Félelmetes élmény viharral? Meséljetek.

Az első rossz élményem gyerekkoromban ért, amikor a Zemplénben táboroztunk egy völgyben, és egész éjjel a fejünk felett dübörgött a vihar. Percenként vágott bele a közeli hegyekbe, és a kis sátrainkban nem éreztük túlzottan biztonságban magunkat... Addig nem zavart az égzengés, de attól a naptól kezdve féltem tőle még a házban is.

Azután jött 2006 augusztus 20.-a, Dunapart. Már a vihar előtt fél órával TUDTAM, hogy baj lesz, éreztem a levegőben. (Mindig megérzem, sosem tévedek.) De hiába mondtam a páromnak, és a lányainak, hogy menjünk, mert ez most valami brutális dolog lesz, azt hitték, ez csak a szokásos "viharparám". A páromhoz bújva motyogtam, hogy "menjünkmár menjünkmár", aztán egyszerre csak nagyon nagy CSEND lett, fűszál se moccant, és akkor már tudtam, hogy késő. A következő pillanatban leszakadt az ég. Orkán, szakadó eső (otthon láttuk, hogy a bugyink is elázott), felkavart homok, ami miatt látni sem lehetett és a szánk is tele ment vele, és repkedő szemét... Egy kresztábla, amit a szél tépett le, kevéssel a fejünk mellett húzott el. Ordító tömeg mindenütt, és folyamatos dörgés, villogás, nem lehetett tudni, hogy a tűzijáték hangja-e, vagy a villámoké. Lépésben, fél óra alatt jutottunk el a nem messze álló autónkig, miközben én átéltem a rémálmomat... Pokoli volt, azóta sem mentem ki a tűzijátékra.

Ezután a következő év augusztus 20.-a sem volt sokkal jobb. A Pilisbe mentünk, ahol sikeresen belefutottunk egy hatalmas viharba a hegyen. Faágak repkedtek szerteszét, és jégeső verte az autót. Éjszakai sötétség volt, nappal. Ennél többre azonban nem emlékszem, mert befogtam a fülem, és becsuktam a szemem. Az autót a párom vezette...

Ma már, ha lakásban vagyok, akkor nem zavar annyira a vihar, de ha közel dörög, azt gyűlölöm, és rettegek tőle. Olyankor 30 éves létemre is befogom a fülem, sőt, felteszem az MP3 lejátszót és bömbölve hallgatom a zenét, hogy ne is tudjak róla...

Én egy táborban voltam, strandra mentünk volna, de már reggel lehetett látni, hogy vihar lesz. Benn voltunk az épületben. Láttuk a leszakadó faágakat, a melletünk levő akácerdőben sok fa kidőlt. Egyszer csak a szél bevágta az egyik ablakot, ami 2cm-vel ment el a fejem mellett. Fél órás vihar volt, de bőven elég volt ahhoz, hogy az egész udvar tele legyen levelekkel, letört faágakkal és hogy leszakítson egy vezetéket, szóval elment az áram, így víz se volt és kb5km-re voltunk a várostól.

Most hirtelen ez jutott eszembe, de lehet hogy nem jön át így írásban teljesen a hatás. :/

Az én elsőm, a Balatonon volt.

Még talán elsős lehettem, és kiálltunk az esőre, hogy szép nagyra nőjjünk.

Az egyik pillanatban minden sárha volt, és csak azt éreztem, hogy valami iszonyatos erő van körülöttem.

Olyan közel csapott, hogy a hangot nem is hallottam, csak azt, hogy semmit nem hallok, még az eső cseppek kopogását sem.

A második remek vihar otthon volt. Egy hegy alatt laktunk, és a vihar, mint egy ugratón, úgy vett mindíg lendületet, amikor jött. Az egész család a folyosón gubbasztott, mert a szoba ajtón nem lehetett kinyitni.

Az ablakok zárva voltak, a függöny mégis szinte vízszintesen állt.

Sosem féltem, mindíg lenyűgözött a vihar.

Ha este jön, és még ébren vagyok, akkor nincs az az altató, ami elaltatna. Ha meg már alszom, nincs az a dörgés, ami felébreszt. Úgy alszom, mint egy gyerek, még a nyál is csorog a számból, és kipihenten ébredek reggel.

Volt egy osztálykirándulás Esztergomban, és egy ifjusági szálláson néztük, ahogy a Duna másik oldalán tombol a vihar. Nem hallottunk dörgést, csak folyamatos, sűrű villámokat láttunk.

Egy kialudt lámpa alá ültünk le, mígnem befordult a sarkon, vagy 7-8 ló, akik meg voltak ijedve a vihartól.

Egyedül Én kapcsoltam, és tereltem be mindenkit a bokorba.

Azóta is egyet értünk, hogy a társaim életét mentettem meg.

Ami kissé ilyestő volt, az a 2005-6 telén tomboló hóvihar volt.

Egy dombon keresztül autóztam nővéremért, aki egy kisváros vasútállomásán ragadt, mert a vonatok már nem jártak. Ahogy felértem a dombra, bekerültem a hóviharba.

A menetirány szerint balról fújt a szél, úgy, hogy a autót is cibálta.

A gond az volt, hogy a látótávolság gyakorlatilag 1 méter volt. A havat keresztben hordta, így teljesen elvesztettem a térérzékelésemet. Csak lépésben haladtam, az út közepén, és csak addig voltam benne biztos, hogy jó az irány, amíg láttam a csíkot. Ahogy a szaggatott vonalnál a szünet következett, nem voltam benne biztos, hogy nem egyenesen az árok felé tartok-e.

Az autó mindkét oldalán kerestem a következő csíkot, a korányt pedig úgy szorítottam, hogy izomlázam lett, csak egyenesen menjek.

Plusz motiváció volt, hogy néha jöttek szemben is.

23.37-es vagyok

Eszembe jutott még egy.

Kicsi voltam, kb. 8-10 éves lehettem, amikor a Balatonnál nyaraltunk. Óriási vihar volt, méteres hullámok voltak, szakadt az eső, befolyott a kis apartmanunk ajtaja alatt a víz, de az én bátor, erős nagypapám kiment és leszedte a stég padlóját alkotó pallókat, hogy ne vigye el őket a víz. Csorgott a fejéről az eső, a nadrágja teljesen elázott, de leszedte az összes pallót! :) Óriási vihar volt.

2006 aug. 20. Mar irtak elottem, borzalmas volt.

Tavaly eleg sok supercellat figyeltek meg idehaza, egynek szinte a teljes eletutjat vegig tudtam kovetni az egyik eloadas alatt. A harmadikon voltunk, egy olyan teremben, aminek az ablakai hatalmasok voltak, igy jo kilatas nyilt a varos kornyekere. Semmi jel nem utalt viharra, az eg kristalytiszta volt. Talan a tulzott csend volt nyomaszto. Aztan megpillantottam azt a jellegzetes alaku sotet felhofalat, amely jol elkulonult a kek egtol. A szel oriasi hullamokban erkezet, eleredt az eso, ami ugy omlott, amilyet elotte meg sosem lattam. Volt benne egy kis jeg is. Nem tartott 20-25 pernel tovabb maga a vihar, de az a hirtelen sotetseg, ahogy a szel bele-belekapott a remego ablakszarnyakba, hatborzongato volt. A koruton, ahol nem tudott rovid ido alatt elfolyni, 15-20 centi magasan hompolygott a viz a padkak menten, benne kisebb agakkal, gallyakkal. Engem inkabb elbuvolt, mintsem megijedtem volna. Persze zart helyen, biztonsagban voltam. Ha a szabadban ert volna, maskepp emlekeznek mindenre.