Szerintetek is óriási kacsa hogy két fehér embernek néger gyereke született?

Kérdező, kérdezd meg a Czeizelt, az majd tudományosan levezeti Neked!

De sos keress egy pszichiátert is, mert úgy látom , nagy szükséged lenne rá :D

Tudjuk, hogy a bőrszínt több génpár határozza meg. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy csak két gén van9, amelyek a kromoszóma A, ill. B helyén találhatók. A gén egyik formája (M) nagyobb mennyiségű melanin termelésére késztet; a gén másik formája10 (m) pedig csak kis mennyiségű melanin termelésére. Az A pozícióban tehát az MAMA, MAmA vagy mAmA párok11 fordulhatnak elő. Ez arra késztetné a bőrsejteket, hogy sok, közepes mennyiségű vagy kevés melanint termeljenek. Ennek megfelelően a B pozícióban az MBMB, MBmB vagy mBmB génpárok fordulhatnak elő, amelyek megint csak sok, közepes mennyiségű vagy kevés melanin termelésére késztetnék a sejteket. Tehát a nagyon sötét bőrű emberek például az MAMAMBMB kombinációval rendelkezhetnek (lásd 2. ábra). Mivel az ilyen embereknek akár a spermiumai, akár a petesejtjei csak az MAMB kombinációt mutathatják (hiszen A-ból és B-ből csak egy-egy pár kerülhet be a spermiumba, ill. petesejtbe), csak olyan gyermekeik lehetnek, akiknek ugyanaz a génkombinációjuk, mint nekik. Ezért az összes gyerekük sötétbőrű lesz. Hasonló módon az mAmAmBmB génkombinációval rendelkező világosbőrű embereknek csak ugyanilyen gyermekeik lehetnek (lásd 3. ábra).

Nézzük meg, milyen kombinációk adódhatnak olyan szülőknél, akik közepesen barna mulattok, és az MAmAMBmB kombinációval rendelkeznek (ezek lehetnek például egy MAMAMBMB, ill. mAmAmBmB típusú pár utódai; lásd 4. ábra).

Ezeket a kombinációkat egy diagram segítségével ábrázolhatjuk, amelyet „kosárkadiagramnak” neveznek (lásd 5. ábra). Baloldalon az apai spermiumnál lehetséges négy génkombináció látható, a felső sorban pedig az anyai petesejt lehetséges kombinációi (mint már említettük, egy szülő minden génpárból csak egy-egy gént tud átvinni a spermiumba, ill. petesejtbe). Kiválasztjuk a spermium egy adott génkombinációját, és követjük a sort jobbra egy adott petesejt-kombinációig (mint amikor egy helységet keresünk a térképen a koordinátaadatok segítségével). A metszéspont megadja annak a gyermeknek a genetikai összetételét, aki ebből a speciális spermium-petesejt kombinációból születik. Például egy MAmB típusú spermiumból és egy mAMB típusú petesejtből egy MAmAMBmB típusú kombináció adódik, amely azonos lesz a szülőkkel. A többi kombinációs lehetőség azt adja, hogy egy ilyen mulatt pár gyermekei öt különböző melaninkoncentrációt (és így bőrszínárnyalatot) mutathatnak. Ezt az öt bőrszínt a diagramon a szürke különböző árnyalatai jelzik. Ha a bőrszín kódolásában három gén venne részt, akkor a melanin-koncentráció (bőrszín) hét fokozatát kapnánk.

Tehát a különböző „bőrszínek” széles skálája – a nagyon világostól a nagyon sötétig – akár egyetlen nemzedékben kialakulhat, amely ezektől a speciális típusú, közepesen barna szülőktől származik.

Ha a „fehér” emberek (mAmAmBmB) csak más fehér emberekkel házasodhatnának, és egy olyan helyre vándorolnának, ahol utódaik nem tudnának sötétebb típusú emberekkel házasodni, ebből egy tisztán „fehér öröklődési vonal” jönne létre. Elveszítenék azokat a géneket, amelyek nagyobb mennyiségű melanin termeléséhez és így a sötétebb bőrszínhez szükségesek.

Ha tehát egy közepesen barna szülőpárból indulunk ki, könnyű megkapni nemcsak az összes különböző „színt”, de az olyan utódok csoportjait is, akiknek a bőrszínárnyalata később nem változik.

