A matematikát kitalálják vagy felfedezik a matematikusok?

inkább kitalálják.

még nem hallottam olyat, hogy csak úgy véletlenül céltalanul fedeztek fel volna dolgokat

mindig van egy probléma, amit a matematikusok megpróbálnak kikerülni a maguk módján

És most itt tartunk

"A matematika mint olyan egy, a természet jellegéből adódó dolog, vagy egy mesterséges kreálmány, amit csak kitaláltak az emberek?"

A matematika az univerzum legalapvetőbb tulajdonsága. Tehát az első változatod az igaz.

A matematikát nem kreálják, hanem felfedezik az újabb és újabb összefüggéseit.

Például a kör kerületének és átmérőjének arányszáma, a pi, nem kitalált, emberek által eldöntött dolog, hanem a természet, az univerzum alaptulajdonsága.

alapvetően a matematika egy teljesen elméleti logikai rendszer, aminek felépítésében nincs köze a valósághoz, tehát mesterségesen kreált. Épp ezért ad egyfajta abszolút igazságot, mert nem azon nyugszik, amennyit az éppen aktuális technológiai szintünkön érzékelni tudunk a világból, hanem ezektől függetlenül végig pusztán logikai úton épül fel.

Viszont mivel kérdésfelvetésében merít a természetben tapasztaltakból (pl. a természetes számok fogalma, amire aztán lényegében építik az egész matematikát - kivéve, amikor felteszik, hogy nem erre építjük, de ez már a halmazelmélészek elfajlása), így nagyon alkalmas a valóság modellezésére, de ettől még nem a valóságot írja le, hanem sok valós problémát és jelenséget meg lehet közelíteni egy matematikai modell felépítésével (ami hol elég jól hasonlít a valós helyzetre, hol kevésbé), és a matematika azon a matematikai modellen belül tud már csak dolgokat mondani, de magához a modell felépítéséhez semmi köze.

Tehát pl. a fizikusok valamilyen módon felírnak egy modellt, hogy mondjuk az erők vektorok egy koordináta-rendszerben, és mint vektorokat adjuk össze őket, stb., mert az ő tapasztalataik, eredményeik alapján ez jól működő modellnek tűnik, ami jól leírja a valóságot, akkor onnantól kezdve ebben a modellben lehet matematikát alkalmazni, mindenféle differenciálegyenleteket felírni, kijönnek dolgok a modellben, amikből következtetéseket tudunk levonni a valódi világra is - a modell pontosságától függően pontosat, pl. kiszámoljuk, hogy a 30fokos szögben 10N eldobott labda milyen messze repül, amiben persze csomó mindent nem számoltunk (a labda pörgését a levegőben, a deformálódását, a légmozgást, a légellenállást, stb.), de a modellünkből azért valami elképzelést le tudtunk vonni a környezetünkre.

Vagy ahogy valaki felhozta a pi-t, mint az átmérő és kerület közötti példának, az sem létezik így a valóságban, hiszen a valóságban nincs olyan, hogy tökéletes kör. Az már csak egy matematikai módon való lemodellezése a valóságnak, amikor feltesszük, hogy valami az tökéletes kör.

Ez egy elég ősi filozófiai kérdés. Szerintem itt erre megnyugtató választ nem fogsz kapni. Nekem talán úgy tűnik, hogy a matematikai konstrukciók léteznek, csak felfedezik a matematikusok:

-A felfedezés és a kitalálás között megvan az az alapvető különbség, hogy a felfedező személyétől nem függ a felfedezett összefüggés: mindegy, hogy ki találja meg amerikát, attól az az ami. Ha nem Kolombusz, akkor más. A feltaláló ezzel szemben találmányába beleteszi látásmódját: ha nem Otto találja fel a robbanómotrot, akkor más, de arra nagyon kevés esély van, hogy pont ugyan azt a struktúrát találta volna ki, valószínűleg jónéhány dolog más lenne rajta.

Ebből a szempontból a matematika az előbbire hasonlít, mert mindegy, hogy ki fedezi fel az összefüggést, pl. a kör kerületének és átlójának aránya 3,1415..., ezen nincs mit szépíteni, az annyi amennyi.

A matematika egy hibás alapra épített házhoz hasonló.

Olyan struktúrát hoz létre, amivel az "alkotója" felszámolhatja önmagát.

"mat" "mat" : elvi síkon nyilvánul meg vele az anyagiság (a legrosszabbik mérget tartalmazza).

A matematikát az elmében fodrozódó önzés hozza létre.

Egyfajta "ellenbeavatásnak" tekinthető, mely az "antiteljességhez" vezet el

(=az "űrhöz", a "pusztához"... "elsötétíti az eget"...

(a balek elme azt képzeli, hogy egyre fokozódó világosságban, egyfajta illuminációban van része

a "matematikai beavatás" során...

végül teljesen kiüresedik).

A beavatás negatív útjának tekinthető.