Amennyiben a vikágegyetem minden atomja gravitációs hatást vált ki az univerzim minden atomjára, akkor egy atomnak hány másikkal kell közvetlen fizikai kapcsolatban állnia? Mi közvetíti az erőhatást?

Nem nagyon értem, hogy mit akarsz kérdezni, és éppen emiatt nem is biztos, hogy ez válasz rá, de talán közelebb visz.

[link]

> Amennyiben a vikágegyetem minden atomja gravitációs hatást vált ki az univerzim minden atomjára

És a jelenlegi tudásunk alapján ez így van

> akkor egy atomnak hány másikkal kell közvetlen fizikai kapcsolatban állnia

A kérdés nem jó. A kérdés helyesen: akkor egy atom hány másikkal van gravitációs kölcsönhatásban.

A válasz erre: Az összes létező anyaggal.

* * * * *

Persze itt jön, hogy a gravitációt máshogy írja le a részecskefizika, mint a relativitáselmélet. Ha valaki az ebből fakadó ellentmondást feloldja, az bizonyára nagy ünneplés közepette fogja átvenni a Nobel-díjat úgy az ötvenes években, vagy később, feltéve, ha addig a jelenlegi civilizációnk túléli a fokozódó nehézségeinket.

A jelenlegi kvantumfizika szerint a gravitációt egy graviton nevű részecske közvetíti, amit még nem sikerült kimutatni. A relativitáselmélet szerint meg a gravitáció a tér görbülését jelenti.

Az anyag nem a többi anyagra fejt ki gravitációs hatást, hanem a térre!

Ilyen módon az atomok nincsenek közvetlen kapcsolatban a többi atommal!

Az anyag a térre hat és térgörbületet okoz. Ebben a görbületben aztán a többi atom másképp mozog, mintha sima lenne a tér. Nincsenek összekapcsolva az atomok.

A gravitációs hatás fénysebességgel terjed.

Hát nem tudom mennyire osztja meg a két modell a tudósokat. Mindkettő általánosan elfogadott és a maga módján helyesen írja le a megfigyelt jelenségeket. Mindkettő megjósolt olyan jelenségeket, amelyeket aztán kísérletileg is sikerült később igazolni. Tehát mindkettő modell megfelelő, elfogadott. Csak éppen nem egyeztethető össze. Lehetne azt mondani, hogy bizonyos körülmények között az egyik írja le a világot, bizonyos körülmények esetén viszont a másik. Részecskefizikában akár nyugodtan el lehetne tekinteni a gravitációs erőtől. (Legalábbis voltak ilyen nézetek.) Csakhogy vannak olyan helyzetek, mikor mindkét elméletet kellene használni. Pl. fekete lyukak esetén, vagy az ősrobbanás kezdeti állapotánál. Viszont a két elmélet egészen más következtetéseket hoz, olyan szintű ellentmondásba kerülnek, amelyek nem oldhatók fel.

Tudjuk, hogy kell egy olyan elmélet, ami feloldja ezt az ellentmondást. Ezt szerintem minden tudós elfogadja. Hogy a gravitáció egészen pontosan milyen természetű lesz ebben a még nem létező elméletben, arról megoszlanak a vélemények. Pont ezért képes megosztani a tudósokat, mert bármelyiket is nézzük, pusztán hipotézisről van szó. Pont a hipotézisek, az elméleti kérdések osztják meg a tudósokat. A kísérletileg igazolható, kipróbált modellekből összeállt elméleteket minden valamire való tudós elfogadja.

Miért is kellene energia a gravitáció fenntartásához?

Felugrok, leesek. Veszett el energia? Gyengébb lett ettől a gravitáció, amit valamiféle energia betáplálásával lehet csak visszaállítani? Nem.

Ez a térgörbülés dolog nem annyira bonyolult. Azt mondja, hogy a térben mindig és mindenki egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Azt is mondja, hogy minden tömeg meggörbíti maga körül a teret. Minél nagyobb a tömege, annál jobban. Ha ebben a görbe térben felírod a mozgásegyenlet, a legtöbb esetben (Földi, hétköznapi viszonyok között) ugyanaz jön ki, mint egyenes térrel és a Newton-féle gravitációs törvénnyel. Csak matematikai bűvészkedés, de annak nagyon is szép. Egy másik modell ugyanannak a jelenségnek a leírására.

Pl. fogsz egy tölcsért, és a tölcsér tengelyére merőlegesen elindítasz benne egy csapágygolyót. Ha nem lenne súrlódás, az szépen járna körbe az idők végezetéig. Valahogy így lehet elképzelni azt, ahogy a Nap által meggörbített térben a Föld jár körbe-körbe. De ez a körmozgás, csak kívülről szemlélve kör alakú. ABBAN A TÉRBEN (amit én nem tudnék matematikailag megfogalmazni) a Föld egyenes vonalú mozgást végez!

#9: Szerintem összekevered a munkát az energiával. Az energia a test munkavégző képessége. Nézzük hogyan néz ki ez mondjuk egy esőcsepp esetén. A Nap süti a földet, ez az energia alakul át mikor az esőcsepp helyzeti energiát kap. E=mgh . Mikor az esőcsepp leesik, akkor a helyzeti energiája alakul át mozgási energiává. Tehát a helyzeti energiája az, ami munkát végez.

Ha te felugrassz, majd visszaesel, akkor az elmozdulás ugye nulla. Az más kérdés, hogy energiát vesztesz, mert az izommozgás hőtermeléssel jár, és mikor földet érsz, akkor a mozgási energiád megint csak hőenergiává alakul át. De ugyanilyen energiaveszteség számodra, ha dörzsölöd a tenyeredet és úgy alakítod át a saját kémiai energiádat hőenergiává. Pedig ott ugye a gravitáció nem játszik.

Tehát önmagában a gravitációs erő fenntartásához nem kell energia. Ahhoz kell energia, hogy a testeknek helyzeti energiájuk legyen. (Pl. felemeld őket.) Ha elvesztik a helyzeti energiájukat, akkor ez az energia felszabadul. Nem a gravitáció teszi bele, hanem előzőleg ott kell lennie annak az energiának.

Ugye az ősrobbanás elmélete szerint maga az ősrobbanás energiája az, ami a testeket szétszórta. Mikor egy kisbolygó becsapódik a földbe, akkor az ősrobbanás által befektetett energia szabadul fel.

Ez nem perpetuum mobile. Illetve maga az univerzum nagyon nagyon elhanyagolva bizonyos fizikai törvényeket, ismereteket tekinthető egyfajta perpetuum mobilének.

A Teremtőt meg szerintem ne keverjük bele, mert a tudomány nem tud vele mit kezdeni. A tudomány a világ törvényszerűségeivel tud dolgozni, amelyek a fent leírt módon működnek, függetlenül attól, hogy a világot ki vagy mi teremtette. Egyszerűen mikor egy test leesik, akkor nem a gravitáció veszít energiát, hanem a világ létrejöttekor keletkező helyzeti energia alakul át mozgási energiává.