De mi van azokkal a népcsoportokkal, amelyek változatlanul közepesen barnák, mint manapság sok nép a világon? Ez is egyszerűen megmagyarázható. Ha az MAMAmBmB vagy mAmAMBMB kombináció hordozói többé nem házasodnak más kombinációk hordozóival, akkor ismét csak közepesen barna utódaik lehetnek (amint a 4. ábrán látható). Ezt mindenki ellenőrizheti egy kosárka-négyzet segítségével.

Ha egy ilyen vonalhoz tartozó ember ismét összeházasodna egy másik vonalhoz tartozóval, akkor az egész folyamat éppen fordítva játszódna le. Utódaik rövid időn belül a bőrszínek egész skáláját mutatnák, ami gyakran egy családon belül fordul elő. A 6. ábrán „Anglia bámulatos ikrei” láthatók. Az egyiknek láthatóan világos a bőrszíne, míg a másik inkább sötétbőrű.

Ha valaki papíron elvégezi a számítást úgy, hogy közben betartja a megadott szabályokat, akkor egyáltalán nem lepődik meg ezen az eredményen. (Arra az esetre, ha az Olvasó szeretné önállóan elkészíteni a diagramot, adunk egy kiindulási pontot: Az anya nem rendelkezhet az MAMAMBMB kombinációval; ezenkívül az ikrek nyilván nem egypetéjűek, mivel nem teljesen azonosak.)

Ha a földön minden embernek meglenne a lehetősége, hogy tetszése szerint válasszon magának partnert, és élne is ezzel a lehetőséggel, majd az emberek véletlenszerűen csoportokra oszlanának, akkor a génkombinációk egészen új készlete jönne létre. Akkor az sem lenne kizárt, hogy valakinek mandulaszeme és fekete bőrszíne, kék szeme és göndör fekete haja stb. legyen. De ne felejtsük el, hogy a géntől a látható jegyig vezető út sokkal bonyolultabb, mint ahogy mi leegyszerűsítve elmagyaráztuk. Így például néha bizonyos gének egymással össze vannak kapcsolva. Az alapelv azonban nem változik.

Ma is gyakran megfigyelhetünk egy embercsoporton belül olyan jegyeket, amelyek egy másik embercsoportra jellemzőek. Például láthatunk széles és lapos orrú európaiakat, sápadt bőrű vagy europid szemállású kínaiakat stb. Ma a legtöbb tudós egyetért abban, hogy a „rassz” fogalmának nincs vagy alig van biológiai jelentősége a ma embere számára. Ez egyben erős érv az ellen a nézet ellen, miszerint az embercsoportoknak sokáig egymástól elkülönülve kellett élniük.

Először is elnézést kérek minden, normális emberek közötti interakcióra képes embertől az offért, de kikívánkozik belőlem egy válasz.

Kedves kérdező. Had kérdezzem meg a te iskolai végzettségedet, eredményeidet. Ha már ennyire dobálózol azzal, hogy mit kell és mit nem egy egyetemi tanulmányhoz. Való igaz, hogy vannak olyan karok és egyetemek, akik mindenkit felvesznek, de én legutóbbi értesüléseim szerint nem ilyenre járok, hacsak az utóbbi 3 hétben, mióta szünet van, nem változtattak ezen.

Én egyébiránt így fogalmaznék: remélem, hogy művelt és tanult vagyok, és hogy minél többet ismerek meg a világból minden téren, annál inkább látom, mennyi mindent kell még tanulnom. Tudom, hogy vannak hibáim, ezeket hajlandó vagyok beismerni, mindazonáltal úgy hiszem, jelen esetben nem vétettem hibát. Nem szokásom a levegőbe beszélni, most se tettem. Az, hogy megpróbáltam rávilágítani, kedves kérdező, az érvelésed, és a modorod néhány hiányosságára, nem hiszem, hogy bűnömül kéne felrónom. Ha az előzőekben a modorom, minthogy hétköznapi társalgási stílusban írtam, nem felelt meg, így a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal és választékossággal magyaráznám meg még egyszer a mondanivalómat, mindenfajta kioktatás, lenézés, lekezelés nélkül, és a vulgaritás legkisebb formájától is mentesen.

