Miért égethető el a gyámánt?

Rövid/egyszerű válasz:

- az égés oxigénnel való egyesülés

- a levegő nagy része oxigén, a füst széndioxid

- a gyémánt szénatomokból áll

(Ez nem teljesen jó vélasz, amire lejjebb kitérek.)

Mindhárom tényt Antoine Lavoisier francia tudós fedezte fel. Lavoisier különféle anyagokat melegített fel hogy lássa hogy elégnek-e. Két nagy nagyítólencsét irányított egy gyémánt közepébe, és a gyémánt eltűnt, és a helyén széndioxidgáz keletkezett. Ez bebizonyította hogy a gyémánt a szén egy formája. Lavoisier arra is rájött hogy ha levegő nincs jelen akkor a dolgok nem égnek el. Megmérte az elégetett tárgyak és a keletkezett gázok súlyát az égés előtt és után és arra jutott hogy a levegő egy része az ami reakcióba lép az anyaggal az égés során, amit oxigénnek nevezett el.

A "szén" részt azért szokták hangsúlyozni, mert tudjuk hogy a szén ég (fűtőanyag), tehát könnyebb elfogadni hogy a gyémánt is ég. Csakhogy ez TÉVES.

Majdnem minden anyag tud égni, feltéve hogy elég magas hőmérsékletre hevíted. A különbség abban van hogy egyes anyagoknak nagyon magasan van a gyulladáspontja. A gyémánt éghető, de nem gyúlékony: 700 Celsius foknál van a pont. Ezt a rácsos stabil szerkezetének köszönheti: [link] amiben minden szénatom két másikkal kapcsolódik össze. Ezt nagyon nehéz megbontani, és hiába tudna a szénatom az oxigénnel is kapcsolódni, amíg ebben a kötésben már benne van addig nem tud.

Tehát az így feltett kérdésre (miért éghető a gyémánt?) szerintem nem az a jó válasz hogy azért ég a gyémánt mert szén, hanem azért mert minden más is ég.

Egy kémikus viszont javítson ki ha tévednék.

Rövid/egyszerű válasz:

- az égés oxigénnel való egyesülés

- a levegő nagy része oxigén, a füst széndioxid

- a gyémánt szénatomokból áll

(Ez nem teljesen jó válasz, amire lejjebb kitérek.)

Mindhárom tényt Antoine Lavoisier francia tudós fedezte fel. Lavoisier különféle anyagokat melegített fel hogy lássa hogy elégnek-e. Két nagy nagyítólencsét irányított egy gyémánt közepébe, és a gyémánt eltűnt, és a helyén széndioxidgáz keletkezett. Ez bebizonyította hogy a gyémánt a szén egy formája. Lavoisier arra is rájött hogy ha levegő nincs jelen akkor a dolgok nem égnek el. Megmérte az elégetett tárgyak és a keletkezett gázok súlyát az égés előtt és után és arra jutott hogy a levegő egy része az ami reakcióba lép az anyaggal az égés során, amit oxigénnek nevezett el.

A "szén" részt azért szokták hangsúlyozni, mert tudjuk hogy a szén ég (fűtőanyag), tehát könnyebb elfogadni hogy a gyémánt is ég. Csakhogy ez TÉVES.

Majdnem minden anyag tud égni, feltéve hogy elég magas hőmérsékletre hevíted. A különbség abban van hogy egyes anyagoknak nagyon magasan van a gyulladáspontja. A gyémánt éghető, de nem gyúlékony: 700 Celsius foknál van a pont. Ezt a rácsos stabil szerkezetének köszönheti: [link] amiben minden szénatom két másikkal kapcsolódik össze. Ezt nagyon nehéz megbontani, és hiába tudna a szénatom az oxigénnel is kapcsolódni, amíg ebben a kötésben már benne van addig nem tud.

Tehát az így feltett kérdésre (miért éghető a gyémánt?) szerintem nem az a jó válasz hogy azért ég a gyémánt mert szén, hanem azért mert (majdnem) minden más is ég.

Egy kémikus javítson ki ha tévednék.

Köszi a kiegészítést :D

Első válasz miért 0% hasznos?