Ki tud kémiával kapcsolatos idézeteket? (Kérlek titeket, írjatok! )

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Kosztolányi Dezső Halotti Beszéd - ből.

"Tudományunk már közel áll a megoldáshoz. Fűtőeszközül a vizet tudjuk használni, mert ez oxidált és legtűztartóbb anyag.

Aztán a tudós tovább haladt a különös lombikok felé, és megint valami nagyon meglepőt mondott.

- Az élő szervezet titkai is közel állnak már a felfedezéshez. Éppen jó, hogy erről beszélünk, mert majd el felejtettem a lombikomat – kapott a homlokához - én magam is az organizmus titkain dolgozom.

Erre már Lucifer szólalt meg gúnyos modorában.

- Nagyon vénül az ember, hogyha már lombikhoz tér, midőn organizál[7]. - Még kacagott is egyet a vicces mondáson. - Ha még sikerülne is műved, miféle szörny lesz az!? Mint szótlan gondolat, szerelmi érzés, melynek tárgya nincs. Olyan lény, amelyet a természet kiközösít magából, amelyhez nincsen hasonló, nincsen vele ellentétes, nincsen eltervezve. – Komorrá vált a hangulat a szavak nyomán. - És honnan venné ez bármilyen tulajdonságát, jellegét, ha elzárva a külső hatásoktól, a szenvedéstől, csupán egy szűk üveg lenne az, amiben öntudatra ébred?

Csak a tudós nem figyelt fel a kérdésben rejlő nagy igazságra. Büszkén mutatta lombikját. - Nézd, nézd, hogyan forr miként ragyog, itt-ott tűnékeny alakok mozognak! Ez a hő nagyon jól hat a jól bezárt üvegben. A vegyi hasonlóság, és az ellenhatás kiválóan összevág. Kénytelen lesz az anyag kívánságom szerint alakulni!

- Bámullak tudós - hízelegett az ördög. - Csak még azt nem tudom, meg tudnád-e oldani, hogy ne vonzzák egymást a hasonlók, és ne taszítsák az ellentétesek.

- Milyen badar beszéd! - a tudós nem volt éppen nagyon kedves. - Ez az anyagok örök törvénye.

- Értem. És mondd csak, min alapul?

- Min alapul? Törvény, mert úgy van. Megmutatja a tapasztalat.

- A természet fűtője vagy tehát csak. A többit a természet maga végzi. - Lucifernek sikerült csapdába ejtenie.

- De én szabom korlátait az üveggel, s kivonszolom a rejtélyes homályból.

- Nem látok eddig még életjelet.

- Nem fog elmaradni! - Önbizalom csengett a tudós hangjában, nem is kevés - Én, aki úgy kilestem már az organizmus titkait, százszor boncoltam már az élő anyagot...

- Hullát fogtál fel mindannyiszor - szólt bele Ádám is a beszélgetésbe, - a tudomány sántán követi csak a meglevő dolgok tapasztalását, s miként bérenc költője a királynak, kész kommentálni a nagy tetteket. De megjósolni,... arra nem terjed ki a hivatása.

- Mit gúnyolódtok? Nem látjátok, hogy már csak egy szikra hiányzik, és életre kél?

- De azt a szikrát, azt honnan veszed?

- Csak egyetlen lépés van hátra már.

- De azt az egyetlen lépést ha nem teszed meg, semmit se tettél, és nem is tudsz semmit. A többi nem számit. – Nekibátorodva folytatta most már Ádám – A többi kint hevert az udvaron. A legszentebb dologhoz az az egy legfőbb lépés vezetne!

Tűnődő csend jött. Ádám sóhaja is éppen hogy csak hallatszott:

- Óh, lesz -e , aki egykor megteszi? Hirtelen ijedten hátrább léptek, mert a lombik felett lebegő füst sűrűsödni kezdett. - Nem lesz soha! - Szólt egy mennydörgés szerü hang a füstből. - Ez a lombik nekem nagyon szűk, és nagyon tág. Hiszen te ismersz engem Ádám, de ők most még nem is gyanítják, hogy létezem.

- Hallottad a Föld Szellemének szavát?! – Ádám, hogy a Föld szelleme őt szólította meg, izgatottan a tudósnak szegezte a kérdést. - Nézd, csak nézd, te gőgös gyönge ember, hogy bírnál azzal, aki ott lebeg? >br> A szellem egyre nagyobb, sűrűbb lett, és egyre feljebb emelkedett.

- Őrültségi roham, - a tudós fejcsóválva nézett Ádámra, - kezdek aggódni miattad.

Ekkor a lombik szétpattant, a szellem eltűnt. A tudósból elszállt a fölényes nyugalom, és az önbzalom. Mérges lett."

Részlet Az Ember Tragédiájából írt Lucifer Víziók - ból.

"Az alkímia volt soron nálam éppen. Elhatároztam, valamelyik érdekes alkimistáról fogok írni egy novellát. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők tragikus sorsa. Őket pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia igazi beavatottjai sohasem „aranycsinálásra” törekedtek, hanem arra, hogy „emberólomból emberarannyá” transzmutálják saját lényüket. Azon fáradoztak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a „Bölcsek köve”, az „iható arany”, az Örök Élet igazi elixírje. Persze közben rengeteg érdekes felfedezésre bukkantak a természet titkait fürkészve alkimista műhelyükben. A mai tudomány ezt már sorra bizonyítja. Például, hogy az elemek egymásba átalakítható energiák: „műanyagkorszakunk” jelzi. Azt is, hogy lehet aranyat, drágakövet, érrendszertisztító, életet meghosszabbító vitaminokat, gyógyszereket és járványokat, fertőzéseket legyőző antibiotikumokat, szérumokat létrehozni.

A kémia az „alkémia” leszármazottja, csak éppen nagyobb tévedésekkel s drágábban teremti meg hasznosnak vélt, de gyakran ártalmassá váló „arkánumait”, mint a természet zseniális biomágiája, amelyet utánozni próbál."

Szepes Mária A Vörös Oroszlán - hoz írt bevezetőjéből.