Először is hoztam egy példát, amit csak azért tettem, mert a válaszok zömében szó volt róla, egyébként pedig pont te hoztad fel, kedves kérdező. Beismertem továbbá, hogy valószínűleg nem a legjobb példa, mert ha több információm lenne, bizonyára megtalálnám, megtalálnánk az okot. Majd bevallottam, hogy nem vagyok biztos valamiben, ami egyébként mind a kérdés, mind az időközben kialakult téma szempontjából merőben lényegtelen, és megindokoltam, hogy miért is nem vagyok ebben a bizonyos információban biztos, viszont elismételtem, hogy mi az amiben a kérdésed szempontjából viszont biztos a tudásom.

Ezek után még én kerestem némi mentésget, ami magyarázza a viselkedésed, ami, ha nem is tenné elfogadhatóvá, de legalább kevésbé lenne hihetetlen módon sértő. Ezek az érvek a korod - amennyiben fiatal vagy -, és a leegyszerűsített tudásod lenne, amelyre bátorkodtam felhívni a figyelmedet, hiszen a középiskolában egy valóban egyszerűsített változatot tanítanak a genetikáról, rengeteg mindent meg sem említve.

De úgy tűnik, teljesen felesleges volt bármilyen mentséget keresnem.

Nos, mindezt, úgy érzem, le kellett írnom. Ez nem beismerés, és nem is valamiféle bocsánat kérés, nem is magyarázkodás. Bárhogyan is értelmezd, kedves kérdező, én mindezt azért írtam le, mert sem azt nem szeretem, ha megrágalmaznak, sem azt, ha kiforgatják a szavaimat. Azt pedig, ha jóhiszeműen, a tőlem telhető legpontosabb választ adom valakinek, és erre csak sértegetést, nem kétkedést vagy normális hangvételű választ, hanem csak sértegetést kapok válaszul, nem vagyok hajlandó eltűrni.

Ezzel zárnám, kedves kérdező, jelen soraimat.

Maradok (tisztelettel):

A Géninterakciós Válaszoló

Kedves Géninterakciós válaszadó. Gyönyörû választ írtál, csak az a baj, hogy a kérdezô nem tartozik az általad említett normális emberek közötti interakcióra képes emberek közé.

Sajnos valószínûleg senki, de senki nem fogja tudni meggyôzni arról, hogy

1. esetleg ô is tévedhet

2. inteligens ember akkor sem reagál ilyen stílusban, mint ô, ha esetleg igaza van, és mindenki más ostobaságot beszél.

A fentiekbôl következik, hogy teljesen felesleges idôpocsékolás bármit is írni neki, és még véletlenül sem szabad hagyni, hogy felbosszantson, mert attól csak neked lesz rossz.

Mindenesetre örülök, hogy vannak még olyan emberek, mint te, akik higgadtan, udvariasan és felnôtt ember módjára tudnak kommunikálni, az arra érdemtelenekkel is.

A kedves kérdezôt pontosan azért tartom végtelenül ostobának, mert minderre képtelen. Akkor is ez a véleményem, ha netalántán summa cum laude végezte a biológia szakot.

"Mindenkinek van csak senki sem kíváncsi rá"

AKKOR MEG MI A F@SZT KÉRDEZGETSZ ITT???

Szegény kérdező, nálad is valami hibás géninterakció történhetett:)

Nem ártana megnézetned magad egy szakemberrel.

Amúgy a kérdésedben ("szerintetek") pontosan véleményt kértél. Csak a későbbi kommentedben mutattál rá, hogy szakszerű választ kérsz. Így ha véleményt kérsz, majd kijelented, hogy nem érdekel senki véleménye, akkor minek kérdezel? Tudom, ez az oldal arra való, de könyörgöm intelligens ember ha kérdez, akkor meghallgatja a választ is, és utána dönti el, hasznos volt-e a számára, vagy sem.

Szerintem nagyon jó, hogy okos vagy, és van rálátásod különböző témákra, de a gond az, hogy ha a stílusod ilyen marad, akkor az égvilágon senki nem lesz kíváncsi arra, ami mögötte van. Mondjuk ez sem nagy gond, hiszen ha mindenki nagy ívben elkerül a minősíthetetlen stílusod miatt, mintha büdös lennél, akkor lesz időd arra, hogy alaposan kivesézd a bőrszín és szemszín öröklődésének kérdéskörét. Majd gyere vissza pár év múlva és büszkélkedj - akkor talán már lesz mivel. Hajrá:)