Miért élünk, ha az emberiségnek később nyoma sem lesz?

hasonlít a gondolat a nihilizmushoz [link]

Utópisztikus érveléseknél vitáknál, meg ilyen jóról és rosszról való elmélkedésnél szokott néhány ember kilyukadni ide, de ez egy zsákutca, egy érvelési hiba.

Persze, ha nagyon messziről nézed a dolgokat, akkor semminek sehol nincs értelme, nincs miért küzdeni, 10 milliárd év múlva majd nem fog számítani, hogy elloptad-e valakinek a kajáját, vagy hogy melyik pártra szavaztál, kiálltál-e a védtelenek mellett, stb.

Az életet nem ezért éljük, és nem ezért teszünk olyan dolgokért, amit jónak vélünk (művészet, segítség másoknak, tudomány, ilyesmi). Egy igazi művész is... nem azért csinálja amit csinál, hogy híres legyen, hanem hogy kifejezze magát. 10 éve én is próbálkoztam írással, és nem lett belőle semmi, pár pozitív kritikát azért kaptam, néhányan elolvasták a novelláim, de nem lettem igazán sikeres. Pár év múlva megint megpróbáltam, de nem lett belőle semmi. Valószínűleg már soha nem leszek író, és nem is fogok próbálkozni többet, de sztem sose fogom megbánni, hogy akkor megpróbáltam.

És azok az emberek, akikre emlékezünk ma, sokkal többek voltak néhány szállóigénél, meg elméletnél, meg felfedezésnél, meg fennmaradt levélnél.

Persze, jó érzés lehet bekerülni a történelem könyvekbe, vagy a tudományba, ahol elneveznek rólam egy képletet vagy módszert, de ez csak olyan mint egy játékban az eredményjelző tábla. Nem az számít, hogy hány pontot értél el, hanem hogy milyen ember voltál, mit hoztál ki magadból, és esetleg hogy mennyire élvezted a játékot.

Akkor irtsuk ki magunkat!

Jobb lesz?

Az életnek nincs értelme, egy véletlen. Nem kell hogy mindennek legyen célja.

Hülyeségnek tartom ezt a kérdést, attól hogy egyszer az emberiségnek vége lesz, az életünk nem változik.

(ennyi erővel minek festjük a hajunkat/körmünket/arcunkat, ha úgyis lekopik? minek nyitjuk ki az ablakot, ha úgyis elhasználódik a levegő?)

Kérdező, szerintem te félreértetted mindkettőnknek a mondanivalóját. A lényeg az, hogy az érvelésed kb ilyen: "2+2=4" de minek? Miért ne lehetne 5? Annyira fontos, hogy 4 legyen? 5csilliárd év múlva, amikor nem lesz ember a földön, nem lesz tök mind1, hogy mennyi jött ki? Különben is, mi az értelme a világnak? Mi az értelme annak, hogy amit feldobok az leesik? Semmi. Ez a nihilizmus, és ebben nagyon el lehet veszni, ami rossz, hibás.

A másik dolog meg, nem mertem írni korábban, de mostmár egészen biztos vagyok benne: te illúzióban élsz. Görcsösen ragaszkodsz az anyaghoz, pedig minden ember tudja, hogy minden elmúlik egyszer. Ez a fizikai világ lényege: aminek kezdete van, annak vége is. Te pedig nem az emlékeidből állsz, nem fontos, hogy állandóan, az idők végezetéig emlékezz bizonyos dolgokra, nem fontos, hogy az idők végezetéig meglegyen a sebhely, amit akkor kaptál amikor 6 évesen focizás közben lefejelted a kapufát. Azok a pillanatok, amik örömet szereztek neked, amik miatt úgy érezted, hogy értelme van az életednek, el fognak tűnni, és később nem fognak számítani. Akkor számítottak, amikor ott voltak, és ez a szép bennük.

Mivel írtál a lélekvándorlásról: a lélek valóban örök (akár létezik, akár nem: a lélek lényege, hogy örökké való, mint a jó is, vagy a rossz is. soha nem volt kezdete és nem lesz vége, mert ezek "ideák"). De a lelked nem úgy kell elképzelni, mint a fizikai tested, a testi vágyaid, a mentális állapotodat, hanem önmagad. Igazából sok ember egy életet (vagy ha létezik a lélekvándorlás, több életet) szán a saját lelkének megismerésére.

Valószínűnek tartom, hogy ez neked túl ezoterikus, de ha mégsem, akkor ajánlom neked az indiai irodalmat, pl bhagavad gita, vagy akár a buddhista tanokat.

Javaslom olvasásra: Madách - Az ember tragédiája c. művet.

"A célt tudom, még százszor el nem érem.

Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?

A cél, megszünte a dicső csatának,

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja a küzdés maga."

(Az meg a másik, hogy mitől vagy benne biztos, hogy nem menekül meg az emberiség? Miből gondolod, hogy csak a Földön élnek emberek vagy más lények? Ja és: attól, hogy millió évek múlva esetleg az lesz, amit mondasz, attól neked még most kötelességed gondoskodni a szeretteidről. Nem csak te létezel a világon, hanem mások is!)

Az emberiség jövője (mint annyi más is a világon) teljesen bizonytalan. Lehetséges, hogy még évezredekig, évmilliókig fejlődik az ember ahogyan az is, hogy holnap betalálja a Földet egy kisbolygó.

Az emberiség feladata nem az, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyjon maga után. Persze hagyhatunk nyomot az utókornak egy vers, könyv, festmény vagy akár egy dal formájában, ami később saját vagy egy idegen faj fejlődését segítheti.

Felesleges évmilliókról beszélni a mi szintünkön.

Hisz a tiszavirág csak egy napig él, de neki az az egy nap az élet.

Nekünk mi egy nap? Sokszor fel sem fogjuk hogy micsoda ajándékot kaptunk a világtól: megszülettünk.

Az ember csillagászati mértékekkel nézve nagyon nagyon rövid ideje van jelen ezen a planétán, de mégis pár ezer év elég volt, ahhoz, hogy eszközt juttassunk egy idegen, távoli égitestre.

Újabb pár ezer év múlva talán már városok lesznek a Marson és más bolygókon. Majd még később az ember elindulhat felfedezni a mély űrt...Hisz olyan hatalmas a világ egyetem, mi pedig olyan kicsik vagyunk.

Végső soron erről szól ez az egész: az élet keresi az életet.

Az utókornak pedig már lehet majd gigászi adattára amiben, ha nem is fizikailag, de valami adatformátumban ott szerepelhet a Mona Lisa, a piramisok vagy éppen a te könyved. A mi dolgunk csupán annyi, hogy éljük az életünket és gyarapítsuk azt a tudást amit elődeinktől megszereztünk, hogy azt utódainknak továbbadva ők is tovább bővíthessék azt.