik. Tulajdonképpen ami a szó legszorosabb értelmében létezik az csak a világ kusza összevisszasága. Mikor fogalmakat, szavakat alkotunk, akkor valamilyen tulajdonság mentén kategorizálunk, a világ jelenségeit valamilyen ismérv alapján egy halmazban egyesítjük, elkülönítve azokat a jelenségeket, amik nem reprezentálják a fogalom által leírtakat.

Állatok léteznek? Ez nem állat, hanem kutya. Az sem állat, mert az egy macska. Amaz sem állat, hanem egy ló. Az állat egy elvont fogalom, de vannak ismérvek, ami alapján a világ jelenségeit – jelen esetben az élőlényeit – kategóriákba rendezzük, és ez alapján állatnak, vagy valami másnak nevezzük. Állatok léteznek, mert léteznek olyan dolgok, amik reprezentálják azt a tulajdonsághalmazt, amit az állat fogalmához rendeltünk.

De tulajdonképpen kutyák sem léteznek? Hiszen ez nem kutya, hanem egy vizsla. Az sem kutya, hanem egy agár. Amaz sem kutya, hanem egy uszkár. Mégis… Mindhárom kutya, hiszen mindhárom kimeríti azokat a tulajdonságokat, amit a kutya szóhoz rendeltünk.

Vannak még absztraktabb fogalmaink. Létezik olyan, hogy barokk zene? Létezik olyan, hogy alkotmányos monarchia? Létezik olyan, hogy ütemhangsúlyos verselés? Létezik olyan, hogy középpontos szimmetria? Létezik olyan, hogy hazaszeretet? Létezik olyan, hogy romantikus vígjáték? Léteznek páros tökéletes számok? Léteznek, hiszen létezik az, amit reprezentálják ezeket a fogalmakat.

Léteznek tündérek? Léteznek varázspálcák? Léteznek ókori vadászbombázók? Léteznek öt csúccsal rendelkező szabályos testek? Nem léteznek, mert nincs a valóságnak olyan szelete, amik reprezentálnák ezeket a fogalmakat.

Sőt. Létezik olyan, hogy búzaszem? Igen. De ha megőrlöm, akkor az az adott búzaszem megszűnik búzaszemnek lenni, viszont keletkezik liszt, ami viszont addig nem volt. Miért? Az anyaga ugyanaz és ugyanannyi maradt. Minden atommal, minden protonnal, elektronnal, neutronnal el tudunk számolni, mégis a konkrét búzaszemünk megszűnt létezni, az addig nem létező lisztünk meg létezni kezdett. Azért, mert az, hogy búzaszem, meg az hogy liszt, nem anyagi természetű, hanem az anyagi világ tulajdonságait leíró fogalmi természetű, a világot nem csak anyagában, hanem állapotában, hierarchiájában, viszonyaiban megfogalmazó leírás. Létezett a búzaszem és létezik a liszt, mert volt/van a valóságnak olyan szelete, ami ezeket a fogalmakat (búzaszem, liszt) megtestesíti.

~ ~ ~

És akkor az időről. Nem csak mozgás van. Pl. változhat – akár ciklikusan is – mondjuk a hőmérséklet (lásd: nappali meleg, éjszakai hideg). Változhat a fényerő is – nappali világosság, éjszakai sötétség). Változhat a légnyomás (lásd: hang). Változhat a feszültség. De itt kb. az összes létező fizikai tulajdonságot fel lehetne sorolni.

Illetve nem csak úgy van a mozgás, hanem a mozgásnak van valamiféle mértéke. A csiga lassú, a gepárd gyors. De itt megint minden létező fizikai tulajdonságot fel lehetne sorolni, aminek a változásához valamiféle mértéket kellene rendelni.

Igen, elvonatkoztatva ezen jelenségek konkrétumaitól (hogy most pozícióról, hőmérsékletről, fényerőről van szó), megragadtuk a lényegileg közös pontot, azt a valamit, aminek függvényében leírhatók ezek a változások. Az idő – amúgy nem jobban, mint a tér – egy absztrakció, egy fogalmi természetű valami.

A tapasztalataink azt mutatják, hogy egyrészt ez a valami – amit időnek neveztünk el – mérhető, a különböző időtartamok összevethetők, a különböző időpontoknak van sorrendje. Szintén azt mutatják a tapasztalataink, hogy a különböző változások (pozíció, hőmérséklet, fényerő) így absztrahált közös jellege nem pusztán ugyanolyan, hanem ugyanaz a dolog, a világ jelenségei konzisztensen leírhatók úgy, hogy ezeket egyetlen közös tulajdonságként kezeljük. Ha nagyobb egy bolygó sebessége, akkor gyorsabb lesz a tél-nyár váltakozásának a sebessége is, a hőmérsékletváltozás sebessége is. Méghozzá számszerűsíthető, kiszámítható módon.

Az idő létezik, mert megtestesíti, reprezentálja a valóságból valami azt a fogalmat, amit az idő fogalma leír, meghatároz. Az idő nem kevésbé létező, mint az elektromos feszültség, az energia, a páros rím, a bokaficam vagy a paralelogramma.