Helytálló lehet az az elmélet, hogy az álom az agy egy védekezőmechanizmusa az éberség fenntartására?

"Úgy tudom, hogy amikor az ember álmodik, akkor a legéberebb."

Nem, ébren a legéberebb. Az álomról régóta tudni véljük, hogy melléktermék, mint maga a tudat is. Az agy rendszerezi a napi ingereket, összekapcsolja a régebbi emlékekkel, és ez az "újraélés" adja az álmokat.

Nem.

Az álom az a folyamat, amikor az agy, pihenés közben, rendszerezi az őt ért ingereket.

Más dolga nincs sok, emiatt van idő és energia arra, hogy a legutóbbi alvás óta történt eseményeket behelyezze a régebbiek közé.

Nem kell túlbonyolítani.

"Úgy tudom, hogy amikor az ember álmodik, akkor a legéberebb."

Rosszul tudod. Alvás közben akkor a legéberebb, igen. De ez nem keverendő össze az ébrenléttel. Hiába alszik éberebben, mint bármikor máskor, attól még nincs ébren. És pl. egy apró neszre sem valószínű, hogy felébred.

"Lehetséges, hogy azért alakult ki az evolúció során az álmodás képessége, hogy a test hamarabb tudjon reagálni a környezeti veszélyekre?"

Pont erre vonatkozik az utolsó mondatom.

Még azt figyelmen kívül hagyva, hogy a funkciója is más, az hogy "éber" vagy, nem jelenti azt, hogy ébren is vagy.

Lehet, hogy azt észreveszed, ha valaki melléd lép, míg mély alvás közben nem riadnál föl rá, de azt, hogy valami motoz a bokrokban, teszem azt, egy nagymacska oson feléd, a prédájára lesve, nem veszed észre. Azt még ébren is nehéz.

Emiatt alszanak általában a főemlősök védett helyen (még a súlyuk miatt a fákon nehézkesen mozgó gorillák is az ágak közé raknak fészket éjszakára) és állítanak őröket, amíg a többiek alszanak.

Az álomnak ehhez semmi köze. Nem is hatékony rá.

Utolsó vagyok.

Félreértések elkerülése végett, a "nem"-et a kérdező által feltett kérdésre írtam, nem az előttem elhangzottakra.

Az előttem utolsóként szólóval amúgy még egyet is értek. (Végeredményben a többiekkel is.)