Ha egy test egy táv megtétele közben a maradék táv felénél mindig megduplázza a sebességét, akkor most mi van? :D

Az első a jó válasz, a második csak értelmetlen hablaty. Jó persze ha mechanikusan akarod kezelni a problémát, akkor ugye azt kapod, hogy a táv felénél duplázódsz, aztán annak a felénél ismét ismét ismét, de a nagyon nagy sebességekre csak nagyon kicsi táv fog jutni, a végtelen nagy sebességre például csak végtelen kicsi táv, amit végtelenül kicsi idő alatt fog megtenni.

Ami azt jelenti, hogy ki kell ugrani a mechanisztikus szemléletből (azaz abból, hogy a megtett út-idő-sebesség grafikont darabonként akarod megnézni), mert ezzel végtelen időt el fogsz tölteni, de a végtelen időt az út egy végtelenül kicsi és rövid ideig tartó részére fogod vesztegetni, mert az út első 99%-át gyakorlatilag 1 másodpercen belül, 3-4 sebességduplázással teszed meg.

Ilyenkor jön elő az a közelítés, amit az első is leírt.

Kedves 23:22!

A kérdezo akarta, hogy tekintsunk el a fénysebességtol mint határsebességtol. Az ido még rovidebb torténetében Hawking leírta, hogy ha át tudnánk lépni a fénysebességet, akkor vissza tudnánk utazni az idoben. Ergo, ha a testnek nincs meghatározva egy felso sebességhatár (még fénysebesség alatt), akkor túllépi a fénysebességet, vagyis visszautazik az idoben. Amire te és a tobbiek válaszoltak, az nem teljesen a kérdés, mert ha nincs felso sebességkorlát, akkor az általam leírt szituáció valósul meg, vagyis az elindulása elott érkezik meg. Ha lenne korlát, akkor érkezne meg az alatt a 2/3 másodperc alatt.

Mi ezen az értelmetlen hablaty???

10:58

„Amit az első leírt, az nem közelítés, kedves utolsó.”

Akkor mi? A problémának egyfajta közelítése, vagyis egyfajta megoldási módja. (Közelítés alatt nem azt értem, hogy kerekítés vagy hogy nem pontos az adat.) A mechanisztikus módszer az egyik közelítése a problémának, a határérték számítás a másik. Érted?

12:16

„A kérdezo akarta, hogy tekintsunk el a fénysebességtol mint határsebességtol. Az ido még rovidebb torténetében Hawking leírta, hogy ha át tudnánk lépni a fénysebességet, akkor vissza tudnánk utazni az idoben. Ergo, ha a testnek nincs meghatározva egy felso sebességhatár (még fénysebesség alatt), akkor túllépi a fénysebességet, vagyis visszautazik az idoben.”

Egy részről attól, hogy Hawking leírta, még nem biztos hogy úgy van. Ez mindössze egy elmélet.

Más részről az, hogy eltekintünk a fénysebességtől mint maximumtól, az azt is jelenti, hogy eltekintünk minden egyéb hatástól, amit a fénysebesség közelítése és elérése okozna, azaz eltekintünk az idődilatációtól, a tömegnövekedéstől, az időutazástól és minden egyébtől, ugyanis ezek egymásból következnek, és a feladat kiírója értelemszerűen (ha tudod mit jelent) egy ilyen absztrakcióval akart élni. Ezért értelmetlen hablaty, mert nem a feladatra válaszol, hanem okoskodik fölöslegesen.

Utolsónak: én nem tekintettem el a hatásoktól, mert a kérdezo ezt nem írta le. O csak azt írta, hogy ne vegyuk határsebességnek a fénysebességet.

A Planck-számosnak: a helyzet az, hogy elég hamar eléri a fénysebességet. Már a 29-ik sebességduplázás után túllépi (2^29 = 536 870 912 m/s), az elotte levo távolság pedig 0,000000001 m, ami még nagyon messze van a Planck-távolságtól, ami 1,616252*10^-35 m. Haladásról tehát még beszélhetunk.